Levente napjai

Ettem céklát, nem is keveset, mert megtetszett anya tányérján. (cserébe nem ettem a rizseshúst, csak kipecáztam belőle a husidarabokat)

Paprikát is ettem, mert apa is evett, és viccesen tudja ropogtatni, gondoltam én is kipróbálom.

Apával tanulunk bújócskázni.

Az úgy van, hogy négykézlábra ereszkedünk. Mint az oroszlánok. Apa mondja, hogy bújjak el, addig nem néz oda. Én gyorsan elbújok, mindig máshova. Megpróbálok nem kuncogni, ami sose sikerül, de szerencsére apának rossz a füle vagy mi, mert eddig nem buktam le. Apa elkezd keresni a lakásban, hangosan gondolkozik, hogy hová is tűnhettem és lassan megy körbe négykézláb. Anyától is szokta kérdezni, hol vagyok, ő meg álmélkodik, hogy az előbb még itt voltam.

Azért nem találnak, mert én cseles vagyok. Ha apa nem figyel oda, a háta mögött más búvóhelyre osonok négykézláb. (Csattog a padlón a térde meg a könyöke és közben viháncolva röhög, az igyekezettől majd' felborul. De mi nem vesszük észre, megpróbálunk csöndben nem megfulladni a nevetéstől.-Anya)

Néha kidugom a fejem, hogy apát lecsekkoljam merre tart éppen. Ilyenkor szoktam lebukni, vagy apa egyszerűen rám talál, esetleg én fedem fel magam, mert már nem bírom tovább a kuncogást visszatartani. Olyankor mindig hatalmasat röhögünk, apa felfal, megcsiklandoz, és utána ő bújik el.

De olyan sekélyes, fogja a pokrócot és a szoba közepén betakarózik vele. Micsoda álca, egy egyéves is simán megtalálná....

A főtt kukoricát szeretem. (Mert jó pecás leszek, apa szerint.) Csak sajnos nem tudom megemészteni, ha meg sem rágom. (Anya szerint.)

Tegnap előtt ettem egy paradicsomszeletet. Magamtól. Megfogtam és hamm, bekaptam. megrágtam és lenyeltem, nem pedig kiköptem. De másik szeletet már nem kértem. Anya rájött, hogy a bolti paradicsomlevet szeretem inni. Nagyon finom, mert gyümölcsleves dobozban van. És a gyümölcsleveket mind szeretem. A dobozukat is.

Virslit nem eszem mostanában, sem magában sem főzelékben.

Főzeléket, levest eszem, tésztát szintén. Krumplit is, bár néha előfordul hogy mégsem.  Ha vmi főzelék alá van eldugva, akkor szólni kell hogy krumpli jön a falatban, különben reflexből kiköpöm a más állaga miatt. Amúgy sem szeretem a darabos és pépesebb ennivalót együtt.  (A milánóiszószból például kiköpködök mindent, ami darabos.) Édességet, kenyérfélét eszem, a pizza hut pizzáját tömöm magamba. Hamburgert is zöldség nélkül, sült krumplit is, fagyit is. Felvágottat mikor hogy, sajtot mindig. Paradicsomot és paprikát nem. Vizet iszom, bár egyfolytában tejért kuncsorgok. Gyümölcsöt csak turmixolva.

Van ez a böngészős könyv, nem is egy, hanem egyenesen három. Az egyikben van egy kukásautó, ő a főszereplő, szépen végigmegy a könyvön és begyűjti a szemetet, de nem ez a lényeg,

hanem az, hogy mindenfelé ki vannak téve a kukák. És betéved a könyvbe egy róka koma, aki bizony eléggé éhes lehet, mert rögtön az első oldalon a kukában keres ennivalót.  Kitúrja a szemetet, jó nagy rendetlenséget csinál a járdán. Éppen arra megy a Bonzó kutya, Vilma nevű gazdáját sétáltatva, és jóóól megugatja a rókát, Vilma alig tudja visszatartani a pórázzal.

Na ezt a róka komát mi mindig megfenyegetjük. Akkor is, ha épp másik oldalon kukázik vagy kergeti a libákat, esetleg egy másik könyvben hátizsákkal kirándul a kisvasúton. Sőt akkor is fenyegetünk, ha anyával sétálva nagy zöld kukákat látunk kirakva a járda szélére. Mégpedig így:

-Eeejnye, róka koma, ne kukázz! Ejnye-bejnye! (Mutatóujjunkkal közben jól megfenyegetjük a rókát.) Ne kukázz, mert jön a Bonzó kutya és jóóóól megugat!

