Levente napjai

Nem látod?

Pedig ott van!

 /megfejtés/ 

def.Kánaán: elefántban elbújni a labdákkal és közben túrórudit enni.

  a képen       balról:

  Andris és    Viktor

Levi főz.

Minden áldott nap, minden játékával főz. Nemcsak a játékaival, hanem az én konyhai eszközeimmel is. Már a kezdetek kezdetén lopkodta a fazekaimat, a fiókomból a ritkán használt eszközeimet.

Aztán vérszemet kapott és elkanászodott. Lisztet, darát, rizst pancsol szét elképesztő gyorsan és hatékonyan. Sodrófámmal nyújt, reszelőmön reszel. Fazekaimban fakanalammal megkavarja a legót, aztán (ahogy tőlem látta) a lábos széléhez ütögeti a fakanalat, hogy ne csöpögtesse le a nagy semmit. Térül-fordul, s nincs meg a kedvenc műanyag tálam. Egyik sem a hatból. Viszi a tepsiket is. Tányért is, naná. Szeret többfélét főzni, meg összeöntögetni a képzeletbeli masszákat, aztán egyik lábosból a másikba önteni, jaj mellé ne menjen, akkor szentségel. Szerencsére még csak a hangsúly érthető.

Kedvenc részem, mikor a legó/kocka/kislabda/akármi darabokat merőkanállal/nagy fakanállal egyesével egyensúlyozza át egyik edényből a másikba. Összpontosít, cumi tótágast áll a szájában.  (Ki nem venné semmi pénzért.) Jobbkezes. (Szerintem. A védőnő szerint 5 éves korára látható biztosan, hogy milyen kezes, de ide a rozsdás bökőt, hogy jobbos lesz.)

Veszélyeskedik is. Kisszékét odahúzza a konyhapulthoz, tűzhely mellé, feláll és csinálni akarja, amit én is. Vágom a hagymát, vágnám, kis kezével nyúlkál és pakolja a hagymadarabokat a lábasba. Elfogyott, hiszti van. Botmixeremet is használni akarja. Ő is segít fogni mikor turmixolok, békeidőben meg ellopja, s látom hogy a fakockákat tunkolja vele. Amit elér a pulton, azt elkommunizálja. Vágom a kenyerét katonákra, nyögök hozzá: jaj, de nehéz vágni, alig viszi a kés ezt a naaagy finom szendvicset. Mostanság már övé a szinkron. Én szeletelek, ő nyög hozzá. Onnan tudom, hogy épp szeletelőset játszik, ha nagy nyögéseket hallok. Kés is kéne neki, perszehogy. Nem adom, ordítás.

Nincs már tabu a számára. Felnyúl a lábasért a tűzhelyre, leteszteli, hogy valóban süt-e a sütő, a szárítóról edényeket szedeget le (borul az egész miskulancia). A hosszúnyelű kedvenc kiskanalammal ma reggel épp a vakolatot kalapálta le az ágy végén a falról. A mai nap kapta meg örök használatra a műanyag cukortartómat is. Az edényszárítóról csórta le, s mikor épp vissza akarta szolgáltatni, akkor ejtette le olyan szerencsétlenül, hogy letört a teteje.

Egy ideig azt hittem, ha kap saját kis főzős játékcuccokat, majd szépen leszokik az enyémekről. Nem ez az egyetlen tévedésem vele kapcsolatban... Azért a lisztszórásról valahogy le kell állítsam, még nem tudom hogyan. A tiltás már nem jön be, majd megpróbálom szép óvatosan egyre több dologba bevonni, csak sajnos még nagyon kicsi az ilyesmihez.

A hétvégén ellátogattunk Budakeszire, megnéztük a vadasparkot. Jó levegő, mozgás, állatok, sem térben sem időben nem hosszú program. A perec meglepően finom és puha, a tea igazi menzás ízesítés, kiváló.

Jól döntöttünk, Lev elég hamar elfáradt és vitette magát, aztán hatalmasat aludt a kocsiban.

