Kolompos koncertre vittük a fiúkat. Mind a négyen igazán élveztük, mindenki a maga vérmérsékletének megfelelően reagált: én teljes anyai lelkesedéssel és énekelve, mutogatva, toporgó lábakkal; Peti vigyorogva. Levi zavartan lógó nyelvvel, második bőrként tapadva ránk, s hevesen tiltakozva bármilyen részvétel ellen, Andris csodálkozva és vigyorogva nézelődött, egyszer még ritmusra is ringatózott, és majd kiesett az apja karjából, úgy bámészkodott minden irányba. Egy cseppet sem zavarta az irtózatos hangerő. Levi azért kifelé menet nem győzte mondogatni, hogy tettik! tettik (tetszik)
Levi megtette az első lépéseket a biciklizés felé, ügyesen teker Milán kis pótkeres bringáján. Andris pedig életében először ült hintában, és élvezte. Móni hintáztatta, ő meg csak álmélkodott.
Vasárnap megint ellátogattunk a Közlekedési Múzeumba. Lev nem volt a legjobb formában, teljesen felizgatta magát a vonatokon, s megbolondult a terepasztalért, amit ugye csak óránként indítanak el. Várni kellett háromnegyed órát. Komolyan megkönnyebültünk, mire végre elindultak a kisvonatok.
Vásároltunk, fúrtunk faragtunk, s Lev mindenből derekasan kivette a részét. Ültetett az apjával babot egy cserépbe (van már egy kis Levicserép, a lencse már szépen ki is kelt), festettek szekrényajtót.
Andris a hirtelen jött meleget nehezen szokja, vasárnap szegény nagyon nyugtalan volt, s izzadni is elkezdett.
Utolsó kommentek