Mivel én még nem beszélek, ezért a szöveget anya mondja, én csak fenyegetek az ujjammal és a megfelelő hangsúllyal (az eeejnye-bejnye hangsúlyával) dumálok hozzá a saját szavaimmal.  Apáék szerint be kell tojni tőlem, annyira zabálnivalóan csinálom. Kicsit elfogultak vagy mi a szösz.

Rákaptam a motorozásra. Muszáj minden nap motoroznom egy kicsit, különben megveszek. Tegnap például elmotorztam itthonról egészen az Operáig. Apa olyan büszke volt rám, mintha szót fogadtam volna egy teljes hétig. Hazafelé bekéredzkedtem a babakocsimba, de ez akkor is csúcsteljesítmény volt. Ma is motorral mentem a tornára, aztán kiflit venni, és bebizonyítottam hogy igenis lehet fél kézzel vezetni, fél kézzel kiflit enni és fél kézzel fogni a kistáskámat, (ami igazából retikül és mindig kislánynak néznek miatta) úgy, hogy közben nem megyek neki semminek. Anyám szerint ezt biztos apától örököltem, állítólag ő is így vezet. Azon nagyon meg vannak lepődve, hogy nagyon jól tudok kormányozni és villámgyorsan megtanultam hogy ha figyelmeztetnek (Vigyázz nekimész! vagy Kormányozz, Levi kormányozz!), azonnal korrigáljam a helyes irányba a motoromat.

Járda szélén meg kell állni, ezt most tanulom, meg van valami lámpa-dolog is. Nem szabad direkte nekimenni a csinos néniknek és a kutyáknak se. Meg anyu azt mondja ne menjek összevissza, hanem jobbratartás van, de gőzöm sincs mit akar ezzel. Azért tegnap a bicikliúton egy bicajos se ütött el, mindenki szépen kikerült, sajnos a szép  nénik is, pedig mosolyogtam rájuk és szándékosan odamotoroztam eléjük. Anyám szerint nagyon égő, apa meg csak nevetett rajtam, mert neki is tetszettek a nénik.

Ma például így zajlott:

Kocsiban elaludt, otthon óvatosan ágyba tesszük, felébred. Naiv szülők bizakodnak, biztos gyorsan visszaalszik.

(Valaki megtanította a csip-csip csókát Levnek, ez nekem nem sikerült hónapok óta. Ma meg egyszercsak kérte, csip-csip csókát mutatott a kezeivel.)

Fél nyolc óta lenyomtam százötven csip-csip csókát, tíz bóbitát, tíz tik-takot, csiribiri nem volt mert azt hitte a csip-csip csókát kezdem és méltatlankodott hogy nem tudom jól a szöveget. Ezenkívül folyamatosan nyomni kell a sódert neki, csüng a szavaimon, folyamatos a kontakt, nincs lazsálás.

Végigdumáljuk hogy:

én ki vagyok, ő kicsoda, hol az orrom, szemem, másik szemem, fülem, másik fülem, szám, nyelvem, fogam, fúj büdi pelus, benne a kukac alszik, anyának nem, nunija van, nem cumi, nuni, pocak, neked nincs benne baba, anyának van baba, nem az a baba. Nekem pöttyös párna, neked kutyuspárna, nem megy a légkondi, alszanak a halacskák, apa elment. Elment. Csukd be szemed. Ne nyisd ki aludjál. Láttam! Becsukni! Csicsi. Anya is. Jó kapsz puszit, csiklandozlak is, csak ne fojts meg. Még? Biztooos? Mégmég? Hamm? Na adok én neked büdös kölök ilyenkor nem aludni, úgy megeszlek hogy még! Rakd le a lábad, nem jó ha rugdosol. Falvédő. Ez elment vadászni ez meglőtte. Nem jó? Kerekecske-gombocska? Áspis kerekes útifüves... Jóvanna. Csip-csip csókát. Oké.
Baba és oroszlán sétálnak. Sétálunk, sétálunk egy kis dombon megállunk, lecsücsülünk, csüccs. (Lev sétáltatja közben az ágyon a bandát, csüccsre hanyattvágja a babát is meg az oroszlánt is.) Ismétlés százszor.

