A védőnő szerint egy hét alatt csinos tokát eresztett a gyerek, ez segített elhessegetni az aggodalmamat, miszerint biztos éhen fog halni.
Kicsit száraz a bőre, és gyulladt pattanásos is, de nem olyan nagyon. Még mindig van babaszőre.
A látása szerintem tegnap-ma helyreállt, azaz nem fejjel lefelé látja a dolgokat, hanem rendesen. Hirtelen egészen célirányosan nézeget, és egy-egy ponton hosszabban is elidőzik a tekintete. Édes, mikor bebandzsít.
Rengeteget púzik és semmit nem büfizik, úgyhogy szigorúan oldaltfekvésben alszik. Az ebolavírus párnával van kitámasztva, amit Levente néha kilop a kiságyából, emlékezve rá, hogy annak korábban az ő ágyában volt a helye. Visszalopom.
Andris sírása nem zavarja Leventét, és Leventéé sem Andrist, ez kellemes meglepetés, nem utolsó sorban azért, mert nem ébresztik fel egymást. Ha nyöszörög a kisebbik, arra legtöbbször nem reagálunk azonnal. Általában a szelek bántják, azt szépen kitornázza magából, ha komolyabb gond van, hamar ordításra vált a nyöszörgésből úgyis. Ilyenkor mondom Levnek, hogy Andrisnak valami nagyon nem jó most, adjunk neki szopit? Mindig bólintás és két gyors igen-hümmögés a válasz. Hát olyankor megyünk és adunk neki. Lev néha hozza a párnát is, odakucorodik oldalt hozzám és (ki ne maradjon a dologból) mancsát a pólómba dugja, miközben öccse eszik. Hát így megy ez.
Ma voltunk először utcán Andrissal, kendőben jött, Lev babakocsiban. Mindenki jól viselte a posta-Dm körutat, bár Andrist otthon a kendőmből kivéve kicsit melegnek éreztem, vigyázni kell, nehogy túlmelegedjen ebben a nagy melegben még.
Utolsó kommentek