• De addig is motorozott jó két kilométert,
• látott mókust, rókát.
• Simogatott kecskét,
• megtanulta a csacsi-beszédet: áá-i.
• A szarvast mondja és mutatja: mőőő és a feje búbjára mutat, hogy ott van az agancs.
• A hollóknál akárhogy füleltem sem tudtam egyebet kihámozni a kiabálásukból, mint kár kár, ami megtévesztő Lev számára, mert nálunk eddig a varjak károgtak. Elég nehéz dolog az állatokat aszerint megjelölni, hogy melyik "mit mond". Elenyésző számú állat hangjára van hangutánzó szavunk, például mit mond a hangya vagy a mókus, a patkány és még sorolhatnám. Már az oroszlánüvöltéssel is gondjaim vannak, és hol van még a tigris meg a párduc és a leopárd.

 Levi kicsit hisztis lett félúton, úgy a bivalyok magasságában,

Amely állat a múlt század elején majdnem kihalt. Az utolsó alföldi bivaly egyedeket állatkertekben sikerült felszaporítani akkora létszámra, hogy Lengyelországban visszatelepíthessenek egy kisebb csordát az erdőkbe. Növényevők, nagy testük miatt sokat esznek, 1000 hektár erdőben mindössze 1-2 bivaly él meg.

de már előtte is fellökött egy másik kisfiút, minden ok nélkül. Ő maga is esett egy hatalmasat, mikor már elég hisztis volt és el akart szaladni. Ez volt a csúcspont, utána már hagyta magát megnyugtatni és a büfénél már semmi baja nem volt a világgal. Megevett egy perecet, ivott hozzá teát, és a kis kútnál kézmosás közben jelezte, hogy hiányzik a szappan meg a fogkefe.

Én is gazdagabb lettem egy ismerettel, miszerint a sünök téli álmot alszanak. Nekem ez annyira kiment a fejemből, hogy hosszú percekig kerestem a mókusok ketrecében a sünöket is, mire végre elolvastam a tájékoztató táblát. Kérem ezek ilyenkor már durmolnak, és a ketrec végében lévő hatalmas izékupac náddal letakarva bizony süniágy volt. Régen volt már az a biosz fakt.

Olyan ronda, hogy az már szép.

Bruttó 7,1 kiló. Ma hordozóban, fél kézzel vittem el a sarokig meg vissza, vízhólyag nőtt a kezemen.

Ez Levi új szava, kábé úgy hangzik, hogy: ajaja.

Kicsit változtatott a mi megnevezéseinken is, az apját kizárólag papának hívja, engem meg nyanyának. Szerintünk azért még nem nézünk ki ilyen rémesen...

Miután Andris a héten letöltötte három hónap próbaidejét, kupaktanácsot tartottunk és úgy határoztunk, véglegesítjük státuszát.

Gyönyörű kopasz lett és hatalmas barna szemekkel ámul a világra. Elég nehéz, hogy pontosan mennyit nyomhat, nem tudom, majd egy hónap múlva viszem méredzkedni. Sokat javult a féloldalas izomtónus problémája is, már nem tartja magát kifli alakban. A fejét még mindig szívesebben fordítja jobbra, mint balra. Minden nap kap egy kis hintáztatós tornát, finom masszázst és igyekszem hetente babaúszást szervezni neki. (Rokonaink és ismerőseink új szempont szerint lettek kategorizálva: van kádjuk vagy nincs kádjuk.) Szóval a kis büdös igazán nem panaszkodhat a külön juttatásokra. Arany élete van.

Megkapta Lev régi kiságy fölé szerelhető baba-szórakoztató egységét, kisebb vidámpark kering a feje felett. Ugyanúgy reagált rá, mint régen a bátyja: szó szerint leterítette a látvány, kezét-lábát szétvetve, hatalmasra kerekített szemekkel bámulta a zenés showműsort.  Leventét is érdekli a forgó-muzsikáló szerkezet,  kissámliját a kiságy mellé húzza, feláll rá, és szüreteli a körtáncot járó plüssöket. Végigvettük, mi micsoda, és örömmel fedezte fel az almát közöttük, azt ő is tudja mondani. Egy alkalommal vad zörömbölésre szaladtam a kiságyhoz, a fél plüssalma lógott ki a nagyobbik fiam szájából. Azt hiszem eléggé megmozgatta a fantáziáját, mert vizuálisan és tapintásra is különbözött egy sztenderd almától, gondolom muszáj volt egy harmadik érzékszervvel is letesztelni. (Egyébként Lev NEM eszik almát, bár megkóstolni többnyire hajlandó.)

