Másfél éves lettem.
Kaptam puncstortát, anyu fukarul osztogatta, de apában bízhatok, ő tisztességes adagokkal kínált.
Így másfél évesen elmondhatom magamról, hogy:
- 12 fogam van, 86-92-es ruhákat hordok, a lábamra kicsi a 20-as szandál.
- Tudok egyedül inni pohárból, egyedül enni kanállal. (Ez utóbbit csak felügyelettel és némi étel-veszteséggel.)
- Megtanultam motorozni, de csak a lakásban szeretem gyakorolni. Még nem éreztem rá a dolog ízére.
- Ha jó kedvem van, elsétálok anyuval a postáig, onnan a közértbe, majd át a patikába, végül haza. Csak 50-60 lépést vitetem magam anyuval, a többit egyedül teszem meg.
- Tudom, hogy az ajtón kopogni kell, aztán megnézem hogy nyitva van-e, ha nincs és nem jön senki ajtót nyitni, akkor mutatom anyunak, hogy csöngessen be nekem.
- Nem mondtam még semmilyen érthető szót, de két napja utánzom azt a szót, hogy „elfogyott”, mégpedig úgy, hogy eötttö, vagy valami hasonló. Mindig magánhangzóval kezdem és a végén mondok egy hosszú té-t.
- Ma először adtam igazi cuppanós puszit, rögtön kettőt anyunak, de észrevettem hogy hajcsatja van, ezért többé nem foglalkoztam a puszi kérdéssel. Most anyu izgul, hogy biztos elfelejtem hogy kell csinálni.
- Utánozom anyuékat. Újabban főzőcskézek. Anyu is főz, és én is, mögötte. Van egy számítógép a földön, arra szoktam pakolni a lábasokat, fedőket, meg amit még kiválasztok anya edényei közül, és teszek-veszek. Ebéd után anya elmosogat és tisztára törli az asztalt. Mikor végzett és nem figyel oda, elveszem a szivacsot és én is letörlöm a számítógép tetejét.
Utolsó kommentek