A blog új helyre költözik, ezentúl csak bejelentkezés után lehet majd olvasni. Küldök szét néhány meghívót, aki nem kapott az írjon a sz.horvath.katakukacgmail.com-ra és megy majd a mail. Nagyon szívesen látok mindenkit, (nagyjából tudom is hogy kik olvasnak) és remélem akiket kihagytam azok is jelentkeznek majd, hogy kövessék a fiúk sorsát!
Általában a wiwről lestem a címeket, nézzetek rá arra a postafiókra!
... mindezt egyazon napon. És mindegyik első cselekedet volt, első bilibe kakilás, első vécézés papáéknál, első vécézés nyilvános vécében, első kakilás vécébe ééés idegen vécébe egyszerre.
Nem ragozom tovább, nagy nap volt a mai. Reggel óta pelenka nélkül volt, pedig már délelőtt majdnem visszaadtam rá, hogy kakilni tudjon. Háromszor sírt fel panaszosan, hogy betatiltam! és szaladtam vele a vécébe, hogy oda kakiljon, s háromszor nem sikerült, mert mindig visszanyomta ijedtében. Negyedszer vittem neki bilit, s abba sikeres volt. Aztán elindultunk, először papához, aztán meg gyerek koncertre, s még onnan egy kis vendégségbe. Este tényleg azt hittem bekakilt, de nem, este is előtte szólt még, s a frankó lépcsős kapaszkodós vécéülőkén nagyot alakított. Végre talán megvan neki az inger, hogy mikor jön a nagydolog, és hogyan kell azt a megfelelő időben és helyen elengedni. Nehéz dolog ez, remélem most már ez is automatizálódik az ovi kezdésre. Nem tudom mennyi időre lesz szükség a stabil nappali szobatisztasághoz és ahhoz, hogy kialakuljon egy szokásrendszer, meg a különböző helyzetekre érvényes forgatókönyvek.
Eredetileg az óráért indult, ami a konyhaszekrény legfelső polcán van. Út közben viszont másfelé terelődött a figyelme...
Lopta.
...az egyik a konyhámból túr ki, a másik az ágyamból... azért cuki.
+ egy kis tesós propaganda a végére, ilyet se lehetne egykeként játszani.
A képen látható egy tipegő. Hol?
Megfejtés: igen, Andris van a babakocsi aljában. És így került oda:
Andris már jó egy hete egy percig is kapaszkodás nélkül ácsorog, ha épp nem figyel oda, és csinál valamit. Példák a "valamire":
-Levi kérsz fikkit? Apa hozott a boltból.
-Fikki? Anya nem fikki, csak Velente mondja fikki! Anya mondja kiffi!
Szóval a fikki az az ő szava, ne utánozzam. Nekem marad a kifli. Biztos azért szólt rám, mert hallott minket arról beszélni, hogy igyekszünk elkerülni az ő félkész szavainak használatát. Csak ez a fikki nagyon tetszik nekem és nehéz megállni, hogy ne mondjam én is...
Arról nem is beszélve, hogy ő is ki tudja már mondani.
1. LEVENTE MA ÉJJEL BUGYIBAN ALUDT ÉS NEM PISILT BE!
Ez az apja érdeme, én nem mertem volna bugyiban hagyni éjszakára. Este jöttek haza egy szerelésből (kisgyerekes helyen voltak és Peti magával vitte Levit ). Későn értek haza, én már mélyen aludtam. Lev nem akart pisilni (már induláskor is bugyi volt rajta), és nem akart pelust sem éjszakára. Peti meg annyiban hagyta. Gondolta, ha kellett volna neki, akkor pisilt volna. (Na én itt nem engedtem volna a negyvennyolcból, vagy pisil lefekvés előtt, vagy pelus.)
Ébredés után az ágyunkhoz jött, konstatáltam hogy bugyiban aludt (-Tejóég! Bugyiban aludtál?) és a bugyija száraz. (-És száraz is??? Kell pisilni? -NEM! -Jó, akkor gyere velem, nekem kell, majd lehúzod a vécét! ) Rögtön felébredtem és elhúztunk pisilni, Levi egy törpe víztározót megszégyenítő mennyiséget csurgatott a vécébe.
