Levente napjai

Amama eemme. = szó szerinti fordításban: Mama elment. Igazából Mama hiányzik, nincs itt értelemben mondja.

Tegnap meghallgattuk vagy hatszázszor, nagyon panaszosan. Reggel Peti azt találta mondani, hogy mama jön szerdán, már csak kettőt kell aludni addig. Lev kiszaladt az ajtóhoz és nevetve amamázott, aztán megint hatszáz panaszos amama eemme. Ma délután én toltam el: egy hálózsákra azt mondtam, hogy megvarrom, és levisszük mamához, abban fog aludni. A hatás nem maradt el, bánatos 'amama eeme' szólamokat hallgathattam negyed óráig.

mama = mamama vagy amama

kee = igen, kérem, kell. bólogatás és felfelé tartott tenyér kíséri.

...végig alussza az éjszakákat?

Az Andris!

Ezen a héten 5, majd 6 órákat aludt át evés nélkül, utóbbi két éjjel 7,5 óra telt el anélkül, hogy felébredt volna. Még nincs két hónapos....

Önállósodásom következő állomása a sámlihoz köthető. Sámlira állva kitárul a világ, addig megközelíthetetlen helyeket hódíthatok meg.

Először csak ücsörgésre használtam. Az is elég macerás volt, hogy biztonságosan leüljek rá háttal, de elég hamar megtanultam. Sámlin ültem a zuhany alatt, sámlin ültem míg a többiek vécéztek, bevittem és kisasztalnak használtam játék közben, szóval multifunkciós volt.

Pár hete derült ki, hogy rá is lehet állni, sőt szabad is ráállni. Kézmosás közben. Nehéz vagyok, hogy mindig felültessenek a mosógépre, és elég magas lettem, hogy a sámliról jól elérjem a csapot. Egyedül is felállok rá, kinyitom a forró vizet, aztán ordítok, hogy nem tudom elzárni és megégetem a mancsomat.

Sámlira állva látom és elérem Andrist a kiságyban. Be szoktam takargatni, (feje búbjáig) játszom neki az oroszlánnal, múltkor mellé fektettem a babámat. Megsimogatom a buksiját.

Sámlira állva a konyhapultot is klasszul elérem, de ez tilos. Meg a mosogatónál is tilos sámlizni. Az ablaknál is.

Mindenki taknyos, rekedt, szörcsög. Andris lázas is. C-vitamin és papírzsepi nagyfogyasztók lettünk.

... azt is mondom, hogy kakaúúú!

Na vajon mit jelenthet. Mindig apa csinál nekem reggel kakaót, maguknak meg kávét. Anya nem szokott kakaót csinálni, szerinte igyak inkább tejet. Mert az egészségesebb. (Igazából csak nincs vele annyi macera mint a kakaóval, anyám egyszerűen lusta.)

Sokáig nem ittam ezért kakaót, de a szomszéd Zsuzsi néninél kaptam a minap, úgyhogy most ez nálam a sláger.

A kutyát is tudom már utánozni:  va-va.

Anya, Anna, alma 

úgy hangzik a tőle, hogy

annnna (átmnenet az 'n' és 'ny' hangok között). Az anya és alma szavakat rendeltetés szerűen használja, ha akarja. Annának hív minden kislányt a mesekönyvekben, meg újabban a szomszédban is.

Apa

úgy hangzik, hogy

aba. Minap játék közben hirtelen elkezdi keresni az apját, felpattan, a kanapéhoz szalad, aztán a dolgozó felé néz, majd rám. Kérdem tőle, kit keresel? Életében először válaszolt nem eldöntendő kérdésre: Aba?

Andris egy hónapos is elmúlt, aktuálissá vált az első látogatásunk a doktornőnél. A kerekedő toka és a combtáji szaporodó hurkák már előre jelezték, hogy nem lesz gond a hízásával:

5090 grammot mutatott a mérleg alatta. Malactempóban hízik, hazajövetelekor csak 3540 gramm volt. Ez heti fél kilót jelent, nem is tudom, hogyan nőhet ennyit.

Már 4 rugdalózót kellett kivonnom a forgalomból mert szűk, nem tudja kinyújtani bennük a lábait. Egy kis kék sapka, amit nem is hordott, szintén hasonló sorsra jutott.