Éjjel Andris alszik. Nem ébred fel, egyszer sem. Reggel és délelőtt pótolja az éjjel kihagyott kalória-adagot. Nem hasfájós, nem kell altatni sem. Igazából csak annyi vele a macera, hogy nem megy egyedül fürdeni és nem teszi magát tisztába :)

Néha már nézi a kezecskéit, egyre többször koronázza siker titkos ujjszopási kísérleteit. A feje fölé aggatott érdekességeket kitartóan bámulja, követi a fejével ha mozgatom előtte. (Például így vesszük rá, hogy fordítsa balra a fejét.) Hatalmas mosolyokat ajándékoz nekünk, különösen evés után van mosolygós kedvében. 

Levente őrangyalát igazán nem irigylem. Szemezgetés az elmúlt néhány nap eseményeiből:

• Langyos tejeskávémat színtiszta segítő szándékból az ágyunkba borította, nagyját a kanapé karfája kapta, kisebb részét az ágynemű. Este kissé zavaró volt kávéillatban elaludni. Szerencsére a kanapé is tejeskávé színű, majd azt mondjuk a vendégeknek hogy spéci illatosított kanapénk van.
• Asztalon hagyott fél tányér lencsefőzeléket kanalanként kezdte hozzám hordani, félúton elhagyva a kanál tartalmának háromnegyedét, a célegyenesben a kanapé ágytakaró által nem fedett részére helyezve a főzelékes kanalat. Az őrangyal nagyon vigyázhatott rá, hogy ne üssem agyon nyomban, mert nem tettem.
• Asztalon felejtett delikátos üveget hozta hozzám, hogy hé anyu ezt nem raktad el (késeket is mindig utánam hozza, a csavarhúzókat meg az apjának viszi) de megbotlott és hasra esett, csodák csodájára csak az üveg műanyag kupakja tört el.
• A delikáttal már korábban is volt egy köre, akkor nemes egyszerűséggel az asztalon hagyott levesestányérba szórta ki a felét, csinos kupacot képezve a méregdrága fűszerkeverékből.
• Talán a legneccesebb a konyhapultról lerántott tálca volt, a tálcával jött az egyik fél literes üvegkorsónk is. Milliárdnyi darabra tört szét, ő meg ott állt mezítláb az üvegcserepek közepén. Karcolás nélkül megúszta, én elvágtam a kezem takarítás közben.
• Tegnap csak az ágyról esett fejre, mert szaladgált rajta (persze hogy tilos, és persze hogy tojik a tiltásra). Hatalmas sírás volt, fele igazi, fele lelki fájdalom.
• A körömcsipesszel csak simán megcsípte a tenyerét, de ezt is meg kellett tapasztalni. Hiába magyarázom mindig, hogy az éhes körömcsipesszel vigyázni kell, mert nemcsak a körmét, hanem a kezét is bekapja ha nem vigyázunk vele.
• Apróbb incidensnek számít, hogy hókon nyomta magát a sodrófával, a bestia ugyanis nem átallott legurulni az asztalról és szemét módon fejbeverte. Még ez sem szegte Levi kedvét hogy tovább főzzön vele, nagy hiszti volt mikor aludni küldtem a sodrófát.

Most hirtelen ennyi jut eszembe. Ennyiből is látszik azonban, hogy kezdi feszegetni az eddig elég jól betartott szabályokat. Sokszor csupán segíteni akar, vagy engem utánozni, esetleg vimre fáj a foga és önállósítja magát hogy megszerezze. Van esze, mert a veszélyes dolgok kilencven százalékát akkor követi el, mikor Andrisnak szopi-time van.

