A mai esti mesében láttam egy baglyot. Ott ült Panka feje felett az ágon, a Panka és Csiribí könyvemben. Hónapok óta nem találkoztam bagollyal, mert a Pöfi vonatos könyvemet szét.. öööö... megette az idő vasfoga. Abban voltak baglyok. Anya mindig huhogott nekem baglyosan, nagyon szerettem.
Hát most ott ült a fán, és mutattam anyunak, hogy hu-hú-hu. Persze meg volt lepve, milyen jól emlékszem. Gyorsan felhívtuk apát is, huhogtam neki lelkesen. Neki, meg néhány másik vadidegen embernek, akinek apa büszkén kihangosította a telefont. Minden üzleti tárgyalást feldob egy kis bagolyhuhogás!
Utolsó kommentek