Ma délután megpróbáltam Leventét bevonni a sütésbe. A nagy alkalomból sima bögrés sütit csináltunk, gondoltam azt lehet kavarni rogyásig.
Nem kellett unszolnom, első szóra hurcolta a kisszéket a konyhapulthoz és otthonosan kapott a kicsi keverő fakanál után. Hogy ne legyen hamar vége a főzőcskézésnek, reszeltünk a tésztába narancshéjat, almát, végül a dió is eszembe jutott. A dióval nagyon jól elpepecseltünk, kezdve azon, hogy kimentünk dióért, majd mozsárban megtörtem, megtisztítottuk (rengeteg tálra van hozzá szükség, micsoda izgalom) végül kézi darálóval Sz. Levente bölcsis korú sk megdarálta. Bezony ám! Tekerte mint a veszedelem, nekem csak arra kellett ügyelnem, nehogy orrba vágja magát a nehéz öntöttvas kallantyúval, meg arra, hogy jó irányba tekerje.
Osztán kivajazott-kilisztezett tepsiben majdnem készre sütöttük, egy hajszálnyit ragadt a közepe, de Lev elég türelmetlen volt már...
Utolsó kommentek