Levente napjai

Levi beszél.
Babanyelven ömlenek belőle a szavak, mondatok, mi pedig többnyire egy kukkot sem tudunk kihámozni belőle.
Mostanában figyeltük meg, hogy a rövidebb szavaknál, kifejezéseknél érthetetlen maga a szó, de a hangsúlya helyes, abból ki lehet találni a mondandót.

Pl:
- Tanítjuk neki az apa, anya szavakat. Ha sokat ismételjük neki, akkor pontosan ugyanolyan hangsúllyal mond egy rövid szót. Az apa helyett sokszor hallunk olyat, hogy az 'a' helyett vmi meghatározhatatlan magánhangzó van, a 'p' helyett bedig b, vagy d.  Ha a hangalak tökéletesen érthetetlen is, és nyomokban sem közelít az apa szóhoz, a hangsúly és a szóhossz mindig jó.
- Könyvet úgy nézegetünk, hogy rábök egy képecskére, és mond vmi olyasmit, ami szintén értehetlen, de hangsúlyában az 'ez mi?' kérdést idézi. Telefonon keresztül Anita azt hitte Levente tud beszélni, mert a hangsúly és a szóhossz itt is annyira pontos volt. Én meg rávágtam a kérdésre, hogy paci.
Leventét próbálom átszoktatni a 'mi ez?'-re, néhányszor bökdösök én a képekre, és kérdezem: Mi ez?, aztán válaszolok is, hogy kutya, cica, röfi akármi. Lev hamar átáll és a 'mi ez?' hansúlyát idéző babanyelvi szót használ.
-Mikor Peti elmegy itthonról, pápázunk neki és mondom mellé, hogy apa elment. Elment, de majd jön vissza. Akkor Levi néz az ajtóra, mutat is rá, és utánozza az 'elment' szót a saját nyelvén. Itt is stimmel a hangsúly és a szó hossza.

Ma először sikerült elérnem a kilincset Zsuzsi néni ajtaján.
Be is nyitottam hozzá nyomban. Kopogtam előtte, tudom az illemet.
Szóval én berongyoltam a szomszédba, anyu meg rémülten szaladt utánam, mert nagyon váratlanul érte, hogy hirtelen ilyen ügyes lettem.
Sajnos a saját ajtónk kilincse kicsit magasabban van, ahhoz még nőnöm kell pár centit.

Vasárnap állatkertben voltam.
Apával, anyával, keresztszüleimmel, és a Lindáékkal.
Kicsit aludtam mikor bementünk, de felébredtem a zsiráfoknál.
Tetszett a majom, a halacskák, a madarak. Simogattam kecskéket, ebbe nagyon belejöttem. Kaptam zoocsemegét, hogy adjak belőle a gidáknak, de én mindig meggondoltam magam. Sokáig szorongattam, aztán anyu kicsavarta a kezemből, mert félt hogy én eszem meg.
Láttam akkora tevéket, mint egy emeletes ház. Mire a felnőttek elfáradtak, én pont belejöttem a rohangálásba, úgyhogy felváltva szaladtak utánam. Flörtöltem néhány nénivel is. Ettem pogácsát, túrórudit, ropit, szendvicset. Ebédet nem adtak...

Tegnap apa elvitt a Bárányfelhőbe. Már voltam itt, játszottunk egy nénivel. Emlékszem, tök jól éreztem magam mindaddig, míg  le nem vették a bodymat. Én sírva fakadtam és azt hittem megint a doktornéninél vagyunk.
Most két kisfiú is volt rajtam kívül, és mindenfélét akartak csinálni velünk. Kicsit ordítottam, mert nem tetszett az egész, főleg, hogy nem csinálhatom amit én akarok. Aztán megnyugodtam, megjött anya is, és apával ketten abajgattak. Lovacskáztunk, hintáztunk, táncoltam forgó zsámolyon, átmentem egy keskeny pallón és egy libikókán is, átmásztan egy csövön apához, felmászhattam a csúszdán visszafelé, és gyümölcsöt gyűjtöttem egy kosárba. Ja, a lábujjaim közé bedugdostak apró korongokat, aztán nagyon örültek, hogy dühösen kipotyogtattam őket.
Volt olyan is, amit nem voltam hajlandó csinálni, például sírtam, mikor fogták a lábamat és oldalazva kellett lépnem, vagy mikor beraktak egy nagy bilibe és meg akartak pörgetni.
Összességében jól éreztem magam és a végén még visszaszaladtam egy egy dologhoz játszani. Ez nagyon tetszett az apunak meg anyunak, és mondták, hogy jövünk máskor is.

