Levente megint fényképeket nézegetett, s mutogatta, hogy ki kicsoda. Petinek mutatta a strandon készült képet, ahol hárman vannak a papával. Peti mondta is neki, hogy majd holnap megyünk a papához. Én marha, meg kiegészítettem, hogy a dédimamához megyünk, ahol a pipik meg a kutyák vannak. Ott lesz a papa is.
Erre boldog sikkantással szaladt a szekrényéhez, harisnyát vett elő és húzta a lábára. Segítenem kellett, mert nem sikerült a művelet, utána meg szaladt a cipőkhöz. Magyarázott, hogy: káká (kot-kot) vava mama papa tütü. Mutatta, hogy hányan megyünk: anya, apa, baba baba.
Még most sincs teljes béke, muszáj vele postára mennem trolibusszal, csak ezzel tudtuk leszerelni. (Postásnéniket szereti, mindig ő adja oda a pénzt.)
Tegnap reggel először fordult elő, hogy ő adjon program-tervet: a kijelentésemre, hogy megyünk tornázni Judithoz, megrázta a fejét és közölte velem: "Nem! Heheee, tledledle!" A Közlekedési Múzeumba akart menni trolibusszal, vonatokat nézni. (Vasárnap ott voltunk, az egy főre jutó fiús apák száma országos szinten itt a legmagasabb. Levente meg lecövekelt a terepasztalok előtt, nem lehett hazahozni. Szerencsére nagyon gyorsan tudunk ordító kétévest öltöztetni.)
Utolsó kommentek