Anyuval kirándulni mentünk.
Trolibuszra és buszra szálltunk, miután szépen lesétáltam a másodikról. (Eddig mindig röpülve jöttem le, anyu kezén lógva, mert túl nagyokat akartam lépni és a lendület vitt előre. Most viszont mindig ügyesen léptem, egy lépcsőnyit, igaz, hogy így kissé tovább tartott.)
A buszon elaludtam, csak egy kicsit keltem fel, mikor apu átpakolt a kocsiba. Utána hosszút kocsikáztunk, és mikor felkeltem, egy nagy parkolóban voltunk. Anyu visszarakott a babaautóba és sétálni indultunk. Vettünk jegyet, anya dobott egy kockával, de nem nyert. Vettünk innivalót is, és nekiindultunk. Egy tisztás szélén anya kivett és sétáltunk, egyik házból ki, másikba be. Voltak pacik, kedves nénik és sok játék.
A kedvencemet megmutatom:
Ez annyira teszett, hogy meg sem álltam vele a szomszéd udvarig, egy néni aggódva meg is kérdezte, hogy ugye vissza fogjuk vinni.
Anyu kicsit feszengett, és azt mondta, persze hogy vissza. Csak még nem tudja, hogy fog engem rábeszélni.
Végül a rábeszélés nem használt, ezért egyszerűen elvette tőlem. Kicsit ordítottam, de anya adott inni.
A szomszéd udvarban egy néni rongybabát csinált. Nagyon szimpi volt, ezért gyorsan neki ajándékoztam a babakocsi aljából kirámolt ásványvizeket, meg a homokozó felszerelésemet is. Cserébe játszhattam egy kicsi puha labdával. Anyu velem akart labdázni, én meg másokat próbáltam bevonni, ezért minden arrajáró kislánynak, nagylánynak és néninek odadobtam, de sajnos nem dobták vissza. Csak egy bácsi akart hazavinni magával, arra meg nem voltam vevő.
Nehezen ugyan, de hagytam magam továbbcsalogatni. Alkut kötöttünk, vihettem a vizesüvegeket. A tisztáson találtunk padot és anyával megebédeltünk:
Sajtos szendvicset, vízzel. Én ettem a belét, anyu a héját.
Kicsit nézelődtem, olvasgattam a tájékoztató táblákat, ez itt egy szárazmalomról szól. Jó meleg volt a tábla, csak kicsit kemény.
Megint babakocsiba ültem és sétáltunk egy erdőben. Az erdőn túl egy másik falu volt, vizimalommal, pincékkel és egy érdekes házzal. Ez a kút:
A hátsó falában lukak vannak, ott kifolyik a házból a víz, bele egy udvar közepébe, ahol nagy fakeretekkel vannak elválasztva a pocsolyák és régen azokban mostak, én meg nem mehettem bele. Itt bent a kútnál kicsit fogócskáztam anyuval, és sikítoztam, mert szuperül visszhangzott.
Megint babakocsi, megint séta, és újból egy faluba érkeztünk. Életemben először láttam és hallottam csacsit, látványra olyan mint a paci, a hangja meg rémisztő.
Nézegettük a házakat, de anyu nem engedett ki a kocsimból, csak a következő faluban, ahol találtunk egy állati klassz helyet:
Az egyik házban lehetett zsíroskenyeret enni és babakonyhában főzni. Volt száraz kukorica, meg kukoricacsutka is. A kukoricából főztem finomat, mindig egy kanálnyit tettem a lábosba, néha kicsit mellé. Mikor teli lett a lábas, akkor visszaraktam csipetenként a kosárba a szemeket. Anyu egy sámlin kuporgott mellettem és rimánkodott, hogy ne szórjam szerteszét a kukoricát, közben pedig nem győzte felszedegetni a szétgurult szemeket. Pedig a néni mondta hogy majd ő felsöpri. Innen semmiképp sem akartam tovább menni, ezért megint erőszakhoz és cselhez folyamodott anyám. Beszíjazott a kocsiba és kezembe nyomott egy zsíroskenyérkatonát. Csendben voltam.
Még nézelődtünk egy másik néninél, aki szintén nagyon tetszett és ezerszer szaladtam vissza hozzá pápázni, meg bebújni a szövőszék alá, aztán onnan is továbbrimánkodott az anyám.
Találtunk egy udvart, ahol játékok voltak, és egy szőnyeg teli volt babaholmival. Én a teáskészletbe szerettem bele:
Akkor lassan záróra volt, nem maradtunk sokáig sajnos.
Lett volna még felfedeznivalóm azon a pokrócon.
A babakocsimba raktak és sétáltunk tovább. Még megnéztük a juhokat, nagyon hangos banda, egyfolytában bégetnek. Utána mély álomba zuhantam, éreztem ahogy anyu átrak az autóba és csak aludtam és aludtam.
Egész a madaras teszkóig, ahol vettünk nekem ruhákat, rájuk van írva, hogy blue girl, csak anyu nem vette észre.
Itthon bekanalaztam (egyedül természetesen) egy hegynyi krumplipürét, fürödtem, hajat szárítottunk, altatás is volt. Utána kicsit bébitaxiztam, motoroztam, labdáztam, szóval demonstráltam, hogy én nem vagyok álmos.
Anyu viszont ágyba vitt, és ráparancsolt az álommanókra, hogy jöjjenek most már de tüstént,
és én elaludtam...
Utolsó kommentek