Az új babakocsimmal megyünk játszózni.
Mivel nagyon szeretek homokozni és anya szerint kell a levegőzés, szaladgálás hogy elfáradjak, meg a gyerektársaság hogy szociazilá... izé, szóval klassz kisgyerek legyek.
Hétfőn találtunk egy jó helyet, Szt István parknak hívják. Hatalmas, és rengeteg gyerek van ott. Van játszótér, van nagyon sok zöld fű kicsi fehér virággal, amit anya orra alá dugok, megszagolja és azt mondja hapci, van kavicsos sétálóút és sok kisgyerek. Nagyon nagyon sok. Annyira sok, hogy ma anya úgy döntött, a játszórészt inkább hagyjuk és sétálunk meg labdázunk. De én csúszdázni szerettem volna, meg homokozni, meg hintázni, és csúszdázni, meg még egy kicsit csúszdázni. Regeteg gyerek csúszdázott, én csak anyu karjából néztem, aztán mikor épp nem jött senki, gyorsan felrakott és csúsztam, de visszamászni azt nem lehetett. Akkor gondoltam oké, legyen hinta, de mind foglalt volt, én beszaladtam közéjük, anya utánam szaladt, elnézést kért és felkapott, elvitt onnan, én meg ordítottam.  Utána azon mesterkedtem, hogy visszamehessek a jászótérre, de anyu mindig utánam szaladt  és felkapott, mielőtt odaértem volna. Labdázni akart velem, de én nem akartam vele. Találtam két pár ikerlányt, volt tök jó motorjuk, pöttyös labdájuk, kicsi gereblyéjük, ezeket mind megpróbáltam ellopni, anyu meg könyörgött, hogy adjam vissza. Végül mindent visszaadtam, de nem találtam jó elfoglaltságot, ezért kóricáltam anyu előtt mindenfelé, igyekeztem lerázni, de makacsul követett. Néha ordítottam egy kicsit, olyankor a kocsiba rakott és tolt, aztán megint kivett, labdázni akart, én nem akartam.... stb, stb,...
Végül elfáradtam, és hazaindultunk, kaptam egy üres tölcsért. Bezzeg anyáé nem volt üres, és trolibusszal hazajöttünk.
Itthon kaptam vacsorát, finom fürdőt vettem nem finom hajmosással és még hajszárítózás is volt. Hamar el fogok aludni...

1. Tudok kicsi pohárból egyedül inni. Ivás után malackodom a maradék innivalóval, néha kiborítom, de már egyre kevesebbszer.
2. Tudok inni üvegből is, most már a szúrós vizet is megiszom.
3. Fel tudok menni a másodikra, anyu kezét fogva. Lefelé még elesnék, ezért mindig segítséget kérek.
4. Félig le tudom tekerni a vizes palack kupakját, és egészen a fürdetőkenőcsös tubusét.
5. Ha apa ennivalót küld velem anyának, én teljesítem a feladatot, némi adományért cserébe.
6. Megsimogatom a cicákat és kutyákat. Ha valakinek fáj valamije, akkor őt is megsimogatom. Anya pocakját is megsimogatom. Aztán meg jól belefúrom az ujjam a köldökébe.
   