2. Tegnap délután: Egész nap bugyiban volt, alvás előtt nem akart pisilni. Mérges lettem és pelust adtam rá, úgy altattam. De aludni se akart, úgyhogy megint csak mérges lettem és otthagytam egyedül az ágyában, én meg a konyhában nekiálltam mosogatni. Pár perc múlva hallom, hogy felül az ágyában és lóbálja a lábát. Megszólal, csak úgy magának:
-Nem medek az óvdába! Nem kejj óvodába menni! -Aha, gondoltam, innen fúj a szél...
-Neem? Pedig már nagyon várnak!
-Nadon? Vájnak nadon?
-Igen, már be is írták az óvónénik a könyvbe, hogy a Levente lesz a fagyi. Csináltak egy zsebes tartót a falra, az egyik zsebre rá is hímezték a fagyit, hogy oda tehesd majd Micit meg Brekit pihenni. (Lehet bevinni alvós kedvencet.)
Kis csönd. Felpillantok, mert hallom, hogy szalad kifelé. Futás közben kiabálja nekem:
-Kejj pitijni vécébe, kejj pitijni ajvás ejőtt!
Abban a korban van, amikor klasszikusan vegyestüzelésűek a gyerekek. Például egyik nap ez volt az ebéd menüje, épp strandon voltunk:
De evett már natúr lángost, főtt kukoricát, és sült krumplit is, szintén gerillataktikával szerezte meg őket.
Andris első szülinapjára-többek között- diavetítőt kapott. Az esti diafilmezést egyelőre csendes motoszkálással vagy szopizással tölti, mindössze csekély érdeklődést tanúsít a falra vetített képek iránt. Mi többiek azonban nagyon élvezzük, főleg Leventével nem lehet megegyezni az esti diafilmek számában.
Apa a mozigépész, a pelenkázó a vetítőpult. Lev az ágyában ül, ácsorog, ficánkol, szóval ott figyeli a mesét, amit az ágya végében lévő falra vetítünk. Én a babzsákfotelben Andrisozok, felváltva vagyunk a mesélők Petivel.
A gépet használtan vettük egy kalauztól a teszveszen, filmeket meg a Játékforrásban. Oda vissza fogunk még menni, mert nagyon barátságos játékbolt. Vettünk kezdetnek 6 mesét, egy kisvonatosat, egy kismarkolósat, egy Bogyó és Babócát, egy Boribont, egy magyar népmesét, és egy 60-as években készített városi közlekedést oktató mesefilmet, van benne 70-es troli, 6-os villamos meg egy Zebra Zoli nevű főhős, Levi igen kedveli. Persze a kisvonat meg a kismarkoló a liblingje, a magyar népmesék még nem valók neki, hiába próbáltam a legenyhébbet kiválasztani, így is magyarázkodhattunk, hogy mi az az ördög. Boribonnál meg kicsit bizarr, hogy ugye a legelső Boribonos történetben konkrétan felvágják a maci hasát a gyerekek, hát nem tudom ebből Lev mit szűr le.
Sz, s, z hangokat még mindig nem képzi. A c, cs már kezdenek letisztulni.
Helyzetkép. Ki, mikor, kivel, hol, mettől, meddig és mennyit alszik.
Anya: napközben soha. Reggel mostanában utoljára kel, 8-8.30 körül, apa ordítására, miszerint: ott a kávéd, most már kelj fel mert mennem kell! Fogd meg Andrist! Este sokszor utoljára fekszik mert netezne (de nem tud mert esténként haldoklik a net), vagy olvasna vagy csak úgy. Helye most a kihúzható ágyon van, belül. Hálótársai apa és Andris, utóbbi csak pár órás megszakításokkal.
Apa: néha napközben is próbál, de sose jön neki össze. Akkor kel, mikor a Levente vagy a telefon csörgése felkelti. Előbbi kakaót követel, utóbbin meg számonkérik miért nem ért még oda, ahová már fél órával ezelőttre ígérte magát. Este sokszor altatja Leventét, ilyenkor akár fél éjjelt is a babzsákfotelben alszik, mert túl fáradt a helyére cammogni. Egyébként a kihúzható ágyon alszik, kívül, anyával és Andrissal. Ő hozza-viszi Andrist a kiságyba meg anyához szopizni.
