Levente napjai

Vasárnap állatkertben voltam.
Apával, anyával, keresztszüleimmel, és a Lindáékkal.
Kicsit aludtam mikor bementünk, de felébredtem a zsiráfoknál.
Tetszett a majom, a halacskák, a madarak. Simogattam kecskéket, ebbe nagyon belejöttem. Kaptam zoocsemegét, hogy adjak belőle a gidáknak, de én mindig meggondoltam magam. Sokáig szorongattam, aztán anyu kicsavarta a kezemből, mert félt hogy én eszem meg.
Láttam akkora tevéket, mint egy emeletes ház. Mire a felnőttek elfáradtak, én pont belejöttem a rohangálásba, úgyhogy felváltva szaladtak utánam. Flörtöltem néhány nénivel is. Ettem pogácsát, túrórudit, ropit, szendvicset. Ebédet nem adtak...

Tegnap apa elvitt a Bárányfelhőbe. Már voltam itt, játszottunk egy nénivel. Emlékszem, tök jól éreztem magam mindaddig, míg  le nem vették a bodymat. Én sírva fakadtam és azt hittem megint a doktornéninél vagyunk.
Most két kisfiú is volt rajtam kívül, és mindenfélét akartak csinálni velünk. Kicsit ordítottam, mert nem tetszett az egész, főleg, hogy nem csinálhatom amit én akarok. Aztán megnyugodtam, megjött anya is, és apával ketten abajgattak. Lovacskáztunk, hintáztunk, táncoltam forgó zsámolyon, átmentem egy keskeny pallón és egy libikókán is, átmásztan egy csövön apához, felmászhattam a csúszdán visszafelé, és gyümölcsöt gyűjtöttem egy kosárba. Ja, a lábujjaim közé bedugdostak apró korongokat, aztán nagyon örültek, hogy dühösen kipotyogtattam őket.
Volt olyan is, amit nem voltam hajlandó csinálni, például sírtam, mikor fogták a lábamat és oldalazva kellett lépnem, vagy mikor beraktak egy nagy bilibe és meg akartak pörgetni.
Összességében jól éreztem magam és a végén még visszaszaladtam egy egy dologhoz játszani. Ez nagyon tetszett az apunak meg anyunak, és mondták, hogy jövünk máskor is.

Az új babakocsimmal megyünk játszózni.
Mivel nagyon szeretek homokozni és anya szerint kell a levegőzés, szaladgálás hogy elfáradjak, meg a gyerektársaság hogy szociazilá... izé, szóval klassz kisgyerek legyek.
Hétfőn találtunk egy jó helyet, Szt István parknak hívják. Hatalmas, és rengeteg gyerek van ott. Van játszótér, van nagyon sok zöld fű kicsi fehér virággal, amit anya orra alá dugok, megszagolja és azt mondja hapci, van kavicsos sétálóút és sok kisgyerek. Nagyon nagyon sok. Annyira sok, hogy ma anya úgy döntött, a játszórészt inkább hagyjuk és sétálunk meg labdázunk. De én csúszdázni szerettem volna, meg homokozni, meg hintázni, és csúszdázni, meg még egy kicsit csúszdázni. Regeteg gyerek csúszdázott, én csak anyu karjából néztem, aztán mikor épp nem jött senki, gyorsan felrakott és csúsztam, de visszamászni azt nem lehetett. Akkor gondoltam oké, legyen hinta, de mind foglalt volt, én beszaladtam közéjük, anya utánam szaladt, elnézést kért és felkapott, elvitt onnan, én meg ordítottam.  Utána azon mesterkedtem, hogy visszamehessek a jászótérre, de anyu mindig utánam szaladt  és felkapott, mielőtt odaértem volna. Labdázni akart velem, de én nem akartam vele. Találtam két pár ikerlányt, volt tök jó motorjuk, pöttyös labdájuk, kicsi gereblyéjük, ezeket mind megpróbáltam ellopni, anyu meg könyörgött, hogy adjam vissza. Végül mindent visszaadtam, de nem találtam jó elfoglaltságot, ezért kóricáltam anyu előtt mindenfelé, igyekeztem lerázni, de makacsul követett. Néha ordítottam egy kicsit, olyankor a kocsiba rakott és tolt, aztán megint kivett, labdázni akart, én nem akartam.... stb, stb,...
Végül elfáradtam, és hazaindultunk, kaptam egy üres tölcsért. Bezzeg anyáé nem volt üres, és trolibusszal hazajöttünk.
Itthon kaptam vacsorát, finom fürdőt vettem nem finom hajmosással és még hajszárítózás is volt. Hamar el fogok aludni...