Levente napjai

Levi beszél.
Babanyelven ömlenek belőle a szavak, mondatok, mi pedig többnyire egy kukkot sem tudunk kihámozni belőle.
Mostanában figyeltük meg, hogy a rövidebb szavaknál, kifejezéseknél érthetetlen maga a szó, de a hangsúlya helyes, abból ki lehet találni a mondandót.

Pl:
- Tanítjuk neki az apa, anya szavakat. Ha sokat ismételjük neki, akkor pontosan ugyanolyan hangsúllyal mond egy rövid szót. Az apa helyett sokszor hallunk olyat, hogy az 'a' helyett vmi meghatározhatatlan magánhangzó van, a 'p' helyett bedig b, vagy d.  Ha a hangalak tökéletesen érthetetlen is, és nyomokban sem közelít az apa szóhoz, a hangsúly és a szóhossz mindig jó.
- Könyvet úgy nézegetünk, hogy rábök egy képecskére, és mond vmi olyasmit, ami szintén értehetlen, de hangsúlyában az 'ez mi?' kérdést idézi. Telefonon keresztül Anita azt hitte Levente tud beszélni, mert a hangsúly és a szóhossz itt is annyira pontos volt. Én meg rávágtam a kérdésre, hogy paci.
Leventét próbálom átszoktatni a 'mi ez?'-re, néhányszor bökdösök én a képekre, és kérdezem: Mi ez?, aztán válaszolok is, hogy kutya, cica, röfi akármi. Lev hamar átáll és a 'mi ez?' hansúlyát idéző babanyelvi szót használ.
-Mikor Peti elmegy itthonról, pápázunk neki és mondom mellé, hogy apa elment. Elment, de majd jön vissza. Akkor Levi néz az ajtóra, mutat is rá, és utánozza az 'elment' szót a saját nyelvén. Itt is stimmel a hangsúly és a szó hossza.