+1: félóra sem  telt el az újabb hajmeresztő mutatvány óta, a tűzhely melletti asztalra mászott fel a kis büdös. Széket tolt az asztalhoz, székről mászott az asztalra, pontosabban az üveg vágódeszkára, ami az asztalon volt. A deszkán térdelve a kenyérsütő gépre könyökölt, és falatozta a kenyérsütő gép mögött tárolt kölesgolyót. Én közben egy méterre mosogattam, s nem vettem észre.

Kértem szülinapjára egy fűzőcskés játékot.  Rögtön beleszeretett a kicsi színes fából készült figurákba, mindenfélét játszott velük. Konkrétan fűzögetni nem volt hajlandó, mikor megmutattuk neki mi a pálya, hogyan lehet a madzagra fűzni őket, másfél perc után mindig feladta. Ellenben sorba rendezte őket a kanapé karfáján (legalább felét be is söpörte mögé) megfőzte őket húszféleképpen, bevásárlókocsiban sétáltatta és tűzoltókocsira pakolta a kis tengeri állatseregletet.

Szóval a vártnak megfelelően állati kreatívan nyomta, csak a kézügyességét nem tette próbára, ami a játék lényege lett volna.

Látom a minap, hogy titokban azért próbálkozik, s néhány nekifutásra sikerül is neki rájönni, hogy ha beledugja a madzagot a lukba, akkor a másik végén kibújik s azt kell meghúzni hogy felfűzhesse a kis játékot. Párat felfűzött, aztán a  továbbiakban nem volt érdekes a dolog. Fogott egy serpenyőt és belerámolta őket a fakanállal, egyesével egyensúlyozva a darabkákat.

Fejleszti ő saját magát, nem kell nagy fakszni :D

Úgy jelzi, hogy utánozza rémes lónyerítésemet. Igazi unikum hallani.

Furcsa, de már két éves ez a kisfiú. Születésnapja hétvégére esett, így két napos maratoni ünneplést csaptunk. Szombaton a Normafánál jártunk, utána beugrottunk a Papához. Mire hazaértünk már oly késő volt, hogy gyorsan ágyba dugtuk a fiókákat, inkább másnapra hagyva a tortát és az ajándékainkat.

Mindennek nagyon örült, öröm volt nézni ahogy bontogatta a csomagokat. Kicsit talán túllőttünk a célon az ajándékok mennyiségét illetően, azt hiszem a karácsonyt puritánabbra szabjuk majd. (Ha sikerül.)

Megvolt az első babaúszás a Zsuzsi néni kádjában.

Különleges élmény volt mindkettőnknek. Vízben sokkal szabadabban tud mozogni, mint szárazon, nekem meg óriási volt ezt látni.

Babaúszás fun lettem rögtön egy alkalom után, kár hogy nincs saját kádunk.

Egyenlő papa.

Van egy bajszos hapsi a böngészőben, egyből a papa jutott eszembe róla. Mondtam is az anyának, hogy papa papa, figyeljen már rám, a bácsi tisztára olyan bajszos mint a papa.

Megtaláltam az öngyújtót apa polcán, tök véletlenül a kezembe akadt. (Mikor véletlenül betoltam a széket az irodába, felmásztam rajta az asztalra, és onnan véletlenül pont elértem minden tiltott, magasra pakolt érdekességet.) És szaladtam anyához, mutattam hogy megtaláltam a papa öngyújtóját, amivel fúj büdös cigizni szokott.

Andrist beoltották, kapott egy kötelezőt meg egy ajánlott oltást is. Megint hízott 60 dekát 3 hét alatt, a védőnő elismerően dünnyögött az orra alatt. 6400 gramm és 61 cm. Büdös kicsi malac.

Nem is csodálom, hétfőn például pizsama nap volt. Egész nap evett, mert akkor volt csendben, ha tele volt a szája. Nem is volt értelme felöltözni, egy rakás mesekönyvvel ültünk az ágyban hárman. Illetve Lev azért kimászott egy kicsit főzöcskézni meg vonatozni néha...