7. Rengeteget takarítok.
8. Ha azt szeretném, hogy anyu felkeljen, óvatosan megfogom a szemhéját és felhúzom, hogy kinyissa a szemét.
9. Ha azt akarom, hogy apa keljen fel,  megbökdösöm, vagy jó nagyot csapok a hátára, ahogy anyu is szokta.
10. Kibújt a 10. fogam, bal felső rágófog.
11. Pacsit adok, puszit nem. Vagy csak nagyon ritkán.
12. Már elérem Zsuzsi néninél a kilincset.
13. A lábujjaimmal "zongorázom". Kedves játékom még, hogy erőlködve, de bekapom a nagylábujjam és hangosan cuppantva elengedem. 
14. Ügyesen dobok a labdával.
15. Ha azt mondják reggeli, tüstént megyek a konyhába, ha azt mondják tiszta pelus, akkor tüstént elszaladok.
16. Apu és anyu arcán el tudom mutogatni, hogy kávé-tea-rum-bumm! (homlok-pofi-pofi-orr) A sajátomon csak a homlokom és az orrom tövét találom meg :)

Kaptam egy új babakocsit, tegnap ki is próbáltuk anyuval.
Nagyon kényelmes.
Csak anya nem visz fel többet a lépcsőn, nekem kell jönni. Én meg fáradt voltam és nem akartam gyalogolni, sírtam  hogy vegyen fel.
Lefeküdtem a földre és sírtam, sírtam, de anyu csak nem vett fel. Megnéztük az udvari cicákat, kijött két szomszédnéni,  azt hitték valami nagy bajom történt.
Elég nagy baj volt, hogy lépcsőznöm kellett.
Teljesen sötét lett, mire felértünk.
Rettenetesen kifáradtam.

Anya azt mondta ma is megyünk sétálni.

Megint fennforgás volt, a Bethesdában jártunk.
Ott kezdődött, hogy anya vett (nekem húsvéti ajándék) egy textliképet, ami elég drága volt, ráadásul neki kellett elkészíteni is, apa szerint jó hogy lehet kapni.
Szép nagy oroszlán van rajta.
Az oroszlán bajszos állat.
A képen a bajusz az szép barna gyöngyökből volt kirakva, azokat pedig apró pici gombostűkkel kell rögzíteni.
Anya még éjjel megcsinálta a képet, és a kanapé tetejére tette, a falhoz támasztva.

Ők későn feküdtek, én viszont hatkor keltem.
Ők még aludtak, kiosontam és nekiálltam elfoglalni magam.
Megtaláltam a képet, kiszedegettem az összes gombostűt és gyöngyöt, leszedtem az oroszlán szemeit is, és kicibáltam néhány anyagdarabkát a képből.

Aztán bekapkodtam a gyöngyöket, gombostűket és a két szemet, majd felébredt anya és gyanút fogott, hogy mit szöszölök a kanapénál. Hívott, és én odamentem, de nagyon vigyáztam, ki ne essen a számból valami, még elszednék tőlem a kincseimet.
De az anyu látta, hogy vaj van a fejemen (számban), és mondta apunak, hogy:
-Hé ennek a gyereknek valami van a szájában! -majd nekem, hogy-  Levi áááááááááá!
Hát mit tehettem volna, kiköptem egy gombostűt, hátha békén hagynak.
Sajnos ellenkező hatást váltottam ki, nagyon idegesek lettek. Egyből felkeltek mindketten és a számban akartak turkálni, ezért gyorsan kiköptem még egy gombostűt. Erre már pánikoltak, elkaptak és fejre állítottak, sírni kezdtem és kiesett a számból minden gyöngy és tű. Az oroszlánszemek felragadtak a szájpadlásomra, azokat már magam piszkáltam elő.
Anyu ekkor kisebb sokkot kapott, apa meg felpattant és elkezdte számolgatni a zsákmányt, mi minden volt a számban.

Megtalálták a képet és minden tűt meg gyöngyöt megpróbáltak felkutatni a kanapén meg az ágyban, de három tűt sehol se találtak.
Kaptam tiszta pelust, ruhát, sapkát és kabátot, és elmentünk a kórházba, ahol egy doktornéni lefényképezte a hasamat, én meg ordítottam ahogy a torkomon kifért.
Egy doktorbácsi megvizsgált, és nézegették a fényképeket, aztán azt mondták nem nyeltem le semmit, mehetünk haza.