Levente: nappal két és fél, néha három órát is alszik. Legkorábban 12-kor, legkésőbb 13.30-kor alszik el. Néha magától elalszik, de ez ritka, altatni kell. Saját ágyában alszik. Mesével, énekkel altatjuk, de sokszor elég neki ha csak ott vagyunk mellette. Micivel és Brekivel alszik, melettük mindig visz valami aktuális cuccot is az ágyba, könyvet vagy játékot. Limitálva van a mennyiség. Délutáni alvásból kómásan, nyűgösen ébred, fél óra mire helyre rázódik. Most már este is a saját ágyában alszik, egyszer sem volt probléma belőle, vagy hiszti, hogy velünk akar aludni. (Na jó, egyszer határozottan bemászott a mi ágyunkba és kérte a kispárnáját, de szerencsére szó nélkül kimászott és a sajátjába ment, mikor említettem neki, hogy a Boribonos mesekönyv ott várja.) ÁTALUSSZA AZ ÉJSZAKÁT. Hetente 1-2 alkalommal sír fel éjjel, de ivás után gyorsan visszaalszik. Reggel ő kel elsőként, hozzánk jön és kakaót kér az apjától. Előfordul hogy ez elmarad és játszani kezd, de ritkán.
Igen, ez az lesz, aminek látszik. Andris piszkálja az alvó bátyját.
Andris: nappal kétszer alszik, de itthon a kiságyban a legrosszabbul. Légy zizzenésére is felébred. Babakocsiban jó levegőn, vagy autóban alszik egy-másfél órákat is. Szopival altatjuk, vagy a jármű ringatja el. Reggel utolsóként vagy utolsó előttiként ébred. Lemászik az ágyról és útnak indul, megkeres bennünket és nyüszítve követeli hogy vegyük fel. Esténként köztünk alszik el, ha eléggé teli a hasa, akkor az apjához bújik és úgy, ha nem, akkor cicin velem. Elalvás után a saját helyére zsuppoljuk, ő pedig még legalább kétszer kel fel ordítva és jön közénk szopizni. Ha elalszunk és nem visszük vissza, esetleges ébredéskor automata módon kapcsolódik a nyugicicihez és alszik tovább. (Egy evés reális, a többi csak altató szopizás.)
Villanypásztort keresek!
Megkímélt állapotú, használt villanypásztort vennék igen kis területre, egy éves fiam mellé, részletfizetéssel.
Keresztelővel egybekötött szülinapi tortás ünnepség: Első torta, első gyertyával és első tüzijátékkal. Papával, Ági keresztanyuval, Levivel, anya ölében.
Az egyéves státuszvizsgálat eredménye szerint:
Egészséges.
Valamint:
Szárazedzés, megyünk az udvarra pancsolni.
Unikumfejű a Balatonnál.
l
Ezt mind rekvirálta, nem mi vittük. Másnap még ebbe a kis medencébe se mert belemenni.
Már ő is cuccol! Ovis hátizsák+homokozó felszerelés.
Motoron.
Hóc-hóc
Homokozóba mászik...
Nagyon dolgoznak valamin!
.jpg)
Hinta
Zsupsz!
...matyamotyó?
megfejtés:
mosó masa. Felültöltős Zanussink becsületes neve.
Abban a korban van, amikor a turmixgép és tüsszögés hangját leszámítva semmitől sem fél. Alacsony, mozgó dolgok kifejezetten felfedezésre csábítják, így a kutyák macskák és tyúkok nagy barátja. Szegény Berci kutyát is úgy megtépázta dédinél, hogy fájt nézni. (Más kérdés, hogy Berci nemcsak hősiesen tűrt, hanem rögtön hátára is hengeredett és felkínálta a pocakját is, ez viszont már Andrisnak volt sokk)
Amit a porszívóval csinál, viszont kifejezetten idegesítő. Támadja. Kicsit fél tőle, de tisztes távolságból követi, összeszedi bátorságát és rikoltva rácsap egyet. Ha jó helyen találja el, az I/O gombot, akkor egy ütésből kikapcsolja a porszívót. Egyértelműen erre utazik. Tegnap 4-szer sikerült kikapcsolnia míg én porszívóztam, egyszer pedig összetűzésbe került a kábellel, s végül dühös visítással kitépte a konnektorból. (Papa, jöhetsz villanyt szerelni, megint lóg egy konnektorunk.)
Ha meghallja, hogy valaki kinyitja a tust, nyomban abbahagyja akármit is csinál. Tenyércsattogva kivágtat a fürdőbe és rikoltozva veri a zuhanykabint ajtaját, hogy pancsolni szeretne. Mondanom sem kell, hogy eddig sem volt időnk órákig zuhanyozni, de mostanában sorra dőlnek meg korábbi világbajnok időeredményeink. Míg a fürdővizüket csinálom, ő már ott kotor a kis kád körül és fülétől talpáig csurom víz, pedig még el se zártam a vizet. Persze ruhástul, pelenkástul olyan vizes.
