Tegnap játszottam apa kulcsaival.
Ő adta oda...
Tudom, hogy a kulcsot az ajtóhoz kell vinni, és bele kell dugni a zárba. Ez még nem megy, de próbálkozom. Tegnap is gyakoroltam egy kicsit, aztán meguntam és bevittem a kulcsokat a tányérokhoz.
Este elmentünk játszani. Apa a nagyfiúkkal labdázott, én meg anyával kalandoztam a játszóházban.
De nem tudtunk elindulni, mert apa nem találta a kulcsokat.
Pedig én mondtam nekik, hogy hova raktam, de hát meséltem, nem értik még a beszédemet.
Keresték mindenfelé, átválogatták a szemetet, a szennyest, a cipősszekrényt, megnézték a babakocsiban, alatta, a vécé mögött, a zuhanykabinban is. Viccesek voltak, de a végén már untam, ezért átmentem Zsuzsi nénihez, dumáltam a Márti nénivel az ablakában, meg lófráltam a gangon.
Végül elővettek másik kulcsot.
De az nem volt jó, a kocsink dudált és villogott. Apa nagyon ideges volt, de sikerült neki kikapcsolni az autót.
A játszóház szuper volt, egyedül az arcfestős lány festékeit nem volt szabad piszkálnom. Minden mást igen. Rengeteget gyalogoltam. Mászókáztam, beleütöttem a bokszszsákba ami visszaütött. Találtam akkora legót mint a fejem, helyes kosarat ehetetlen műbanánnal, színesceruzákat amiket odaajándékoztam a szép Jucusnak (nem hiába, mert kaptam tőle kölesgolyót). Autóztam kisautón, elcsórtam a takinéni lapátját, és a nagy ugrálóketrecből két piros labdát. Anya visszalopta.
Utána kaptam sült krumplit körtelével.
Mikor nagyon későn hazajöttünk, én már fel sem ébredtem. Anyu mesélte reggel, hogy megtalálták ám, hova dugtam a kulcsokat. Hát nem volt nagy teljesítmény, lévén hogy el se dugtam igazán. Ha délután adtak volna rendesen uzsonnát, megtalálták volna. Na de kihagytuk az uzsit. Ugye-ugye...
Ő adta oda...
Tudom, hogy a kulcsot az ajtóhoz kell vinni, és bele kell dugni a zárba. Ez még nem megy, de próbálkozom. Tegnap is gyakoroltam egy kicsit, aztán meguntam és bevittem a kulcsokat a tányérokhoz.
Este elmentünk játszani. Apa a nagyfiúkkal labdázott, én meg anyával kalandoztam a játszóházban.
De nem tudtunk elindulni, mert apa nem találta a kulcsokat.
Pedig én mondtam nekik, hogy hova raktam, de hát meséltem, nem értik még a beszédemet.
Keresték mindenfelé, átválogatták a szemetet, a szennyest, a cipősszekrényt, megnézték a babakocsiban, alatta, a vécé mögött, a zuhanykabinban is. Viccesek voltak, de a végén már untam, ezért átmentem Zsuzsi nénihez, dumáltam a Márti nénivel az ablakában, meg lófráltam a gangon.
Végül elővettek másik kulcsot.
De az nem volt jó, a kocsink dudált és villogott. Apa nagyon ideges volt, de sikerült neki kikapcsolni az autót.
A játszóház szuper volt, egyedül az arcfestős lány festékeit nem volt szabad piszkálnom. Minden mást igen. Rengeteget gyalogoltam. Mászókáztam, beleütöttem a bokszszsákba ami visszaütött. Találtam akkora legót mint a fejem, helyes kosarat ehetetlen műbanánnal, színesceruzákat amiket odaajándékoztam a szép Jucusnak (nem hiába, mert kaptam tőle kölesgolyót). Autóztam kisautón, elcsórtam a takinéni lapátját, és a nagy ugrálóketrecből két piros labdát. Anya visszalopta.
Utána kaptam sült krumplit körtelével.
Mikor nagyon későn hazajöttünk, én már fel sem ébredtem. Anyu mesélte reggel, hogy megtalálták ám, hova dugtam a kulcsokat. Hát nem volt nagy teljesítmény, lévén hogy el se dugtam igazán. Ha délután adtak volna rendesen uzsonnát, megtalálták volna. Na de kihagytuk az uzsit. Ugye-ugye...
Utolsó kommentek