Otthon nagytakarítottunk, és szétszedtük a kanapét és meglett a három hiányzó gombostű is.

Tudhatták volna, hogy nem nyelek le semmit, eddig még mindent visszaköptem, amit bevettem a számba. Anyu szerint éneklő krokodilon kívül már mindent begyömöszöltem a lepénylesőmbe, ideje abbahagynom, a szakirodalom szerint már nagy vagyok az ilyen kisbabás dolgokhoz.
Nem olvasok szakiroldalmat.

Ma reggel elég korán keltem, apuék még mélyen aludtak, gondoltam felkelek és játszom egy kicsit.
A kanapén kincset találtam:
csokimaradékot egy szép lila papírban. Volt vagy 5-6 kocka finom csoki benne. Még az Ági hozta nekem, de anya ette helyettem, nehogy elcsapjam vele a hasam.
Meg is ettem mindet, és semmi bajom nem lett, egy dolog okozott gondot, hogy hamar elfogyott.
Felébredtek az ősök és meglátták nálam a csokipapírt, (corpus delicti) veszekedtünk mert nem akartam odaadni.
Meg a ruhám is csokis volt
az arcom is
a kezeim nem, mert már
beletöröltem őket a lepedőmbe.

Persze kisütötték, hogy én nem is vagyok hibás, csak az anyu, mert ő hagyta a kanapén a csokit, meg egyébként is miért csokizik és miért a kanapén, szóval háromszor is bűnös.

Körözöttet reggeliztem, de még ez se bírta elnyomni a csokiillatot ami árad belőlem, olyan a szagom mint egy csokigyárnak.

Ma megtanultam egyedül kifűzni a cipőmet.
Figyelem anyut, mit hogyan csinál, s mikor egy kicsit egyedül hagy, akkor gyakorlok.

Például gyakorlom az asztaltörlést.
Elveszek egy új szivacsot a mosogató alól, odamegyek vele az asztalhoz, felmászom egy székre és szépen letörlöm az asztalt, ahogy anya szokta.
Ha elöl marad a partvis, elviszem és söprögetek vele.
Segítek ruhát szétdobálni a fürdőszobában. Teregetni is segítek, kirázom a ruhát, mehet a szárítóra. Mikor anyu beviszi a szárazat, hogy összehajtogassa, én is megfogom a szennyesruha-tartómat és viszem utána. Már majdnem elbírom. Csak kicsit erőlködök, mikor hurcolom befelé, de ez azért van, mert túl nagy nekem.
Cipekedni különben is nagyon szeretek. Minél nagyobb annál jobb. Anya mindig rimánkodik, hogy ne emelgessek akkora dolgokat mert sérvet kapok. Nem tudom mi az, ha finom, akkor jöhet.
Teríteni is segítek. Ha látom, hogy mindjárt kész az ennivalónk, minden bambusztányért és tálcát az asztalhoz hordok. Ha poharat is találok, akkor azt is.
Segítek öltözködni. Szandált, zoknit le tudok szedni magamról, sajnos felvenni még sosem sikerült, mindig anyut kell megkérnem, hogy visszahúzza rám. A harisnya nagyon idióta találmány, azzal nem boldogulok. Még a pólómból is ki tudok bújni, ha anyu valamiért lassan húzza le rólam, és megunom a totojázást.
Apának is szoktam segíteni számítógépet szerelni. Meg dobozokat pakolni, utánaviszem a csavarhúzóját, amit elloptam, ilyesmik.

A fenti egyenlőség azt jelenti, hogy egyformán kacagok ha kutyát és ha trolibuszt látok.

Tárgyak, amiket az elmúlt héten a vécébe tunkoltam:

• kulacs
• ruhacsipesz
• fa építőkocka
• vezeték nélküli egér
• csörgő
• négydarabos ceruzaelem, ezt ijedtemben bele is dobtam, az anyu féle rajtaütés során
  
• könyv
• saját kezem, kábé ezerszer.

Felébred, nyöszörög, fészkelődik.
Befúrja magát a nyakamhoz, két kézzel könyékig benyúl a ruhám kivágásán, piszkál, csipked, sóhajtozik.

