Még mindig Döbrögi jellege van, tökkopasz és vigyori. Továbbá, még mindig átalussza az éjszakákat. (Bátyja még mindig nem)
Kapott egy kifutópálya méretű ketrecet járókát. 120x120-as, a lakásba már nem is fér el más. Mi is alig. Kicsinosítottuk fejvédővel, meg a siófoki Elmű üdülőből lopott lepedővel (sose jártunk ott, nem tudom honnan kaptuk a lepedőt). Tettünk be néhány színes labdát, aztán beraktuk pacAndrist, induljon a szabadfoglalkozás.
Hason fekve már látszik a kéthetes edzés. Ügyesen felemelkedik és valamennyire tartja is magát. Néhány napja jelentkeztek először a megfordulási szándékot jelző csípőcsavarások, egész pofásan oldalra fordítja így magát. A tornáját is új elemekkel bővítettük, a kartámaszra gyúrunk mindenféle vicces gyakorlattal, de csak, ha Levi nincs a környéken.
Gurgulázva nevet, gőgicsél, dumál, és álmában olyan hanergővel csámcsog az öklén, hogy simán felébredek rá. Olyan erős ujjszopó lett, hogy cumit már nem is mernék adni neki.
Utolsó kommentek