Dupla nullás történetek következnek. Az ilyen kitérőre még a király is egyedül jár, de csak addig, míg gyereke nem születik. Vége a csendes magánynak, egy törpe terrorista zaklatását tűrve kell legintimebb anyagcsere folyamatainkat intézni.
Mostanában Levi is bilizik. Nem minden nap, de elég rendszeresen ráül esténként, fürdés előtt. Kicsit mindig noszogatom, ha nagyon nem akar, vagy nem úgy jön ki a lépés, akkor kihagyjuk a bilizést. A kisfiam társas biliző. Igen. Együtt trónolunk, kihasználva a szülői jó példa aranyban ki nem fejezhető értékét. Én a vécén, ő arrébb, egy fürdőszobaszőnyegre tett bilin (csúszásgátlás) hajtja végre a nagy attrakciót. Minap atyja is itthon volt, s Levi alkalmazkodott az új helyzethez, váltásba parancsolt bennünket a toaletten. Először apa, aztán anya trónolt, közben ő élénken fülelt nincs-e átverés, s telicsurgatta a bilit. Egyelőre tehát itt tartunk, esténként belepisil a bilijébe.
Pár napja kedődött mi? mi? korszaka a vártnál jobban megviseli az idegeinket. Nem, a vécén sem hagy békét nekünk, követ, mint egy pincsikutya és kérdez, kérdez, kérdez. Ugyanarra rákérdez ötvenszer, az ember nem tud magába szállni. Ha késünk a válasszal, rögtön hisztérikus színezetet ölt a hangja. Emmi? Emmi? Míííí? Borzalom.
Utolsó kommentek