Anyu megint elvitt a doktornénihez.
Sokat kellett várni, mert túl korán mentünk. Szerencsére a váróban vannak játékok. A kedvencem a legó. Anyu összeragasztja nekem, én meg izomból szétszedem. Meg kipakolom, bepakolom, végül szétdobálom, és akkor anyu villámgyorsan összeszedi.
Jön egy védőnéni, aki mindig ír rólam egy hatalmas könyvbe, és pucéron mérlegre tesznek. Már elég nagy vagyok, ülök a drótkosárban, de utálom azt a lebegő érzést, kapaszkodom anyuba, de ő könyörtelen és lefejt magáról. Tegnap különösen sokáig tartott a mázsálás, mert a védőnéni azt hitte elromlott a mérleg, pedig csak az volt a baj, hogy nem rakott rá elég súlyt. Na ja, kicsit sokat híztam, másfél hónap alatt 1,2 kilót. Így pont 11 kg vagyok.
A dokinéninél nem volt kellemes. Eleve nem szeretek hanyatt feküdni, szóval engem ácsorogva vizsgál. A fonijával, amit még sosem sikerült elszednem tőle. Belenéz a számba, egy műanyag pálcikával. Ellenkezem. (Régen valami fém pálcikával turkált a számban, de az önkormányzat szerencsére nem fizeti a sterilizáló áramfogyasztását, ezért el is adták azt. Most műanyag van, ezt a spatulát haza is vihetem.)
Aztán megnézi a pelenkám takarta részeket is, közben beszélgetnek anyuval, meg recepteket írnak.
És néha, mint tegnap is, oltást kapok. Tegnap kettőt, a lábaimba. Úgy hallottam, az egyiket direkte anyuék forszírozták, hát köszi szépen. Derekasan küzdök és ordítok, de eddig mindig legyűrtek. Tegnap a doktornéni is megtudta, milyen érzés a tűszúrás, mert jól megszúrta az ujját, miután engem beoltott. Legalább nem tart sokáig a szurkálás, és anyu gyorsan megölelget, dédelget, ennek nem tudok ellenállni, abbahagyom a sírást.
Ma újra mentünk, mert anyu elfelejtette megmutatni a pocakomat neki, ami mostanában nagyon viszket, és fáj, ha megfürdöm. Helyből bizalmatlan ordításba kezdtem, ahogy megláttam, mert élénken emlékszem a tegnapiakra. Nem is váltam le anyuról, végig hozzátapadtam, mint a második bőre. Gondolom, a doktornéni látta, hogy ma semmiképp sem adom meg magam, ezért nem is próbálkozott, se fonival, se sptaulával, szurival meg pláne nem.
Sokat kellett várni, mert túl korán mentünk. Szerencsére a váróban vannak játékok. A kedvencem a legó. Anyu összeragasztja nekem, én meg izomból szétszedem. Meg kipakolom, bepakolom, végül szétdobálom, és akkor anyu villámgyorsan összeszedi.
Jön egy védőnéni, aki mindig ír rólam egy hatalmas könyvbe, és pucéron mérlegre tesznek. Már elég nagy vagyok, ülök a drótkosárban, de utálom azt a lebegő érzést, kapaszkodom anyuba, de ő könyörtelen és lefejt magáról. Tegnap különösen sokáig tartott a mázsálás, mert a védőnéni azt hitte elromlott a mérleg, pedig csak az volt a baj, hogy nem rakott rá elég súlyt. Na ja, kicsit sokat híztam, másfél hónap alatt 1,2 kilót. Így pont 11 kg vagyok.
A dokinéninél nem volt kellemes. Eleve nem szeretek hanyatt feküdni, szóval engem ácsorogva vizsgál. A fonijával, amit még sosem sikerült elszednem tőle. Belenéz a számba, egy műanyag pálcikával. Ellenkezem. (Régen valami fém pálcikával turkált a számban, de az önkormányzat szerencsére nem fizeti a sterilizáló áramfogyasztását, ezért el is adták azt. Most műanyag van, ezt a spatulát haza is vihetem.)
Aztán megnézi a pelenkám takarta részeket is, közben beszélgetnek anyuval, meg recepteket írnak.
És néha, mint tegnap is, oltást kapok. Tegnap kettőt, a lábaimba. Úgy hallottam, az egyiket direkte anyuék forszírozták, hát köszi szépen. Derekasan küzdök és ordítok, de eddig mindig legyűrtek. Tegnap a doktornéni is megtudta, milyen érzés a tűszúrás, mert jól megszúrta az ujját, miután engem beoltott. Legalább nem tart sokáig a szurkálás, és anyu gyorsan megölelget, dédelget, ennek nem tudok ellenállni, abbahagyom a sírást.
Ma újra mentünk, mert anyu elfelejtette megmutatni a pocakomat neki, ami mostanában nagyon viszket, és fáj, ha megfürdöm. Helyből bizalmatlan ordításba kezdtem, ahogy megláttam, mert élénken emlékszem a tegnapiakra. Nem is váltam le anyuról, végig hozzátapadtam, mint a második bőre. Gondolom, a doktornéni látta, hogy ma semmiképp sem adom meg magam, ezért nem is próbálkozott, se fonival, se sptaulával, szurival meg pláne nem.
feri papa 2008.01.26. 10:19:17
katampusz 2008.01.26. 12:40:53
ott majd eldöntik, mitévők legyünk