Nem beszélek mégsem, korai volt a nagy öröm. Nem mondom hogy nyanya, meg aba, kakökő. Csak az ebbe és a kaaa-kaaa maradt. Inkább hümmögök. Annyiféleképpen tudok hümmögni hogy csuda, kiegészítem mutogatással sírással és hisztivel. Ennyi kommunikációs eszköz bőven elegendő ahhoz, hogy megértessem magam, és válaszoljak ha kérdeznek. A verbalitás fölösleges luxus.
Más területen is megmakacsoltam magam, például semmi gyümölcs. Turmixolva se! Na jó tejbegrízben még megeszem. Úgy általában kezdek bekeményíteni kaja-fronton, szeszélyeskedem, hol megeszem a kolbászt a kenyérről, hol nem, kétféle állagú ételt nem eszem egyszerre. (pl husi meg köret. vagy husit eszem vagy köretet, változó. azért többször eszem meg inkább a húst.) Új ételféleségeket rögtön elutasítom, anyám legutóbb a kuszkusszal próbálkozott. Ma viszont megettem három falat paradicsomot öt falat fetasajtért cserébe. Anyu salátájából kiettem volna az összes sajtot, de nem hagyta, csak úgy ha eszem paradicsomot is.
Szeretem a csípőset, és szeretem a jó gyrost is. Illetve előfordult már, hogy jóízűen befaltam, mert ugye ne vonjunk le merész következtetéseket.
Ja igen, nem viszem ki a koszos pelust a szemetesbe. Minden mást kiviszek, de a pelust nem.
Sokat kell velem foglalkozni, egészen pontosan Andrissal kell kevesebbet. Ha nyűgös vagyok, mutatom, hogy tegyük vissza a kiságyába. Ha Andris nyűgös, én is nyomban az leszek. Azért cuki baba, múltkor mutogattam neki a mesekönyvemből, megsimogatom meg puszit is adok neki. Szívesen ringatom a hordozóját, vagy tolom a babkocsiban, amíg el nem fáradok. Akkor viszont Andris menjen anya kendőjébe, mert én szertnék babakocsiban utazni....
Utolsó kommentek