Végre akkor rázhatom a kiságy rácsait, amikor csak kedvem szottyan.
Annak, aki esetleg még nem tudja ezt a mutatványt, annak elárulom a titkot.
- felhasalni, amennyire csak lehet
- súlypontunkat előre rendezzük
- jobb lábunkat felhúzzuk, magasra, magasra
- térdünkkel támaszt keresünk, ha elég magasra húztuk, sikerülni fog!
- nem baj, még egyszer!
- ha megvan, gyorsan előre lökni magunkat
- bal láb felránt,
- és kész!
Más.
Rájöttem, hogy nemcsak a zenélő bot muzsikál, ha belefújok, hanem sok más dolog is. Például a hőmérőtok is meg a fémes-zizegős alufóliatekercs is. Sőt, csak úgy egyedül is tudok sípolni, ha ügyesen fújom ki a levegőt.
Aztán.
Sétáltatom az ősöket piszkosul, mondjuk az anyunak nem is árt a mozgás. Elég hamar megértették, mit akarok, mikor kértem a kezüket és húztam őket lihegve. Egyelőre elég lelkesen segítenek nekem, bár egyik reggel fater kissé nehezen állt kötélnek.
Valamint:
dédimamát látogattuk meg tegnap, és kaptam tőle egy szép golflabdát. Cserébe megkíméltem az üvegasztal lapját. Anyu megtanított, hogyan gurítsam, itthon pedig hatalmas hely van, ahol játszhatok vele. Bár dobálni jobb lenne, kopácsolni vele pedig még jobb...
Utolsó kommentek