Lev és Andris jól elvannak egymással, ez nagy megnyugvással tölt el. Lev odaáll a járókához és nevetteti, játékait zörgeti Andrisnak. Bemászik mellé, görgeti, húzza-nyúzza a kicsit, az meg röhög. A kiságyba is bemászott hozzá valamelyik nap, szerintem az ujját is a szájába dughatta mert Andris hatalmas adag anyatejet büfögött vissza. Rosszkedve nem volt tőle, csak Levinek nem tetszett, hogy maszatos a keze.
Valamelyik reggel is épp öcsipiszkálás volt napirenden. Egyszercsak Levi kiabál utánam, sürgetően, kétségbeesve. Szaladok, s mit látok? Andris fülig érő szájjal vigyorog bátyja arcába, közvetlen közelről. Az érintett arca nem önszántából volt olyan közel, hanem azért, mert öccse pici marka az üstökébe markolt és húzta azt magához... Levente annyira meglepődött ezen, hogy nem tudta kiszabadítani a haját, s rémülten kiabált segítségért. Megmentettem.
Utolsó kommentek