Felül, én végigtapogatom, pelustájt kissé nyirkos, nem érdekel, még félórát kibír.

Átmászik rajtam, elmegy valamerre, én süppedek vissza az alvásba, de visszajön.
Rám fekszik, mondja hogy hü-ű, arcomhoz nyom valamit,
felnézek, a szemüvegem az.
Na jó, felveszem.

Megint el.
Trappol vissza, kezében fél literes söröskorsó, az én kedvenc teásbögrém. Nem veszem a lapot.
Leteszi a földre.

Megint jön, mindkét méregdrága telefonunk a kezében, tapsol velük. Megáll mellettem de nem adja oda.
Távolodik néhány lépést a konyha felé, összeütögeti a mobilokat. Néz rám, mondja hü-ű.

Szólok Petinek, ébredjen meg kell menteni a készülékeket. Megmenti. Lev kiássa őket a fejünk alól.
Peti biztos helyre menekíti őket.

Lev elmegy, zörömböl a konyhában.
Mondom Petinek jaj ne.
Jön vissza, kezében egy kis bambusztányér, meg egy négycentes jägeres pohár. (abból szokott inni)
A tányérral csapkodja a fejünket, közben mérgelődik babanyelven.

Mondom petinek nincs itthon kenyér.

Most egyedül vagyok, lementek vásárolni :D

Azt mondják lesz egy kisöcsém.
Eddig úgy tudtam tesóm lesz, de bánja kánya.
Nagyon örültek ma apuék, mert elmentünk egy helyre, ahol a tévében látták, hogy kukija van a babának anya hasában. Érdekes, hogy az enyémnek is minden este örülnek, főleg mikor piszkálják, nem tudom mi ebben a pláne.

A Sikeres Sporthorgász magazin címlapján vagyok!
Még kicsi mazsola koromban fényképeztek le, most már nem is így nézek ki. Rám sem ismerni.

Pedig egész jól kezdődött a napom, apuval és anyuval kocsiba ültünk, és elmentünk a kórházba.

Egészen különleges ajtó van ott, magától nyílik, ha közel megyek hozzá. Igen, jól tippelitek, máson sem járt az eszem, csak azon az ajtón, és folyton meglógtam, hogy vizsgálgassam.

Sokat kellett ücsörögnünk a folyosón, így volt időm összehaverkodni egy kislánnyal. A portásnénikkel is akartam barátkozni, de anya nem engedte, hogy bemenjek hozzájuk a fülkébe. Szerencsére volt nálunk ennivaló is, úgyhogy jól telt a várakozás. Mire sorra kerültünk, már álmos voltam nagyon. Anyu bevitt, egy doktorbácsi, egy nővérke, meg egy olyan ágy volt bent, mint a doktornénimnél, fel is ismertem rögtön és sírtam, hogy ne fektessenek rá, de sajnos hiába.

Kicsomagoltak a pelenkámból, és a nővérke megfogta a lábaimat, a doktor pedig csinált valamit a kukacommal, ami naggggyon fájt.

Ordítottam.

Anyu öltöztetett, én pedig nagyon sírtam és olyan csúnyán néztem a kínzóimra, ahogyan csak tudtam, de ők csak nevettek rajtam, hogy milyen édes vagyok. Doktorbácsi mondta, hogy anyu otthon is piszkálja továbbra is a kukacomat, meg hogy még fogok majd sírni, ne lepődjünk meg.

 

A folyosón is ordítottam, mindenki nagyon sajnált, anyu pedig majdnem elhagyta a cumimat. Aztán kimehettem azon a szuper ajtón, és kézen fogva sétáltunk egy nagyot, míg apu értünk nem jött. Akkor én aludtam egy hatalmasat a kocsiban.

 

Otthon viszont kiderült, hogy nem tudok pisilni, mert annyira csípett a kukacomnál a pisi. Ülni sem tudtam, meg odabújni se tudtam anyuhoz, csak úgy, ha álltam az ölében és kitoltam a popsimat, hogy ne érjen hozzá semmihez. Egész este fájt, és nagyon sírtam. Végül kaptam finom orvosságot és aludtam egy jót, de másnap is fájt még a pisilés.

