Tegnap Solymáron voltunk. Este Lev magyarázza, mi történt vele a nap folyamán.
- Amama, papa, vava vava. (Ott volt mama, papa és a kutyák Berci és Saci.)
-Anyanya, ata, bababa (Meg anya, apa, Andrisbaba.)
-Mama, hm-hm (itt kis kezével képzeletbeli kulcsot fordít el a zárban), hamm-amm. (Mamával bementünk a tyúkokhoz és megetettük őket.)
-Hm, hümm, hűű, mmmm (kezével locsolást imitál) (Meglocsoltam a virágokat is.)
Ismétlés ezerszer. A kertkaput egyébként saját maga nyitotta ki a kulccsal, és emlékezett rá, hogy hol vannak a pipisek. Mikor odamentünk a tyúkólhoz, lehajolt és egy kis zöld gazt vett fel a földről, majd ügyesen bedugta a tyúkoknak, ahogy a mama mutatta neki még jómúltkorában. Boldog vigyorral nyugtázta, ahogy a kotkodák egyből lecsaptak a kajára. A kakas kukorékolni kezdett, a tyúkok meg kotkodálni, én pedig lelkesen utánoztam őket neki, hátha megtanulja legalább azt hogy kot-kot, de ez nem jött össze.
A kutyákkal kapcsolatban nagyon ambivalens érzések viaskodnak benne, egyrészt irtóra meg szeretné simogatni őket, másrészt meg be van tojva tőlük de piszkosul. Bercit azért megsimogatta, a kutya erre kötelességtudóan a pocakját kínálta neki vakargatásra. Ez viszont nem tetszett Levnek, kis kezeivel a szőrébe markolva próbálta visszagördíteni a hasára az állatot. (Rend a lelke mindennek, kutyaláb alul legyen, kutya meg felette és ne fordítva.)
Utolsó kommentek