Átalussza az éjszakákat, most már megint le merem írni. Múlt alkalommal, ahogy ezt kijelentettem, visszaesett egy egész hétre. Remélem most nem kiabálom el. Este kilenctől reggel 5-6 óráig szunya van. Ajándék ez nekünk :)

Mondja az:

• apa
• anya
• baba
• mama
• papa
• kell, kérem
• elment
• tej
• kakaó
• torta
• tészta
• hami
• vau-vau
• pénz

 szavakat. Többségét egészen érthetően.

Jelzi:

• a halacskát tátogással.
• a kék illetve sárga villogó lámpás járműveket és egyéb tereptárgyakat (mentőautó, tűzoltóautó, kukásautó, távirányítású kapu, riasztó, útfelújítások miatt kitett terelő tábla satöbbi)   mégpedig úgy, hogy nínózik és mutatja hol látja a villogó lámpát.
• a hintát. Énekli a hinta-palinta dalocska elejét, hogy hűűű-hűűű és mutatja hol van.
• a kukákat, rókákat és mindenféle szemetesedényt. A róka koma ne kukázz! kezdetű böngészős fenyegetésünk feddő hangsúlyát utánozva, mutatójjával fenyeget az objektum felé. Ez elég ciki, mert addig csinálja, míg hangosan meg nem fenyegetem én is, az utca népe meg értetlenül néz ránk.

Esténként szokott elalvás előtt bemutatót tartani, végigmondja a szavakat amiket ismer, aztán mesél belőlük, nekem meg bólogatni kell, hogy: Iiigen? Tényleg??? Nahát! Nem mondod!

Minap már telefonon is értekezett az apjával, eddig csak vigyorgott a kagylóba és kuncogott, most viszont válaszolt is, egész klasszul eldumáltak. ÚGy fejezték be a csevegést, hogy az apja elköszönt tőle, (mondta hogy pápá, szia, puszi,) erre Lev elvette a fülétől a telefont, egyik kezével tartotta, a másikkal pedig beleintegetett. Megzabáltam.

Mindhárman az ágyban vagyunk, Andris vacsorázik, Lev oldalról bújik hozzám, én bambulok. Egyszercsak ezt hallom:

-bababa baa baa. ba bababa, bababababbba...  (A szöveg kissé sablonos, Lev most kezdte használni a baba szót az öccsére. De a hangsúly valahogy rém ismerős.)

Lenézek.

Lev éppen Andris középsőujját morzsolgatja gyengéden, az érintett közben füle botját sem mozdítva eszik. Jön a gyűrűsujj, morzsolgatás, szöveg mellé:

-ba babbabaaaaa...

Itt nem folytatta, mert nevetni kezdtem és ez megzavarta, de kíváncsi lettem volna, hogy az az icike-picike mind megeszi-e?

:D

Hazahoztuk a vadiúj vejnemöjnen-mikkamakka gyerekbútort az ikeából, eztán dobozokba zárjuk a kazalnyi játékot és kupit.

Együtt rakták össze Lev meg az apja. (Anyaszült pelenkában és gatyában, ahogy illik.) Petinek van türelme az ilyesmihez, együtt szöszölni a gyerekkel. Mély egyetértésben dolgozgattak egymás mellett, két csupasz hapsi a szoba közepén.

Lev dugdosta be a tipliket és csavarokat a helyükre. Elég hamar megtanulta, hová kell a tipli és hová a csavar, aztán a gumikalapáccsal tángálta befelé a tipliket, csúcs volt. Peti vigyázott is a kezeire de nagyon. Aztán imbuszkulccsal tekerte be a csavarokat, már amit tudott. Közben rimánkodtunk neki, hogy befelé tekerje, ne kifelé, aztán meg úgy tekerte mint a csapot: kinyit-elzár, aztán elvesztette a türelmét és elkezdte kiszedegetni az előre bedugdosott csavarokat. Szóval  a végére kicsit sietni kellett hogy be is fejeződjön az a szekrény.

A kész kisszekrényt nyomban birtokba is vette, pont elfér a tetején egy sínkör, mentek is a kisvagonok körbe-körbe... :D

Tegnap Solymáron voltunk. Este Lev magyarázza, mi történt vele a nap folyamán.

