Zsolti másfél hónappal idősebb nálam, de hozzám képest valóságos Góliát.
Eszméletlen dolgokra képes, például egyedül orrszívózza az orrát. Bedugja a konnektorba a porszívót, rászereli a csöveket, bekapcsolja és vigyorogva orrszívózik. Anyu most ezt próbálja nálam is elérni, de nem fog sikerrel járni, előre megmondom. Odáig oké, hogy játszunk azzal a csővel, és mindenki orrához odadugjuk, de a porszívó hangjától hidegrázást kapok.
Zsoltika az emberi kapcsolatok terén is előrébb tart, mint én. Mivel mostanában megtanult cuppanós puszit adni, és ezt szereti gyakorolni is, borítékolható volt a konfliktus. Főleg mikor Zsolti óvatosan, de határozottan megfogta a kétoldalt kunkorodó fürtjeimet, magához húzta a fejem és hátulról csókot adott a buksimra. Meg ölelgetett is. Micsoda atrocitások. Azért vannak klassz játékai, amilyenek nekem nincsenek, például a táncoló zsiráf, a dobfelszerelés, vagy az igazi akkumlátoros motor. És finom zöldbabfőzeléket is ettem náluk fasírttal és puszedlivel. Bár teli volt a hasam, azért ezt nem hagyhattam ki.
Apropó kulináris élvezetek. Apu hozott nekem túrórudit, anyu meg sütött palacsintát. Győzött a túrórudi. Sajnos olyan hamar elfogyott, hogy nem is akartam elhinni. Ettem ezen kívül rakott krumplit spenóttal, először külön-külön, aztán anyám nem vacakolt és nyakon öntötte a krumplimat spenóttal, úgy is teljesen élvezhető volt.
Rákaptam a kenőcsevésre is, mostanában utazok a popsikenőcsre. Ez az új játékunk hogy ők eldugják, én meg résen vagyok és megszerzem ha nem figyelnek oda. De a fürdetőkenőcsőt is megkóstoltam már, az is finom. Van még pár tubus ezmegaz a lakásban, majd elmesélem milyenek ha hozzájuk jutok.
Anyu legújabb dilije a zenélő bot. Nemrég vette, szép színes és bele kell fújni, akkor zenél. Anya szerint kicsit hamisan szól, de ettől még ugyanolyan lelkesen játszik vele. Én is meg tudom fújni, de jobb dobálni vagy rágcsálni, esetleg rázni, mikor anya zenél vele. Persze ezt is nekem vette. A zenei fejlődésem érdekében. Nem elég az egész napos énekszó, most már ezt is beveti. Meg tapsikol, mondókázik, lovacskáztat, és hasonlók.
A lovacskázás az tényleg klassz dolog, azt nagyon szeretem, a többi elmegy. Néha segítek anyunak énekelni, akkor nagyon boldog. Apa nem énekel, csak gagyarászik össze-vissza, valami ének-és mondókasalátát, ami anyutól ráragad. Na az tényleg vicces. Anya azt mondta ne röhögjem ki nagyon, mert értékelni kell az igyekezetét. És egyébként is ő veszi a túrórudit.
Utolsó kommentek