Felbolydult az életünk, semmi sem a megszokott mederben zajlik.
Úgy indult, hogy aput nem láttuk napokig, anyu meg egyre feszültebb lett. Aztán két olyan nap jött, amikor a kocsiban és bevásárlóközpontokban laktunk, ettünk, aludtam. Börgerkinges szendvicset ebédeltünk, a hús nem jó, a majonézes zsemle viszont nagyon finom.
A rákövetkező nap nagyon hosszú volt. Előkerült a porszívó, ősi ellenségem, és apa végigzajongta vele az egész kéglit. Én meg menekültem előle. Anyu egész nap rám se bagózott, csak főzött és sütött. Na jó, enni azért adtak, meg el is altattak, de ezen kívül semmit se foglalkoztak velem. Délutánra, amikor már épp tűrhetetlenné vált a helyzet, apu elővett egy zöld micsodát. Kihajtogatták és felrakák az asztalra, aztán mindenféle mütyüröket aggattak rá. Ebben én is segíthettem nekik, de a játéknak elég buta szabályai vannak. Először is, nem szabad tépkedni a zöldet. Kicsit se szabad tépkedni, titokban se. Csak rárakni lehet a dolgokat, levenni nem. Megkóstolni se szabad. Na így tök hamar vége is lett a játéknak, pedig ha közben leszedhettem volna néhány díszt (anya mondta, hogy díszítünk, hogy szép legyen a fa) akkor sokkal tovább tartott volna a móka. A végén még kis lámpákat is feltekertek a fára, ettől világított az egész, lekapcsoltuk a villanyt és néztük, de megfogni ezt se lehetett, ennyi tiltástól teljesen frusztrált leszek. Ezt a kreálmányt anyu elnevezte karácsonyfának, és mondta, hogy ajándék is lesz, ha hoz a Jézuska.
Azt hiszem nem hozott, ellenben Anya a fa alá tett egy hatalmas könyvet, Zsuzsi néni átjött egy szatyorral, az is odakerült, meg a Kata is hozott egy szép piros, szalagos csomagot, azt is alátették. Jézuskával nem találkoztam, szerintem elfelejtette, hogy vendégségbe hivatalos, de szüleim se izgultak miatta, nem is hozták szóba többet.
Na mikor már nagyon éhes voltam, szépen megterítettek. Tányérral, még papírt is tettek mellé. Ez nagyon furcsa volt, hogy nem állva ettek, meg a tévé előtt, vagy a számítógépnél.
Az ennivaló szuper volt, husi, szaft és palacsinta. Hagyták, hogy egyedül egyem, mert nem tudták olyan gyorsan adni a falatot, mint kellett volna. Kicsit később eltakarták a szemüket, folytottan vinnyogtak és nem is mertek rám nézni. Naná, még a fülemen is pörköltszaft csöpögött. Vacsi után közvetlenül hajmosás következett, ez is rendkívüli dolog volt, na meg az, hogy nem a kádban történt, hanem apa kezében, a levegőben lógva, kézmosás címszó alatt.
Aztán elmentünk papához, elég álmos voltam és elég késő is volt, de ez egy nem normális nap volt, mint már írtam. Papától is kaptam egy nagy szatyor becsomagolt holmit, nekem kellett feltépkedni a papírt. Volt benne egy vödör kocka, azt gyorsan elpaníroztam a földön, jól be a kanapé alá is, nem végeztem fele munkát. Kaptam egy faházat, zörgött benne egy rakás kocka. Van egy ajtaja is, kinyitom, becsukom, kiszedem és belerakosgatom a kincseimet, felmarkolom a házikót és hurcolom végig a lakáson, irtó klassz játék. (Minap fejbe vágtam vele az anyut, nagyon sírt szegény, nem is értettem hirtelen mi a baja. Hüppögte hogy fáj, meg nem szabad, meg óvatosan, és eldugta a házikómat. Nem nagyon, mert gyorsan megtaláltam, de nem csapkodok vele azóta.) Papa nagyon elhalmozott újdonságokkal, mert kaptam egy rakás zenélő holmit is. A mostani kedvencem egy kis fadarab, amibe erősen bele kell fújni és nagyon szép hangot ad, de ezt úgy kell a számba venni, mint egy csontot, nem úgy, mint a zenélő botot. Anya kedvence egy színes zenedolog, szépen csilingel, ha fabottal ütögetjük. És van benne két rumbatök, ezt a papa mondta, hogy így nevezik, nagyon jól lehet dobálni őket, egyébként olyanok mint két csörgő. Anya nagyon örült a játékaimnak, egész jól eljátszott velük.
