Mindenki ezt kérdezi. Na és hogy fogadtam a kistesót?
Mivel nem tudok beszélni és még nem mondtam, hogy vigyük vissza, szüleim nagyon optimisták. Szerintük átlagosan fogadtam. Voltak mindenféle rémképeik, miket fogok művelni, ezekből semmi nem vált valóra, hát kezdenek megnyugodni. Bár még csak másfél hete van itthon Andris, még bőven van időm mindenféle hajmeresztő dolgot kitalálni.
A másik, amit kérdeznek, hogy én is kérek-e tejet, amit Andris eszik. Anyu biztos volt benne, hogy kérni fogok, mert nagyon nagy cicinyűvő vagyok, de csalódnia kellett, mert nem kérek. Nem is akarom utánozni Andrist. Csak néha megnézem egészen közelről, hogyan eszik, kihúzom a szájából a cicibimbót, meg visszatuszkolom, de ez színtisztán tudományos érdeklődés a részemről.
Utolsó kommentek