Andris nyíladozó értelme minden nap ámulatba ejt minket. Tegnap már kétszer láttam, hogy a járóka rácsaihoz ékelődve úgy próbál szorult helyzetéből szabadulni, hogy felkapaszkodik rajta. Ha így folytatja, lassan aktuálissá válik a kiságy és a járóka szintjének lejjebb helyezése.
Ezzel párhuzamosan megszűnt nyugodt, szemlélődő csomagnak lenni. Egyedül töltött idejének minimum felét kitartó sírással, bömböléssel, ordítással kíséri. Nagyon édes, már akkor sírva fakad, mikor a járókánál megállok vele. Ha leülök mellé és úgy babrálok, még elvan. Levi is sokat bohóckodik vele, azt is szereti. Mindegy, ki foglalkozik vele, csak egyedül ne maradjon, mert akkor eltörik nála a mécses.
Így oké, van kit figyelni:
Utolsó kommentek