Andrissal orvosnál jártunk, oltást kapott. Nagyon aranyosan viselte, kicsit felsírt mikor kihúzták a tűt a combjából, majd rámosolygott a védőnőre. Előtte már azzal sikerült belopnia magát a doktornő szívébe, hogy odaadóan rágcsálta az ujját majd' egy percig.
7500 gramm, és egészséges. Almalé helyett narancslevet javasoltak, hátha az ízlik neki. Nekem fenntartásaim vannak a citrusfélékkel, ezért inkább fagyasztott barackpempőt fogok kóstoltatni Andrissal. A répán gondolkoztam még, de a répával az a baj, hogy gyökérzöldség, és most nincs megbízható forrásból répám. Egyébként az az érzésem, hogy ő még nincs "készen" az evésre. Nem tudom jól megfogalmazni, de úgy gondolom ehhez is megfelelő érettség kell, nem csak belső fizikai, hanem szellemi is, Andris pedig még nem jutott el idáig. Erőltetni nem fogom, eleget ehet még amit csak akar.
Voltunk neurológusnál is, a kéz és szemremegése miatt. A vizsgálati anyag szerint: "Bájos, jó kontaktusban lévő fiúcsecsemő..." azóta is így emlegetjük itthon. Egyébként semmi baja, csak egy kis torna kell neki ami stimulálja a bal oldalát. Ott egy kicsit feszesebb az izomtónusa. Ez még a méhen belüli kényszertartásból maradt vissza.
A napokban vettem észre, hogy Andris a jobb szemével bekancsalít, ha valamire fókuszál. Csecsemőknél ez gyakori jelenség, de éppen féléves korra kell rendeződnie, nála meg most kezdődik. Összevetve az ijedős szemrebegéssel, amit akkor is csinál ha messze történik valami, és azzal, hogy ügyetlenül nyúl és fog, gyanakodni kezdtem a szemére. No meg, Peti is kancsal és pluszos a szeme, így kértem időpontot és beutalót a Budai Gyermekkórház szemészetére. Leventének is, neki sem árt egy szűrővizsgálat. Márciusban megyünk.
Utolsó kommentek