Telefonálni is tudok ám.
Nemcsak telefonnal, hanem kenyérhéjjal, tollal, körömcsipesszel, pénztárcával is. Nagyjából minden marokra fogható tárgy képes telefonként funkcionálni a kezemben.
Ebből is látszik, szüleim milyen egysíkúak, ők csak telefonnal tudnak.
Megtanultam sétálni hozzá fel-alá, mint apu. Csak ő többet beszél, mint én.
Azért nincs mostanában fotó a bejegyzések mellé, mert újabban anyu nem tud engem fotózni. Igaz, ami igaz, nagyon érdekel a masina, és ha előveszik, gyorsan odamegyek és harcolok egy kicsit, hogy megszerezzem. Anyu szerint így füstbe megy minden jó szándéka, hogy cuki képeket csináljon rólam. Mire exponálna, én már méterekkel arrébb vagyok és mást csinálok.
Ez legyen az ő gondja.
dumálós telefonálós, fényképezhetetlen
2008.01.22. 16:24 - katampusz
Címkék: kunsztok
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek