Rákaptam a motorozásra. Muszáj minden nap motoroznom egy kicsit, különben megveszek. Tegnap például elmotorztam itthonról egészen az Operáig. Apa olyan büszke volt rám, mintha szót fogadtam volna egy teljes hétig. Hazafelé bekéredzkedtem a babakocsimba, de ez akkor is csúcsteljesítmény volt. Ma is motorral mentem a tornára, aztán kiflit venni, és bebizonyítottam hogy igenis lehet fél kézzel vezetni, fél kézzel kiflit enni és fél kézzel fogni a kistáskámat, (ami igazából retikül és mindig kislánynak néznek miatta) úgy, hogy közben nem megyek neki semminek. Anyám szerint ezt biztos apától örököltem, állítólag ő is így vezet. Azon nagyon meg vannak lepődve, hogy nagyon jól tudok kormányozni és villámgyorsan megtanultam hogy ha figyelmeztetnek (Vigyázz nekimész! vagy Kormányozz, Levi kormányozz!), azonnal korrigáljam a helyes irányba a motoromat.
Járda szélén meg kell állni, ezt most tanulom, meg van valami lámpa-dolog is. Nem szabad direkte nekimenni a csinos néniknek és a kutyáknak se. Meg anyu azt mondja ne menjek összevissza, hanem jobbratartás van, de gőzöm sincs mit akar ezzel. Azért tegnap a bicikliúton egy bicajos se ütött el, mindenki szépen kikerült, sajnos a szép nénik is, pedig mosolyogtam rájuk és szándékosan odamotoroztam eléjük. Anyám szerint nagyon égő, apa meg csak nevetett rajtam, mert neki is tetszettek a nénik.
Utolsó kommentek