Biztosan front van, vagy holdtölte, mert anyuval az élet elég változékony. Egyik héten nagyon jól kijövünk egymással, öröm vele lenni, másik héten csupa veszekedés, kiabálás, tiltás van.
Ezen a héten másik hét van.
Mert például.
Tegnap este is lementünk a patikába, de megláttam a játszóteret. Anyu nem szereti azt a játszót, mert koszos, vad gyerekek járnak oda, és van egy nagy mászóka spirál csúszdával. Siettünk, nehogy bezárjon a patika, anyu elcibált onnan, be a gyógyszertárba. Sírtam. Bent kiszúrtam a vízautomatát, és gyorsan nyomkodni kezdtem a piros kallantyút, amitől szülém totál kiakadt. Gyorsan arrébb húzott, ejnye-bejnyézett, meg jól lehordott, hogy jut eszembe ilyesmi, sose volt szabad nyomkodni a vízautomatát (nem igaz, van, mikor megengedik!) satöbbi satöbbi, én megint nyomkodtam és megint, és mikor anyu elhúzott, ordítottam, és nem voltam hajlandó megállni a lábamon. Na így töröltem fel zárás előtt a patikát, anyunak égő volt, meg ideges is volt, ráadásul még fizetni se tudott már a bankkártyájával, tehát tök felesleges volt a rohanás. Sztrájkba léptem, cipelhetett hazáig engem is. Meg Andrist a kendőben és a válltáskáját a tojásokkal. Jól néztünk ki.
Ma visszamentünk, hogy elhozzuk az orvosságokat, és újra kezdtem a meccset, hogy játszótérre szeretnék menni. Ma anyu engedett nekem és bementünk. Csúsztam egyedül a kiscsúszdán, életemben először, nem is kapaszkodtam anya ujjába. De sokkal jobb játék a nagy mászóka. Mindig oda szeretnék felmászni. Anyám meg is engedi, aztán mikor felérek, hopp! Leszed róla. Csoda ha ordítani kezdek? Meg mit képzel, hogy felmegyek és majd szépen lemászok?? Hát épp ott fenn az érdekes! Igen, becsúszik a cipőm a kötélhíd csomói közé, meg sosem csúsztam még olyan nagy csúszdán, és sosem másztam még fel olyan magasra sem, de csak el kell kezdenem valamikor nem? Hát rettenetesen sírni kezdtem, mikor ötödször is leszedett az anyu. Szaladtam fel-alá, (háromszor ki a játszóról) rohantam ordítva anyu elől, mintha ölne, de mindig utolért, nekiszaladtam más gyerekeknek, tisztára kétségbe voltam esve, hogy nem tehetem azt amit szeretnék.
Végül anya hóna alatt távoztam, teliüvöltöttem a Lövölde teret. Mindenki minket nézett, az utcánk közepéig nem bocsátottam meg anyunak. Ott szembe jött a Sandro, vigyorogva intett nekünk. Anyu rám nézett és azt mondta jól nézünk ki, Sandro elmeséli Zsuzsi néninek, hogy így ordibáltam az utcán. Mit fog szólni a Zsuzsi néni... Akkor hajlandó voltam jönni a lábamon, a babakocsiba kapaszkodva. Cserébe sétáltunk kicsit, arra amerre én akartam. De egy idő után anyu jól becsapott, mire észbe kaptam, egy saroknyira voltunk a kaputól. Ezen sírva fakadtam és próbáltam másik irányba húzni anyut, de ő volt az erősebb. Kakaót ígért. Hát hazakeveredtünk, de jól kifárasztottuk egymást.
Utolsó kommentek