Anya megy tusolni. Jössz? Gyere. Babát ne. Nem pancsi, csak tusolás. Jó a malmot hozzad. Várjál, pólót levesszük.  Le kell venni a pelust is. Anya is levetkőzik. Szennyesbe dobjuk, nem abba, tiédbe. Nyitom a vizet várjál még nem jó. Várjál. Ne szaladj el, ajtót ne mert bumm lesz! Gyere, jó a víz! Segítek. Óvatosan, nagyot lép. Csüccs. Nem oda, így nem férünk el. Igen, malomba vizet. Forog! Te fogod, jó tudom. Becsukjuk, igen becsukjuk, nehogy kimenjen a víz. Nna. Anya bekeni magát. Kezedre? Máris adok. Úgy, ügyesen. Dörzsöld össze. Karodat, másikat is, nyakadat, ott igen, nagyon ügyes. Elfogyott? Jó adok még. Pocakot, jó alaposan! Kukit is. Meg nunit is. Anyának nuni, Levinek, apának kuki.  Elbújt? Megkeressük?  Jó óvatosan.  Hol a kukac, hé elbújtál?  Nézd csak kukucs!  Ott a kukac!  Most elbújt. Megint?  Hol van a kukac?  Elbújt?  Megkeressük, nézzük csak, itt van ni!  Megmossuk jó?  Jó-jó nem piszkálom.  Csak megkeressük jó? Muszáj. Figyelj adok tusit meg kell mosni a lábadat is. Büdös tappancs. Igen tudom kicsit meleg. Már jó. Csak a hátadra, jó jó te is engem. Arcomba ne!!!!  Pofánlocsoltad magad. Anyát is. Levi kész vagyunk, elzárom a vizet. Ott anya elzárja. Várjál, maradj, ne mozdulj. Na talpra magyar! Óvatosan, nagyot lép, ide a törülközőre! Türcsi, betekerjük a Levit, nna, kész vagyunk. Megyünk be. Tiszta pelus, pizsi, bepúderozzuk a nyakadat. Igen. Jóvanmár, sietek, hol a cumi. Inni? Kérsz? Vizecske.  NNa. gyere csicsizunk. Csukd be szemed. Itt vagyok, ne karmolj fáj. Na csssss...

(És még néhány csip-csip, forgolódás, anya nyúzása-csipkedése, simogatom a hátát, fejét, félig elalszom én is, míg végül...)

Erőfeszítéseimet siker koronázza este 21.40-kor. 

Találtam egy pókot a konyhában szombaton.

Anya főzött én meg álltam és néztem, (a lába mellett 2,5 centire, hogy ne zavarjam nagyon) mikor észrevettem egy rusnya nagy valamit ami szaladt.

Meg akartam vizsgálni ezért felvettem, de megcsípett én meg alig tudtam lerázni a kezemről. Anyu nem tudta mi történt, miért sikítok és mutatom az ujjam, aztán meglátta a pókot és megijedt hogy most mérgespók-csípésem lett.

Megmosta a kezem hideg vízzel, adott három tucat gyógypuszit, felhívta a védő nénit, aput. Egy vajasdobozba söpörte a pókot akiről nem tudtuk hogy él-e vagy sem, biztos ami biztos rátette a doboz tetejét is, kirakta a cipősszekrényre aztán nem mert kimenni, mert mi van ha a pók valahogy kiszabadult.

Figyeltük, hogy bedagad-e az ujjam, aztán anyu megnyugodott mikor szenvedő arccal felváltva kértem a jobb és bal mutatóujjamra a gyógypuszikat.  Nem dagadt be. A dobozt apa dobta ki este, de belenézni nem nézett bele...

Tudok motorozni, anyával tegnap este kimerészkedtünk az utcára, biztonsági intézkedésként felvettük a pórázunkat is. Csak egyszer taknyoltam el és anyu nagyon megdicsért, hogy kormányozni is tudok, és kikerülöm a legtöbb akadályt.  Nem bízott bennem idáig, de honnan is tudhatta volna hogy már elég ügyes vagyok, ha sose mert kiengedni a motorral a négy fal közül.

