Olvasóimnak tisztelettel jelentem, Hévízen pocsék idő volt a héten.
Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert ott nyaraltunk pár napot. A legtöbb időt az apartmanban töltöttük, pedig rengeteg érdekes dolog várt volna arra, hogy felfedezzem.
Az apartman egy édenkert volt. Telis-teli volt szekrényajtókkal, hatalmas üveges teraszajtóval, fürdőszobaajtóval, az ágytámla felett rakodópolccal, és volt benne egy óriási ágy is. Megtanultam felmászni rá, apu ennek nagyon örült, mert ő látta először. Anyu kevésbé, mert arra gondolt, mi lesz vele, ha hazamegyünk.
Egy napig volt egy nagy porszívónk is, hogy ki tudják orrszívózni az orromat. (Szüleim, bárhová is menjünk, először mindenhol összehaverkodnak a takinénivel, hogy legyen porszívónk.) Aztán végül nem ragaszkodtak annyira az orrszíváshoz, mert rettenetes ordítást csaptam, és elég vékonyak voltak a falak.
Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert ott nyaraltunk pár napot. A legtöbb időt az apartmanban töltöttük, pedig rengeteg érdekes dolog várt volna arra, hogy felfedezzem.
Az apartman egy édenkert volt. Telis-teli volt szekrényajtókkal, hatalmas üveges teraszajtóval, fürdőszobaajtóval, az ágytámla felett rakodópolccal, és volt benne egy óriási ágy is. Megtanultam felmászni rá, apu ennek nagyon örült, mert ő látta először. Anyu kevésbé, mert arra gondolt, mi lesz vele, ha hazamegyünk. Egy napig volt egy nagy porszívónk is, hogy ki tudják orrszívózni az orromat. (Szüleim, bárhová is menjünk, először mindenhol összehaverkodnak a takinénivel, hogy legyen porszívónk.) Aztán végül nem ragaszkodtak annyira az orrszíváshoz, mert rettenetes ordítást csaptam, és elég vékonyak voltak a falak.
Egyik nap besétáltunk Hévízre, engem a babakocsimban toltak. Már induláskor elaludtam, és csak akkor ébredtem fel, mikor apu éppen egy keskenyszemű mosolygós fiúval alkudozott két esernyőre és egy pár mamuszra. A sétálóutcában voltunk, és képes volt kipengetni 1200 forintot egy pár kiskutyás mamuszért, majd utólag megjegyezte, a józsin maximum 800-ba kerülhet. Hiba no, látszik, hogy én vagyok apu szeme fénye.
Hévízből alig láttam valamit, mert a szemerkélő esőben apu gondosan egy bazinagy fekete esernyőt erősített a babakocsimhoz, és nem láttam ki tőle. A visszaúton sikerült elvesztenünk egy cumimat, már a másodikat. (Az első a kocsiban tűnt el, valahol Budapest és Keszthely között.) És apu egy kicsit elfáradt, mert két kilométeren keresztül cipelte a fenekemet, ugyanis cseppet nyűgös voltam.
Elautóztunk még Sümegre is, de a szakadó esőben csak a teszkónál álltunk meg sajtos kiflit és pelust venni, szerencsére pont szemben volt a vár, így legalább fénykép készült róla. (Majd a zanyu beragasztja az albumba, hogy itt is vótunk. Kipipálva.)
Bár szabadtéri programokban szűköködtünk, voltam viszont pezsgőfürdőzni, kétszer 10 percet, és biliárdoztunk, meg dartoztunk is.
A pezsgőfürdő teljesen illegális volt, de az egyetlen medence, amiben pancsolhattam volna a szabályok szerint, az olyan hideg volt, hogy apu se ment bele. Minden nagymamit elvarázsoltam az usziban. A sörözőben osztrák nyugdíjasokkal pápáztam egy kicsit, és haverkodtunk egy 10 hónapos halálfejespulcsis sporttárssal is. (Anyu nagyon sajnálta, hogy épp nincs rajtam a halálfejes fejkendőm)
A dart elég unalmas játék, de a biliárd szuper dolog. Nagyon szeretem a golyókat pakolászni, meg is próbáltam visszarakosgatni az asztalra azokat, amik véletlenül belegurultak a lyukakba. Egy ilyen manőver alkalmával sajnos a fejemre pottyant a sárga csíkos kilences. A golyók érdekes tulajdonsága, hogy földhöz vágva nem pattannak vissza, se a csíkos, se a teli golyók, és mikor ezt próbálgatom, anyuék rém ideges pillantásokat vetnek a pultos irányába. Biliárdozás közben kicsit sétáltattam az ősöket kézen fogva, ne tespedjenek a nagy nyaralásban, csak még nem tudnak jól sétálni, mert nem mindig arra mennek, amerre irányítom őket.
