Levente napjai

Egyedül kanalaztam a reggelimet.
Már régóta próbálom megértetni anyuval, hogy szeretnék egyedül enni, de eddig mindig úgy ítélte meg, hogy még korai.
Mert malackodom, csapkodok, félrekanalazom, kézzel beleturkálok, és minden csupa maszat lesz.

Ma reggel viszont segített nekem, hogy a kanálra vegyem a pempőt, fogta a kezem, utána elengedte és én egyedül a számba raktam.
Aztán egyszercsak nem segített, csak mondta hogy kanalazzam egyedül.
Mondom jó.
És kanalaztam, szépen óvatosan, nem is ment mellé, a számat is mindig eltaláltam.
Minden falat után nagy dícséretet kaptam, tapsot, örömködést.

A végére elfáradtam, visszaadtam a kanalat anyunak. Ne csak én dolgozzak.