Anyutól tudom, hogy ez a harmadik karácsonyom, Andrisnak az első. Apuéknak meg a sokadik. Karácsonykor Jézuska születését ünnepeljük, de nincsen torta, és nincsenek gyertyák sem, tehát fogalmunk sincs róla, hány éves is pontosan szegény. Az ajándékot sem ő kapja, hanem ő hozza nekünk. Érdekes szülinap.
Anyu szerint még mindig nem való nekem ez a nagy felhajtás. Erre megint utólag jött rá, mikor már kikészültem. Na nézzük, mi is történt:
Első napon készülődtünk. Reggel apa Zsuzsi néni fenyőfáját faragta a gangon. Utána elvitt engem a játszótérre motorozni. Anya mondta, hogy menjünk nyugodtan, teli lesz apukákkal meg kisgyerekekkel, akiket elküldött az anyukájuk a játszótérre motorozni. Igaza volt. Hazafelé kicsit hisztiztem apunak, ezért rém mérges volt mire felértünk, és kiabált. De anyu csak nevetett rajta, hogy végre apa is látja, milyen nehéz neki velünk egyedül. Ettől apa nem lett nyugodtabb. Aztán ebédeltem palacsintát, apu meg morgott, hogy miért nem ehet a vacsorából, ha már úgyis készen van. Megpróbáltak elaltatni, de makacsul tartottam magam két óráig. Pedig irtó fontos lett volna aludnom, hogy a Jézuska feldíszíthesse a fát, és becsomagolja az ajándékaimat, titokban.
Olyan sok dolga volt, hogy nem is végzett időben, s mikor felébredtem, éppen azt láttam, ahogy apa meg anya segít neki, és díszeket akaszt a műfenyőnkre. Mire mindennel elkészültek, szépen felöltöztünk és meglátogattuk a papát, akinél nagy mennyiségű ajándékot hagyott számomra a Jézuska.
Legeslegjobban a Thomas vonatomnak örültem, majd' kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam. Ettem finomat apával, aztán hullafáradtan hazamentünk. Este otthon is kibontottam az ajándékaimat, kaptam igazi tornyot meg sínt, és keresztül tudnak menni benne a vonatjaim, csodálatos. Óra van az elején, és harang belül, pont mint a játszótér melletti templom tornyán. Zsuzsi néni és Márti néni is átjött kicsit ünnepelni, alig győztem mutogatni nekik a sok újdonságot, de még ők is hoztak Jézuskától ezt-azt. Végül már csak feküdtem a földön a sínek mellett, és tologattam a Thomast, a fáradtságtól már sihuhuzni sem volt erőm, csak suttogtam magam elé.
Másnap hajnalban ébredtünk. Anyuék csomagoltak, és kocsiba ültünk, hogy elutazzunk Gyöngyi mamáékhoz. Nagynénémék is ott voltak, én meg boldogan mondtam nekik, hogy Móóó, meg mamaaa, mert ezeket már tudom mondani. Ebédeltünk és kibontottuk az ajándékokat. Már annyi ajándékot kaptam, hogy inkább a húslevesnek örültem, de annak nagyon. Mindenkiéből ettem egy kanállal, anyu nem győzött etetni. Második már nem is kellett, na jó, egy kis sütemény, mézes zserbó, az még fért belém. Délután nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, Pityu öléből tévéztem inkább. (Otthonról elköltözött a tévénk, az ünnepek alatt igyekeztem hát kitévézni magamat.) Sötétedés után kimentünk a kertbe, ahol volt egy kis hó, anya tanított hógolyózni. Gyúrta nekem a hógolyókat, aztán én eldobtam. Anya egyszer jól eltalálta apát, aki gyorsan meg akarta bosszulni ezt, de én sírva fakadtam, úgyhogy megijedtek és vigasztalásul elővették a szánkót.
A szánkó állati klassz dolog, csúszik a havon, és a felnőttek húzzák rajta a gyerekeket. Nem bírtam abba hagyni, nagyon élveztem. Az unokatesóimmal szánkóztunk a kertben, és a felnőttek felváltva húztak minket. Szóltunk mamának,hogy jövőre vegyenek nagyobb szánkót, mert Andris már nem fog elférni. Aztán fürdeni mentünk hárman, de én nem voltam hajlandó beleülni a vízbe. Úgyhogy gyalogoltam a kádban, és a vízcsapot piszkáltam, hiába próbált vigyázni a mama. A végére jó nagy vircsaftot csináltunk a fiúkkal, és gyorsan kiszedtek minket. Vacsorázni nem akartam, és aludni se. Aztán mégis elaludtam anya karjában, séltált velem. Azt hitték reggelig aludni fogok, de fél óra sem telt el, és felébredtem. Sírtam, hisztiztem, csapkodtam. Itattak vízzel, sétáltak velem, ágyba akartak dugni, de nem hagytam. Kértem a mamát, a Mónit, apát, anyát, a vaut. Mást nem kértem, mert a többiek nevét még nem tudom kimondani. Ennyien altattak engem egyszerre a kisszobában, aztán egyesével leléptek azzal az ürüggyel, hogy "mennek pú" (pisilni) én meg elhittem. És elaludtam nagy nehezen, az ezredik mondóka és ének után. Andris sem akart aludni, csak úgy, ha közben ehetett, de anyu nála is bekeményített.
Másnap kocsiba vágtak, és elszakítottak a mamától, mentünk a másik papához. Annyira nyuszifül voltam már addigra, hogy az első órát majomgyerekként csüngve töltöttem anyun és a nagynénéimen. Aztán felmásztam a karácsonyfa alá és csokizabálásba menekültem. Anyuék értették, ennek fele se tréfa, gyorsan hazavittek végre.
Annyi játékom van, hogy nem is tudtuk elpakolni. Andris is kapott ajándékokat, főleg szép ruhákat. De ő még nem foglalkozik a divattal, csak velem, meg a cicivel, meg anyuval. És csak mosolyog mindenkire.
Utolsó kommentek