Mire hazamentünk már nagyon álmos voltam, nem is emlékszem, hogyan mentem aludni.
Másnap nem játszhattam az új cuccaimmal, mert felöltöztettek, anyu kicsípte magát, apa rendet rakott meg takarított és elutaztunk a Gyöngyimamához, hát ott nagy buli volt éppen. Ott is volt karácsonyfa, csak ott kaját is raktak a fára, azokat gyorsan lelopkodtam én is, meg az unokatesóim is. Ebédeltünk finomat, sok-sok husi volt, meg répa, meg krumplipüré, meg másféle husi, meg harmadikféle husi, durranásig ettem magam. Itt is volt sok pirospapíros csomag, az enyém volt a legnagyobb. Hatalmas autó volt benne, ami magától megy, tologatni se kell, csak egy kis dobozt nyomkodni. Apa teljesen odáig volt tőle, hosszasan játszott vele, néha azt is megengedte, hogy én is lökdössem egy kicsit az autót. Unokatesóim is kaptam ilyet, csak másféle autót, tele volt a lakás zümmögő autókkal, amik maguktól mentek. Elég hamar elfáradtunk az autózásban, ezért apával és anyával elmentem aludni, (ez is milyen furcsa, hogy anyu nappal alszik velem) mire felébredtem, már elmentek az unokatesók. Mamánál aludtunk, zsíroskenyeret vacsiztam virslivel, tökéletes párosítás, csak ajánlani tudom. Aludni azt nem akartam, ezért lemásztam az ágyról és olajra léptem, de mindig elcsíptek a folyosón. Mamánál nagyon jókat lehet sétálni, meg felfedezni, mert nagyon nagy háza van. Csak sose hagyják. Samu szegény minden jóból kimaradt, az ajtóban vigyorogtunk egymásnak, de hiába nem tudtam kinyitni neki, hogy beengedjem.
Másnap megint útrakeltünk, a papáéknál kötöttünk is ismét, kérem megérte elmenni, mert lekváros palacsintát ebédeltem, soha jobb menüt, mint ezekben anapokban, nem ettem még. Eljöttek a dédiék és a nénnye is, anya unokatesói is, és tőlük is kaptam játékokat, biztos szülinapom van megint. Nagyon jót játszottam velük. Egyfolytában ölelgetett valaki, vagy a dédi, vagy a nénnye, vagy a Bogi, kukuccsoltak, csikiztek, dobáltak, kedvem szerint.
Délután a Józsipapánál voltunk, mire ideértünk elájultam anyu karjában a fáradtságtól, mikor felébredtem, akkor láttam, hogy az unokatesóim is eljöttek, jót kajáltunk, naná hogy husi volt krumplipürével, jól esett a palacsintára.
Még egy nap mászkálás volt, azóta itthon vagyunk. Apa is. Végre van időm kipróbálni az új dolgaimat. A kaja színvonala sajnos nagyot zuhant, pizza van, meg parasztreggeli,a szokásos gyümölcspapikkal, de azért élvezhető. Volt pár nap, mikor anya bemászott az ágyba és nem tudtam kicibálni se én se apu, nem főzött, nem mosott, nem takarított és főleg nem rakott rendet. Káosz volt itthon, apának kellett a sarkára állnia, hogy felszámoljuk a zűrt. (megint elővette a porszívót, tejóég remélem ebből nem csinál rendszert.)
Utolsó kommentek