Egyébként sikerült megijesztenem őket, mert megérkezésünk estéjére hőemelkedésem lett és hasmenésem, meg kicsípett popsim, de anyunak összeállt a fejében, hogy ez biztosan megint egy fogzási mizéria lehet. Aztán éhségsztrájkba kezdtem, még a kekszes banánból is csak ímmel-ámmal ettem, a bulátás dobozra rá sem néztem, de már javul az étvágyam. (Itthon gyorsan loptam egy kiflit az asztalról, és elnyalogattam hozzá egy gyümölcstea filtert, míg anyu mosogatott.)
Más szempontból is tanulságos volt együtt tölteni pár napot a szüleimmel. Most, lassan 13 hónapos koromra ugyanis anyuék tökéletesen összecsiszolódtak egymással, és pillanatok alatt képesek pelenkát cserélni rajtam a levegőben, vagy kabátot húzni rám bekötött biztonsági öv alatt. De az etetéstől az öltöztetésen át az altatásig mindenben nagyon profik lettek, le a kalappal. Pályázniuk kéne a Forma-1-be szerelőcsapatként. Szandálcsere és itatás cumikereséssel 30 mp-es szintidővel megy már!
Hévízből alig láttam valamit, mert a szemerkélő esőben apu gondosan egy bazinagy fekete esernyőt erősített a babakocsimhoz, és nem láttam ki tőle. A visszaúton sikerült elvesztenünk egy cumimat, már a másodikat. (Az első a kocsiban tűnt el, valahol Budapest és Keszthely között.) És apu egy kicsit elfáradt, mert két kilométeren keresztül cipelte a fenekemet, ugyanis cseppet nyűgös voltam.
Elautóztunk még Sümegre is, de a szakadó esőben csak a teszkónál álltunk meg sajtos kiflit és pelust venni, szerencsére pont szemben volt a vár, így legalább fénykép készült róla. (Majd a zanyu beragasztja az albumba, hogy itt is vótunk. Kipipálva.)
Bár szabadtéri programokban szűköködtünk, voltam viszont pezsgőfürdőzni, kétszer 10 percet, és biliárdoztunk, meg dartoztunk is.
A pezsgőfürdő teljesen illegális volt, de az egyetlen medence, amiben pancsolhattam volna a szabályok szerint, az olyan hideg volt, hogy apu se ment bele. Minden nagymamit elvarázsoltam az usziban. A sörözőben osztrák nyugdíjasokkal pápáztam egy kicsit, és haverkodtunk egy 10 hónapos halálfejespulcsis sporttárssal is. (Anyu nagyon sajnálta, hogy épp nincs rajtam a halálfejes fejkendőm)
A dart elég unalmas játék, de a biliárd szuper dolog. Nagyon szeretem a golyókat pakolászni, meg is próbáltam visszarakosgatni az asztalra azokat, amik véletlenül belegurultak a lyukakba. Egy ilyen manőver alkalmával sajnos a fejemre pottyant a sárga csíkos kilences. A golyók érdekes tulajdonsága, hogy földhöz vágva nem pattannak vissza, se a csíkos, se a teli golyók, és mikor ezt próbálgatom, anyuék rém ideges pillantásokat vetnek a pultos irányába. Biliárdozás közben kicsit sétáltattam az ősöket kézen fogva, ne tespedjenek a nagy nyaralásban, csak még nem tudnak jól sétálni, mert nem mindig arra mennek, amerre irányítom őket.
Egyébként sikerült megijesztenem őket, mert megérkezésünk estéjére hőemelkedésem lett és hasmenésem, meg kicsípett popsim, de anyunak összeállt a fejében, hogy ez biztosan megint egy fogzási mizéria lehet. Aztán éhségsztrájkba kezdtem, még a kekszes banánból is csak ímmel-ámmal ettem, a bulátás dobozra rá sem néztem, de már javul az étvágyam. (Itthon gyorsan loptam egy kiflit az asztalról, és elnyalogattam hozzá egy gyümölcstea filtert, míg anyu mosogatott.)
Más szempontból is tanulságos volt együtt tölteni pár napot a szüleimmel. Most, lassan 13 hónapos koromra ugyanis anyuék tökéletesen összecsiszolódtak egymással, és pillanatok alatt képesek pelenkát cserélni rajtam a levegőben, vagy kabátot húzni rám bekötött biztonsági öv alatt. De az etetéstől az öltöztetésen át az altatásig mindenben nagyon profik lettek, le a kalappal. Pályázniuk kéne a Forma-1-be szerelőcsapatként. Szandálcsere és itatás cumikereséssel 30 mp-es szintidővel megy már!
Utolsó kommentek