Lev karácsonyra kapott egy Noé bárkája nevű játékot. Kinyitható bárka, egy halom gumiállattal (mind párban van). Van hozzá ősz szakállú Noé, és a fia. Utóbbi a közel-keleti ruhaviselet miatt tök úgy néz ki, mintha nő lenne.
Na ők a Télapó meg a felesége. Levi szerint.
Tegnap a délutáni alváshoz ezt az állatkertet vitte magával. Először megetetett minden jószágot, majd szépen a kispárnájára fektette az egész bandát aludni. Egyesével, minden állatot a párja mellé, Télapóékat is, természetesen. Az ő feje már alig fért el a kispárnán. Szerencsétlenségemre be is takargatta őket, ezzel pedig lesöpört mindenkit a párnáról, kétségbeesve keresgettük őket az ágyban. Újra lefektettünk mindenkit csicsizni, Levi újból betakarózott, megint keresgettük az állatokat és Tépót meg nénnét. Ezt még megismételtük vagy kétszer. Kínomban berámoltam őket az átlátszó kistáskába, amiben amúgy is tartjuk őket. Azt ölelte Lev, miközben végre elaludt.
Hajtogattunk papírtulipánokat és ablakdíszt készítettünk belőlük, felfűztük őket szép sorban egy fonálra. Levi hajtogatásban még nem tud részt venni, de aktívan sertepertél körülöttem, fantáziadús ötletei támadnak, és kérdezés nélkül neki is áll megvalósítani őket. Például szerinte fontos ollóval vagdosni egy kicsit a tulipánokat, meg ilyesmi. Ami viszont igazán vicces, hogy Levente "mindent be kell csukni" mániája a papírtulipánok szirmaira is érvényes, folyton visszasimogatta őket bimbósra. Egy darabig ellenkeztem vele, aztán ráhagytam, egye fene. Az ablakba akasztás a mi ablakmagasságunk mellett cirkuszi mutatványnak bizonyult, főleg úgy, hogy fél lábammal Leventét rugdostam vissza finoman a kanapéra. Nagy meló volt, mert irtó gyorsan és nagyon elszántam igyekezett utánam mászni. Stikában még kihatogattam a tulipánszirmokat. A folyamatos zaklatás miatt a tűt elfelejtettem levágni a fonál felső végéről, ami úgy 3 méter 20 centi magasan lehet, majd ha mindkét gyerekem egyszerre alszik, visszaszerzem. A másik tulipánfüzér még nem került ki az ablakba, egyelőre halogatom a tornamutatványt...
Levi kapott a Papától egy székpárnát. Nem tudta mi az, mondtam neki, hogy párna. Erre ledobta a földre, lekuporodott és lendületből letette rá a fejét. Akkorát koppant, hogy én is megijedtem. Sírva és sértődötten mutatta, hogy nem jó a párna, én meg fuldokolva magyaráztam, hogy popó alá való, rá kell ülni...
Utolsó kommentek