Levente napjai

Felébred, nyöszörög, fészkelődik.
Befúrja magát a nyakamhoz, két kézzel könyékig benyúl a ruhám kivágásán, piszkál, csipked, sóhajtozik.

Felül, én végigtapogatom, pelustájt kissé nyirkos, nem érdekel, még félórát kibír.

Átmászik rajtam, elmegy valamerre, én süppedek vissza az alvásba, de visszajön.
Rám fekszik, mondja hogy hü-ű, arcomhoz nyom valamit,
felnézek, a szemüvegem az.
Na jó, felveszem.

Megint el.
Trappol vissza, kezében fél literes söröskorsó, az én kedvenc teásbögrém. Nem veszem a lapot.
Leteszi a földre.

Megint jön, mindkét méregdrága telefonunk a kezében, tapsol velük. Megáll mellettem de nem adja oda.
Távolodik néhány lépést a konyha felé, összeütögeti a mobilokat. Néz rám, mondja hü-ű.

Szólok Petinek, ébredjen meg kell menteni a készülékeket. Megmenti. Lev kiássa őket a fejünk alól.
Peti biztos helyre menekíti őket.

Lev elmegy, zörömböl a konyhában.
Mondom Petinek jaj ne.
Jön vissza, kezében egy kis bambusztányér, meg egy négycentes jägeres pohár. (abból szokott inni)
A tányérral csapkodja a fejünket, közben mérgelődik babanyelven.

Mondom petinek nincs itthon kenyér.

Most egyedül vagyok, lementek vásárolni :D