Gondot okozott a hasfájóssága, rengeteg pukit nyom és volt két elég sűrűn ébredős éjszakánk is. Infacolt adok neki, ezzel kicsit jobb a helyzet.

Szép erős baba, támaszkodik, ellöki magát, a kiságyban 90 fokot is elfordul egy alvás alatt, sokszor pontosan keresztben fekszik benne, mire észreveszem.

Kopik a babahaja. Mint az apja, a homlokánál kezdett kopaszodni. Remélem, nem kell nála is egyéves koráig várni a rendes fürtökre. Ha egy anyának túl sokáig kopasz a gyereke, hajlamos bizonyos túlzásokba esni a későbbiekben, kompenzálandó az első időket...

Már három hetes kora óta visszük magunkkal mindenfelé, jól bírja a kendőzést és a babakocsizást, meg az autózást is. Járt már a Skanzenban, strandon, Szentmártonkátán, Solymáron, és vagy egy tucatszor a játszótéren is.

Szép barna szeme lesz, ezt tőlem örökölte, míg a hajszínét Petitől, ez tiszta sor, legalább tudjuk, mi honnét való.

Eljött velünk a Papa is...

...labdáztunk ám!

Leléc...

Vigyázz, kész, locsol!

Apa cipel mert én mindig csak a medence felé motoroztam...

...megint olaj, itt a papa hurcolt vissza.

Anyám ámokot futott, hajgumi akadt a kezébe... sok hajgumi...

Nem beszélek mégsem, korai volt a nagy öröm. Nem mondom hogy nyanya, meg aba, kakökő. Csak az ebbe és a kaaa-kaaa maradt. Inkább hümmögök. Annyiféleképpen tudok hümmögni  hogy csuda, kiegészítem mutogatással sírással és hisztivel. Ennyi kommunikációs eszköz bőven elegendő ahhoz, hogy megértessem magam, és válaszoljak ha kérdeznek. A verbalitás fölösleges luxus.

Más területen is megmakacsoltam magam, például semmi gyümölcs. Turmixolva se! Na jó tejbegrízben még megeszem. Úgy általában kezdek bekeményíteni kaja-fronton, szeszélyeskedem, hol megeszem a kolbászt a kenyérről, hol nem, kétféle állagú ételt nem eszem egyszerre. (pl husi meg köret. vagy husit eszem vagy köretet, változó. azért többször eszem meg inkább a húst.) Új ételféleségeket rögtön elutasítom, anyám legutóbb a kuszkusszal próbálkozott.  Ma viszont megettem három falat paradicsomot öt falat fetasajtért cserébe. Anyu salátájából kiettem volna az összes sajtot, de nem hagyta, csak úgy ha eszem paradicsomot is.

Szeretem a csípőset, és szeretem a jó gyrost is. Illetve előfordult már, hogy jóízűen befaltam, mert ugye ne vonjunk le merész következtetéseket.

Ja igen, nem viszem ki a koszos pelust a szemetesbe. Minden mást kiviszek, de a pelust nem.

Sokat kell velem foglalkozni, egészen pontosan Andrissal kell kevesebbet. Ha nyűgös vagyok, mutatom, hogy tegyük vissza  a kiságyába. Ha Andris nyűgös, én is nyomban az leszek. Azért cuki baba, múltkor mutogattam neki a mesekönyvemből, megsimogatom meg puszit is adok neki. Szívesen ringatom a hordozóját, vagy tolom a babkocsiban, amíg el nem fáradok. Akkor viszont Andris menjen anya kendőjébe, mert én szertnék babakocsiban utazni....

Így hangzik Lev szájából az apa szócska. Alkalmanként mondja is, de ha kérjük rá, természetesen megkukul.

Nehogy elbízzuk magunkat.

A mai piacozást sima zöldséges-bolt túrává silányítottuk. Hármasban voltunk a tesómmal, úgyhogy sajnos babakocsiba kényszerültem.

Az egyenleg: krumpli, alma, mák, banán, répa, tojás, barack, paradicsom, tejföl, tej,

plusz
1 db micsoda kék szemek
2 db minek az a cumi a szádba?
1 db jaj kap levegőt?
2 db nincs melege?
2 db nagyon aranyosan elbeszélgettünk ám a kislánnyal anyuka!