- Amama, papa, vava vava. (Ott volt mama, papa és a kutyák Berci és Saci.)

-Anyanya, ata, bababa (Meg anya, apa, Andrisbaba.)

-Mama, hm-hm (itt kis kezével képzeletbeli kulcsot fordít el a zárban), hamm-amm. (Mamával bementünk a tyúkokhoz és megetettük őket.)

-Hm, hümm, hűű, mmmm (kezével locsolást imitál) (Meglocsoltam a virágokat is.)

Ismétlés ezerszer. A kertkaput egyébként saját maga nyitotta ki a kulccsal, és emlékezett rá, hogy hol vannak a pipisek. Mikor odamentünk a tyúkólhoz, lehajolt és egy kis zöld gazt vett fel a földről, majd ügyesen bedugta a tyúkoknak, ahogy a mama mutatta neki még jómúltkorában. Boldog vigyorral nyugtázta, ahogy a kotkodák egyből lecsaptak a kajára. A kakas kukorékolni kezdett, a tyúkok meg kotkodálni, én pedig lelkesen utánoztam őket neki, hátha megtanulja legalább azt hogy kot-kot, de ez nem jött össze.

A kutyákkal kapcsolatban nagyon ambivalens érzések viaskodnak benne, egyrészt irtóra meg szeretné simogatni őket, másrészt meg be van tojva tőlük de piszkosul. Bercit azért megsimogatta, a kutya erre kötelességtudóan a pocakját kínálta neki vakargatásra. Ez viszont nem tetszett Levnek, kis kezeivel a szőrébe markolva próbálta visszagördíteni a hasára az állatot. (Rend a lelke mindennek, kutyaláb alul legyen, kutya meg felette és ne fordítva.)

Az első mosolyt mindig...

... a cici kapja!

Ma Leventének sikerült teljesen meghökkentenie és nagyon el is szégyelltem magam.

Ebéd után próbáltam elaltatni, de a fáradtságtól túl volt pörögve, sehogy se ment a dolog. Ficánkolt, dobálta magát, felállt és a falvédőt tépte, nem tudott megnyugodni, én meg elvesztettem a türelmem és a fenekére csaptam. Hogy most már elég legyen.

Zokogva rám borult, nagyon közel hajolt hozzám és az arcomba bámult tágra nyílt szemekkel. Kivont mutatóujjával megfenyegetett, sírva.
Teljesen egyértelműen közölte velem, hogy ezt nem szabad és többet ilyet ne csináljak.

• cuki játék locsolókannát
• cuki játék serpenyőt zománcból, fanyéllel
• diszkózó buszt
• sípoló-zakatoló vonatot
• 100 db kislabdát
• jingle bell dallamát nyenyergő motoros rendőrt
• habtapi állatos puzzle szőnyeget
• egy doboz zsírkrétát

azt hiszem érthető, miért.

 Ja igen, egyiket se Levente könyörögte ki, csak magunkat okolhatjuk.

Biztosan front van, vagy holdtölte, mert anyuval az élet elég változékony. Egyik héten nagyon jól kijövünk egymással, öröm vele lenni, másik héten csupa veszekedés, kiabálás, tiltás van.

Ezen a héten másik hét van.

Mert például.

Tegnap este is lementünk a patikába, de megláttam a játszóteret. Anyu nem szereti azt a játszót, mert koszos,  vad gyerekek járnak oda, és van egy nagy mászóka spirál csúszdával. Siettünk, nehogy bezárjon a patika, anyu elcibált onnan, be a gyógyszertárba. Sírtam. Bent kiszúrtam a vízautomatát, és gyorsan nyomkodni kezdtem a piros kallantyút, amitől szülém totál kiakadt. Gyorsan arrébb húzott, ejnye-bejnyézett, meg jól lehordott, hogy jut eszembe ilyesmi, sose volt szabad nyomkodni a vízautomatát (nem igaz, van, mikor megengedik!) satöbbi satöbbi, én megint nyomkodtam és megint, és mikor anyu elhúzott, ordítottam, és nem voltam hajlandó megállni a lábamon. Na így töröltem fel zárás előtt a patikát, anyunak égő volt, meg ideges is volt, ráadásul még fizetni se tudott már a bankkártyájával, tehát tök felesleges volt a rohanás. Sztrájkba léptem, cipelhetett hazáig engem is. Meg Andrist a kendőben és a válltáskáját a tojásokkal. Jól néztünk ki.