András negyedik tejfoga is kibújt, a jobb fölső egyes. Világosan látszik a nyoma a mellbimbómon. Szép, szimmetrikus fogazattal ünnepelheti majd az első szülinapját.
Itt még csak három fog és egy nagy dudor.
Képzeljétek, már hatodszor aludtam a saját ágyamban éjjel. És nem is rossz. Vigyáz rám fönt a falon az oroszlán és az elefánt. Pipi meg a fejemnél alszik olyankor fent a pelenkázón. Én Miciegérrel és Brekivel alszom, de ez változó, néha mesekönyvvel, vagy busszal, autóval, vonattal, tegnap épp az abakusszal aludtam. Nem szoktam éjjel felébredni, ha mégis akkor kiabálok az anyunak hogy jöjjön. Nem mászom ki az ágyból, eszem ágában sincs vándorolni, pedig ettől tartottak az apuék. Félreismertek, ennél én sokkal kényelmesebb vagyok, jöjjenek csak ők engem visszaaltatni meg vigasztalni. Ott a kényelmes babzsákfotel nekik, apa múltkor olyan jól visszaaltatott, hogy csak hajnalban ébredt fel elgémberedve. Egyik éjjel aludtam csak rosszul, hatszor kiabáltam anyuért. Hajnal felé már egyáltalán nem volt velem kedves, nagy dérrel dúrral dobta le magát a fotelba és nem volt hajlandó odaadni a könyökét, csak azt hajtogatta, hogy csukjam be a szemem és alvás de nagyon gyorsan. Ezt leszámítva elégedett vagyok, az is tök jó, hogy reggel felébredek és rögtön minden játék kéznél van. Ha apu nem akar időben felébredni, akkor keltegetem, hogy adjon kakaót, meg csináljon anyának kávét, már tíz óra van. Ezen mindig úgy röhögnek.
Andris megtanult lemászni a kanapéról. Most már csak véletlenül véti el. A kanapé szélén megáll, kikukucskál és felméri a mélységet. Megfordul és óvatosan leengedi az egyik lábacskáját, aztán csúszik lefelé, s a másikat is utána engedi. Néha kicsit későn engedi a másik lábát, az olyankor fennakad, s igen szorult helyzetbe kerül.
Andrist ma nagyanyám terasza előtt hagytam a babakocsijában egy fél kifli társaságában. Elfelejtettem, hogy nincs becsatolva az öve. Mi többiek bevonultunk palacsintát sütni (illetve palacsintasütést nézni) a lakásba. Kis idő múlva halk trappolást hallok, meg is állapítom magamban, hogy jön a Berci kutya, és beszélgetek tovább. Megint hallom a trappolást, s mikor odanézek, kisebbik fiamat látom tőlem egy méternyire, négykézláb a szoba közepén. Jókedvűen pislog rám, kis diadalt is látok a szemében, hogy na ti piszkok kint hagytatok egyedül, de rajtam ugyan nem fogtok ki...
Én úgy megijedtem a látványától, hogy egyből felpattantam és kiáltottam mamának, ezt nézze meg. Aztán ketten röhögtünk, és kiszaladtunk megnézni, hogyan szabadulhatott ki a kocsijából. Ha nincs bekötve, simán lesiklik a babakocsiból. Ott rögtön két lépcsőt kellett felmásznia, és már a teraszon is volt. A teraszon jobbra kellett fordulnia és menni az ajtóig. Összesen három métert kellett megtennie de elég nehéz terepen. (A terasz veszélyes hely, ha a széle felé megy, onnan simán leeshet, vagy a másik oldalon három lépcső van, ott is lezúghatott volna. De ő tudta a járást és célirányosan betrappolt a lakásba.) Még a kiflijét is jó darabon magával vitte, csak a küszöbnél ejtette el.
Levente odajön hozzám, és terhességekkel edzett hasamat szemlélve vidáman felkiált:
-Anya, tétta! Dúrunk téttát, dúrunk! -és már gyúrja is, két kézzel esik nekem, mintha egy tál kalácstészta lennék. Tiltakozom vadul, méltatlankodva hessegetem, de ő kitartó:
-De anyaa! Tütünk tütit! (Sütünk sütit)
Utolsó kommentek