Levente napjai

Anyu levágta a hajam.

Nekem különleges a hajam. Szőke.
Van benne egy forgó, a fejem búbjánál.
Ebből a forgóból 3,6 és 9 óra irányába mint kunkori malacfarkak, gyűrűznek a tincsek szerteszét.
Na de 12 óra felé más a helyzet.
Hosszú egyenes szálak nőnek kersztül a fejemen, bele a homlokomba, mostanra pedig elérték a szemöldökömet és olykor-olykor bizony a szemembe is belelógnak.
Hát ebból vágott le az anyu. Egy kicsikét.

Pedig nagyon szerette azokat a szálakat. Ezek nőttek ki először. Tartották a lelket anyuban, mikor egy őszibarack is pihésebb volt a fejemnél. Most mégis lenyisszantott belőlük, hogy ne zavarjon a szemembe hulló haj.

Amit levágott, gondosan eltette egy tasakba, ráírta a dátumot meg minden, és berakta a szent dobozba, a többi fétis közé. Van ott terhességi teszt, ultrahangos fénykép, dévédé, kórházi karszalag, keresztelő gyertya, első cumi, kismamanapló, újságok.  A kihullott tejfogaimait is ide fogja gyűjteni, az első rajzomat is és az első anyáknapi képeslapomat is, a rólam szóló woodoo-s dobozába.