 

Ma voltam először vásárolni úgy mint a nagyok. Jöhettem a lábamon, nem szíjaztak babakocsiba és nem is zsuppoltak a bevásárlókocsi ülőkéjébe sem.

A közértben anyu hozta a motoromat, cserébe gálánsan vittem a kosarat. Végre kipróbálhattam, milyen érzés vásárolni, minden egyes dolgot én tettem a kosárba. A hűtőpultnál akadt némi megbeszélnivalónk anyuval, mikor észrevettem a túrórudihegyeket. Anya megengedte, hogy vegyek egyet, és én megértettem és elvettem egyet és betettem a kosárba.

A pénztárnál pontosan tudtam mit kell csinálni, már láttam ezerszer. Anya mégis meglepődött, mikor a kasszásnéni orra alá dugtam a túrórudimat hogy pittyegje le gyorsan, had egyem meg izibe'. Anya fizetett és kibontotta nekem a rudit, felültem a kinti pultra és majszoltam, miközben azért ragaszkodtam hozzá, hogy a kosárból mindent én dobáljak bele a szatyorba.

Többen hazavittek volna magukkal, a kék szemem miatt, meg mert ilyen ügyesen tudok segíteni. Anya megsúgta, hogy a gyerekmunkát tiltják a nemzetközi egyezmények, úgyhogy nem ültem fel a szép dumáknak és anyával jöttem haza.

Levi mondja, hogy anya.
Tutira biztosan nekem mondja, most már ezer százalék.
- Nyanyaaaaa!
Ez vagyok én.
Peti sápad az irigységtől.

(vajon)

kire

ütött

ez

a

gyerek?

Apa kicsit segített az emelkedőkön:

Labdáztunk is

Finom túrós táska...

Panna, akivel szavak nélkül is megértettük egymást (és akinek az apukája azt hitte, Rebekának hívnak):

Takarítani jó buli, de sajnos ritkán takarítunk itthon, és még ritkább, hogy ki tudjam harcolni a részvételemet.

Anyu a szigorúbb. Ha nagytakarítást csinál fényévente egyszer, akkor nekem a kanapén kéne ülnöm és csöndben várni míg végez az ámokfutással. Persze ezzel nem értek egyet, tehát mászkálok fel-alá, hisztizek a porszívóért, a moppért, a felmosóvízért, végül mindig hatalmasat esek a vizes padlón, és anya ahelyett hogy vigasztalna, kiabál velem, hogy nemmegmondtamhogynemászkáljösszevisszamertcsúszikapadló?!

Ezért nála csak részsikereket értem el a napi kis takarítanivalók terén. Például ha kiöntöm kicsit a tejet vagy más innivalót, kapok szivacsot és feltörölhetem a maszatot a földről, sőt, bedobhatom a mosogatóba a szivacsot és a végén mondhatom hogy nnna, sőt még dicséretet is kapok.

Ezen kívül amikor anya az asztal körül seper, mert kicsit sok a morzsa evés után, akkor én is kapok seprűt és kedvemre söprögetek a lakásban, míg jól esik. (Többnyire a szekrények alatt és különös előszeretettel Andris ágya alatt söpröget. Előbbire büszke vagyok mert ne csak ott takarítson ahol a papok táncolnak, utóbbi felett bölcsen szemet hunyok, hiszen arra megy ki a játék hogy Andris ágyát piszkálhassa, húzogathassa, ami egyébként szigorúan tilos.- Anyu)

Szabad játszanom az új mosogatószivacsokal is. Letörlöm az asztalt, szekrényeket sikálok, játékokat mosogatok, vagy csak pakolászom őket mert szép színesek. (Szekrényt akkor szoktunk sikálni anyával, mikor összegolyóstollazódnak. Vizes szivaccsal szépen lejön a golyóstoll nyoma a fáról. A zsírkréta már nem jön le nyomtalanul.)