Ma visszamentünk, hogy elhozzuk az orvosságokat, és újra kezdtem a meccset, hogy játszótérre szeretnék menni. Ma anyu engedett nekem és bementünk. Csúsztam egyedül a kiscsúszdán, életemben először, nem is kapaszkodtam anya ujjába. De sokkal jobb játék a nagy mászóka. Mindig oda szeretnék felmászni. Anyám meg is engedi, aztán mikor felérek, hopp! Leszed róla. Csoda ha ordítani kezdek? Meg mit képzel, hogy felmegyek és majd szépen lemászok?? Hát épp ott fenn az érdekes! Igen, becsúszik a cipőm a kötélhíd csomói közé, meg sosem csúsztam még olyan nagy csúszdán, és sosem másztam még fel olyan magasra sem, de csak el kell kezdenem valamikor nem? Hát rettenetesen sírni kezdtem, mikor ötödször is leszedett az anyu. Szaladtam fel-alá, (háromszor ki a játszóról) rohantam ordítva anyu elől, mintha ölne, de mindig utolért, nekiszaladtam más gyerekeknek, tisztára kétségbe voltam esve, hogy nem tehetem azt amit szeretnék.

Végül anya hóna alatt távoztam, teliüvöltöttem a Lövölde teret. Mindenki minket nézett, az utcánk közepéig nem bocsátottam meg anyunak. Ott szembe jött a Sandro, vigyorogva intett nekünk. Anyu rám nézett és azt mondta jól nézünk ki, Sandro elmeséli Zsuzsi néninek, hogy így ordibáltam az utcán. Mit fog szólni a Zsuzsi néni... Akkor hajlandó voltam jönni a lábamon, a babakocsiba kapaszkodva. Cserébe sétáltunk kicsit, arra amerre én akartam. De egy idő után anyu jól becsapott, mire észbe kaptam, egy saroknyira voltunk a kaputól. Ezen sírva fakadtam és próbáltam másik irányba húzni anyut, de ő volt az erősebb. Kakaót ígért. Hát hazakeveredtünk, de jól kifárasztottuk egymást.

Kaptam vonatot meg buszt. Már megbánták. (Papa nem bánta meg a buszt, de az apuék nagyon.)

A vonat zakatol, világít, pöfögött, forgott és haladt előre. Igen, már csak a zakatolást tudja, de 6 elem kell bele, és ennyit sosem találunk itthon egyszerre feltöltve. A busz pedig diszkóbusz, villog benne a fény, zenél és az ülések táncolnak. Anyuék könyörögni szoktak, hogy kapcsoljam ki, menjen már a busz aludni. Főleg kocsiban nem szabad bekapcsolni, nehogy apa fának hajtson, mert a frász kerülgeti.

... jóól elkiabálta, és akinek a kisfia mégsem alussza át az éjszakákat? Igen, én vagyok.  Míg múlt héten Andris szépen fokozatosan 3-4 óráról 7-8 órásra növelte az éjszakai egyhuzamban alvás idejét, ezen a héten fokozatosan visszatért a kezdeti 3-4 órákhoz. Éjjeli négy evés. Szuper :D

... 71 dkg-ot hízott 3 hét alatt? Andris! Immáron 5820 g, ehhez a súlyhoz 58 cm hosszú és 2 hónapos. Összehasonlításként: Levente 6050 g és 66 cm volt 4 hónaposan. Nem csoda, hogy nem passzol a ruhaméretük. Kicsit bajban is vagyok emiatt Andrissal. Elővettem a következő méretű ruhaadagot, s ebben is rengeteg a szűk és kicsi ruha, pedig emlékszem,  volt amit Lev félévesen is hordott.