Most már jó, de ha anyu a kukacomat piszkálja, az fáj. Küzdök is ellene nagyon.

 

Kiderült viszont, -köszönhetően annak, hogy sokat ordítottam teli torokból- hogy titokban kibújt az első rágó fogam! Már ez a kilencedik fogam, felül van, úgyhogy oda a szimmetria. Apa szerint több is jön, mert máshol is nagyon duzzadt az ínyem. 

Újra felbukkant a zöld kisautós cumi, ezúttal apa egyik kartondobozában.

A piros kishajós is előkerült, egy másik kartondobozból.

Most csak az átlátszó hiányzik, ez új rekord.

álcaruhában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

csokis palacsinta volt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

papa blikkjét olvasom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

cumilánc

Hétfőn kibújt a nyolcadik fogam. A hetedik fogam múlt héten csütörtökön jött elő. Anyu azt mondja, most helyreáll a szimmetria, alul is annyi fogam lesz, mint felül. De ennyi szerinte még mindig nem elegendő ahhoz, hogy biztonságosan fogyasszak nagy tételben kolbászt.

Sajnos.

Beszereztem életem harmadik szenvedélybetegségét.

A cicinyűvés, cumizás mellé kakaófüggő lettem. Úgy kezdődött, hogy érdekelni kezdett, ahogyan apáék esznek és isznak. A villájukal, késükkel és kanalukkal akartam enni a tányérjukból. És inni akartam a pohárkájukból. Eleinte bokáig vizes lettem, de idővel ügyesebbé és ügyesebbé váltam. Megfigyeltem, hogy apa minden reggel hoz egy bögrét anyunak, és bármit csinálok, nekem abból nem adnak inni.  Aztán anya egyszercsak nem kért több reggeli kávét. Áttért a kakaóra, ami pont ugyanúgy néz ki, mint a kávé, csak én is ihatom. Első kóstolásra megszerettem, elképesztően finom dolog. A továbbiakban néhányszor összevesztünk a bögre kakaón anyuval, így hamar kialakult, hogy apa külön csinál nekem is reggelente. Mindig együtt isszuk meg apuval, mert imádja nézni ahogyan iszom, és én minden korty után elégedetten lehelek egy nagyot, ahogyan apa tanította.

Aztán anya megy, és kimossa a ruhámból a kakaófoltokat.

 

Levente fejlődik.
Rengeteget beszél babanyelven, és nagyon sok mindent megért.
Események megnevezéséhez bizonyos cselekvéseket kapcsol.
Pl.:
A leglátványosabb a megyünk pápába kifejezés hatása.
Nyomban elindul, és a séta kellékeit hurcolja nekem a lakás különböző pontjairól.
Hozza a csizmám, telefonom, kulcsom, táskám. Mindent odahoz, de itt véget ér a készségeskedés, mert saját magát már nem engedi felöltöztetni, elszalad előlem, kergetem a lakásban.

Tudja azt is, mi következik, ha kimondom: megyünk pancsizni.
Kicsattog a fürdőbe, és egyből az üres kiskádba mászna cipővel és ruhástul, ha az nem borulna fel nyomban. Vagy a zuhanykabinba mászik, mert az mostanában egyik kedvenc helye lett. (Annak az esélye, hogy eszébe jut a zuhanykabinba bemászni és az ajtajával játszani exponenciálisan megnő akkor, ha épp nincs rajta cipő és vizes a kabin.)

A hami szó pedig egyenesen varázserejű, bármilyen körülmények között felfigyel rá, és keresi is a kaját. Ha a kezébe adom a tányérját, és mondom, hogy menjen enni, az etetőszékéhez megy vele.

Képzeljétek, milyen kellemes dolog történt ma velem.
Megtaláltam a zöld kisautós cumimat.
A nyomtatóban.
Nem emlékszem, hogy került oda...

Segítség! Ma délelőtt egy cumizó UTE drukkert találtam a zuhanykabinomban!