Nagyon tetszik az új közlekedési mód, ezért reggel miután felébredtem és megreggeliztem,  egy szál pelenkában kiszaladtam az előszobába, fejembe nyomtam a kalapomat és motorra pattanva kiabáltam az ősöknek hogy villámgyorsan menjünk le motorozni!

Tévéztünk anyával, állatosfilmet néztünk. Mutattak egy furcsa állatot, és anyu azt mondta úgy hívják fóka.

Azt gondoltam rókát mond, a rókát ismerem és szeretem, nagyon vicces állat, a tavaszi böngészőben a kukákban turkál. Mindig megfenyegetjük, hogy:

-Ejnye, róka koma, ne kukázz, (közben csóváljuk a fejünket és az ujjunkkal fenyegetjük a rókát) mert jön a Bonzó kutya és jól megugat!

Szóval vidáman elkezdtem fenyegetni a tévében azt az állatot, akinek annyira hasonlít a neve a rókáéhoz. De anya azt mondta ez nem kukázik, ez fóka. Majd mutat nekem fókát, van az egyik könyvemben.

Rákaptam a rajzolásra, tegnapelőtt golyóstollal rajzoltam a falra meg a szekrényekre, a cipőmbe, kezemre és lábaimra, meg egy kicsit anyára is. Aztán kipróbáltuk hogyan lehet nedves szivaccsal lesúrolni a szekrényről a tollnyomokat. Nyomtalanul eltűnt.

Tegnap a zsírkrétákkal tettem próbát, kaptam kisasztalt meg kisszékeket, fehér a tetejük. Pont olyan mint a papír amire rajzolni szabad, így hamar letévedtem a helyes útról, végigrajzoltam az asztalt, az egyik széket, annak lábát és támláját aztán a  a padlót és kipróbáltam a szekrényen is. Anya megpróbálta leradírozni, a fehér részekről meg a padlóról sikerült is, de a szekrényen és a székemen sikerült örök nyomot hagynom.

Ma valahogy a zsírkrétákat és a tollakat se találom a szokott helyén...

Mondom hogy:

• kakökö- eleinte karkötőt jelentett, de anya kötésére is ezt kezdtem el használni.
• kökökö- ez is anya kötése
• kaka- az órát jelenti, azt mondom így hogy tik-tak
• kuka- ezt már elfelejtettem, nem tudom mondani
• emme, ebbe- elment, elfogyott, vége van. Kinyújtott karral, feltartott tenyérrel széttárt ujjaimmal nemet intek hozzá.
• agyaaa- ez még nem biztos, de lehet hogy anyát és apát jelent, olyankor ha hívom őket.
• Bólintok és rázom a fejem igen-nem helyett. külön hümmentés is van mind a kettőhöz.
• A vonatot úgy mondom hogy lihegek és fújtatok (sihuhu)

Ma reggel felmásztam anya ölébe és gyorsan megnyomtam a tartály öblítő gombját. Nem is tudtam, hogy anyu ekkorát tud ugrani ültében.

Tegnap összevesztem anyával  a vécében,

mert nem engedte, hogy kitöröljem a fenekét.

Az, hogy Levente teljesen nyilvánvalóan egy kisangyal külső tulajdonságait öltötte magára, a kék szemével és szőke göndör fürtjeivel,

igazolja azokat az etológusi elméleteket,

melyek szerint az ember-és állatcsemeték külseje azért olyan kedves a felnőtt, utódgondozó egyedek szemének, hogy azonnali érzelmi reakciókat váltsanak ki belőlük.

Ezzel tökéletesen ellensúlyozni tudja a viselkedésével kiváltott azon ingereket, amelyek egyértelműen arra ösztönöznének, hogy haladéktalanul hajítsam ki a második emeletről.

Tökéletes manipuláció.

Minden nap mutatok valamit a szüleimnek, amitől jól hanyattesnek, és álmélkodva meg büszkén mondogatják egymásnak, nahát ez a gyerek milyen okos, milyen ügyes, el se hiszem!

Mai napra az jutott, hogy anyu levette rólam a pelusom mert büdi pisiszaga volt, és egem is nagyon zavart, folyton piszkáltam már. Ott voltam csupasz popóval, és megkért hogy hozzak neki egy tiszta pelust, hát vittem neki, bár a figyelmemet eléggé lekötötte a kukacom.

