Takarítani jó buli, de sajnos ritkán takarítunk itthon, és még ritkább, hogy ki tudjam harcolni a részvételemet.
Anyu a szigorúbb. Ha nagytakarítást csinál fényévente egyszer, akkor nekem a kanapén kéne ülnöm és csöndben várni míg végez az ámokfutással. Persze ezzel nem értek egyet, tehát mászkálok fel-alá, hisztizek a porszívóért, a moppért, a felmosóvízért, végül mindig hatalmasat esek a vizes padlón, és anya ahelyett hogy vigasztalna, kiabál velem, hogy nemmegmondtamhogynemászkáljösszevisszamertcsúszikapadló?!
Ezért nála csak részsikereket értem el a napi kis takarítanivalók terén. Például ha kiöntöm kicsit a tejet vagy más innivalót, kapok szivacsot és feltörölhetem a maszatot a földről, sőt, bedobhatom a mosogatóba a szivacsot és a végén mondhatom hogy nnna, sőt még dicséretet is kapok.
Ezen kívül amikor anya az asztal körül seper, mert kicsit sok a morzsa evés után, akkor én is kapok seprűt és kedvemre söprögetek a lakásban, míg jól esik. (Többnyire a szekrények alatt és különös előszeretettel Andris ágya alatt söpröget. Előbbire büszke vagyok mert ne csak ott takarítson ahol a papok táncolnak, utóbbi felett bölcsen szemet hunyok, hiszen arra megy ki a játék hogy Andris ágyát piszkálhassa, húzogathassa, ami egyébként szigorúan tilos.- Anyu)
Szabad játszanom az új mosogatószivacsokal is. Letörlöm az asztalt, szekrényeket sikálok, játékokat mosogatok, vagy csak pakolászom őket mert szép színesek. (Szekrényt akkor szoktunk sikálni anyával, mikor összegolyóstollazódnak. Vizes szivaccsal szépen lejön a golyóstoll nyoma a fáról. A zsírkréta már nem jön le nyomtalanul.)
Apuval viszont mindent lehet. Ő nem kerget el ha takarít, hanem együtt csinálhatok vele mindent. Ha apu takarít, az mindig úgy kezdődik, hogy anya kiabál. Kiabálás után apa porszívót ragad, és nekiállunk porszívózni. Mivel én is segítek, ezért négyszer annyi idő alatt végzünk, mint anya egyedül, de ez így akkor is sokkal jobb szórakozás. Én is húzogathatom a csövet, bekapcsolhatom és kikapcsolhatom a porszívót, a végén nyomhatom a gombot mikor a gép megeszi a zsinórját, szóval klassz dolog az egész. Most már nem is félek annyira a hangjától sem. Csak akkor leszek ideges, ha rám fúj, attól mindig megijedek.
Utolsó kommentek