Apuval viszont mindent lehet. Ő nem kerget el ha takarít, hanem együtt csinálhatok vele mindent. Ha apu takarít, az mindig úgy kezdődik, hogy anya kiabál. Kiabálás után apa porszívót ragad, és nekiállunk porszívózni. Mivel én is segítek, ezért négyszer annyi idő alatt végzünk, mint anya egyedül, de ez így akkor is sokkal jobb szórakozás. Én is húzogathatom a csövet, bekapcsolhatom és kikapcsolhatom a porszívót, a végén nyomhatom a gombot mikor a gép megeszi a zsinórját, szóval klassz dolog az egész. Most már nem is félek annyira a hangjától sem. Csak akkor leszek ideges, ha rám fúj, attól mindig megijedek.

A védőnő szerint egy  hét alatt csinos tokát eresztett a gyerek, ez segített elhessegetni az aggodalmamat, miszerint biztos éhen fog halni.

Kicsit száraz a bőre, és gyulladt pattanásos is, de nem olyan nagyon. Még mindig van babaszőre.

A látása szerintem tegnap-ma helyreállt, azaz nem fejjel lefelé látja a dolgokat, hanem rendesen. Hirtelen egészen célirányosan nézeget, és egy-egy ponton hosszabban is elidőzik a tekintete. Édes, mikor bebandzsít.

Rengeteget púzik és semmit nem büfizik, úgyhogy szigorúan oldaltfekvésben alszik. Az ebolavírus párnával van kitámasztva, amit Levente néha kilop a kiságyából, emlékezve rá, hogy annak korábban az ő ágyában volt a helye. Visszalopom.

Andris sírása nem zavarja Leventét, és Leventéé sem Andrist, ez kellemes meglepetés, nem utolsó sorban azért, mert nem ébresztik fel egymást. Ha nyöszörög a kisebbik, arra legtöbbször nem reagálunk azonnal. Általában a szelek bántják, azt szépen kitornázza magából, ha komolyabb gond van, hamar ordításra vált a nyöszörgésből úgyis. Ilyenkor mondom Levnek, hogy Andrisnak valami nagyon nem jó most, adjunk neki szopit? Mindig bólintás és két gyors igen-hümmögés a válasz. Hát olyankor megyünk és adunk neki. Lev néha hozza  a párnát is, odakucorodik oldalt hozzám és (ki ne maradjon a dologból) mancsát a pólómba dugja, miközben öccse eszik. Hát így megy ez.

Ma voltunk először utcán Andrissal, kendőben jött, Lev babakocsiban. Mindenki jól viselte a posta-Dm körutat, bár Andrist otthon a kendőmből kivéve kicsit melegnek éreztem, vigyázni kell, nehogy túlmelegedjen ebben a nagy melegben még.

Mindenki ezt kérdezi. Na és hogy fogadtam a kistesót?

Mivel nem tudok beszélni és még nem mondtam, hogy vigyük vissza,  szüleim nagyon optimisták. Szerintük átlagosan fogadtam. Voltak mindenféle rémképeik, miket fogok művelni, ezekből semmi nem vált valóra, hát kezdenek megnyugodni. Bár még csak másfél hete van itthon Andris, még bőven van időm mindenféle hajmeresztő dolgot kitalálni.

A másik, amit kérdeznek, hogy én is kérek-e tejet, amit Andris eszik. Anyu biztos volt benne, hogy kérni fogok, mert nagyon nagy cicinyűvő vagyok, de csalódnia kellett, mert nem kérek. Nem is akarom utánozni Andrist. Csak néha megnézem egészen közelről, hogyan eszik, kihúzom a szájából a cicibimbót, meg visszatuszkolom, de ez színtisztán tudományos érdeklődés a részemről.

lehet hogy semmi nincs a helyén,

de

jé élesek a késeim!

Anya és Andris hazajöttek a kórházból. Klassz hely az a kórház, lehet benne liftezni és az ablakaiból nézni a forgalmat. Sajnos villamos nem jár arra, de sűrűn jön a troli meg a busz, és néha még tevét is látni.

Andris anya hasából jött, tejet eszik anya cicijéből, kiságyban lakik és alszik egész nap. Neki is van fúj büdi pelusa, keze, lába, feje. Sapit hord nappal. Szoktam simogatni és cuppanós puszit adni neki a fejére. Szoktam rázni az ágyát, ha nem érem el a fejét hogy megsimogassam, szoktam húzni az ujját és a lábam a fejére rakni mikor szopizik. De ezekért anya mindig nagyon haragos, különösen akkor, ha nem hagyom abba mikor megkér rá.