Anya rám adta a száraz pelenkát, bepatentolta a ruhámat, és megkért vigyem ki a szemétbe a fúj-büdi pelust. Tudja, hogy a pelenka kidobásban nagyon ügyes vagyok.

Na de nem volt szemetes szatyor az előszobában, úgyhogy kerestem egyet, ahogy anyu is szokta. Meghallotta hogy zörgök a zacskókkal, és kérdezte mit csinálok, hát odavittem hozzá a kiválasztott kukásszatyrot, amibe már rendben bele is dobtam a pisis pelust. Anya teljesen el volt hűlve, hogy ilyen komplikált helyzetben is boldogulok a feladatommal.

Egyébiránt mostanában azért üvöltök, ha véget ér a tusolás vagy a fürdés, nem pedig azért, ha elkezdődik.

Megismerem a süteményeket, mindenféle sütit azonnal be tudok azonosítani, akkor is, ha még sosem ettem olyat, pusztán a külső tulajdonságai alapján, és nyomban ordítok is, hogy adjanak belőle. Illetve adják oda az egészet. Kajával már alig lehet átverni, pl.: ma este is tudtam, hogy anya bezzeg kakaót szór a tejbegrízére, míg az enyémbe gyümölcspürét kever, és addig sírtam míg kibuliztam magamnak is egy kis kakaót rá.

Megtagadom a partedliviselést, utálom a nagy törülközőt, amit elém kötöznek, és le is veszem.

Hétvégén sok programom volt,

szombaton például elmentünk Solymárra a dédiékhez. Összegyűlt az egész család, és ünnepeltük, hogy a dédiék már milyen régóta házasok. Bográcsban főztek, lufifüzérekkel díszítették az udvart, szólt a zene és nagyon meleg volt. A lufik sorra durrantak el a napon, volt amelyiket én durrantottam ki véletlenül, hát majd' betojtam akkorát szóltak.

Az ebéd finom volt, de én csak a süteményekből ettem, azokból viszont válogatás nélkül és jó sokat. Korty sörrel öblítettem utána. Dédimama adott volna még, csak az anyut már a sírás kerülgette, hogy milyen beteg leszek, ezért nem kaptam többet.  (Pedig nem lettem beteg.)

Táncoltam a nénémmel, hát őszintén kicsit szégyenlős vagyok én ehhez, meg nem tanítottak sohase, szóval nem én vagyok a táncparkett pelenkás ördöge. Dédipapa röhög is rajtam az árnyékban:

Vasárnap aztán elmetünk a gyerekszigetre, de olyan meleg volt, hogy csak körbesétáltunk, ettünk az árnyékban (csípős kolbászt kétpofára), haverkodtam a kecskékkel meg játszottam kicsit az egyik babajátszósátorban, és elmenekültünk. 

Az Auchan mellett parkoltunk, úgyhogy bementünk hűsölni egy kicsit, és képzeljétek találtam egy pénzbedobós zenélő körhintásmotort. Felültem rá és nem voltam hajlandó lemászni róla, azt hitte az anyám, ott fogunk éjszakázni. Nem kellett nekem bekapcsolni, áramtakarékosan motoroztam rajta vagy negyed órát. Plusz még 10 percet játszottam a kerekével, mikor anyu leszedett róla. És csak apu tudott elcsalogatni onnan. Ezerszer jobb volt mint a gyereksziget, remélem megyünk máskor is!

Ma reggel kicsit összekentem magam kakival, úgy tetőtől talpig, ezért apa bevágott a  mosdóba fürdeni. (Mert az anya megfutamodott, azt mondta apának, hogy most az ő fia vagyok. Egyébként minden reggel ezt mondja, a reggeli pelus az apué.)

Mert a papától kaptam új fürdősjátékot, és az annyira tetszik, hogy elfelejtettem utálni a fürdést. Vízimalom. Töltöm bele a vizet egy kacsával és forog a kereke.

Hatalmas vödör is van hozzá, lapáttal és gereblyével. Ma elvittem őket a játszótérre és homokoztam velük. Fél órán keresztül lapátoltam a vödörbe a homokot mire félig megtelt. Anya tudta, hogy mennyire szeretek cipelni, úgyhogy megengedte hogy én vigyem a vödrömet.

Sétáltunk kézenfogva, én meg lóbáltam a vödrömet a lapáttal és gereblyével, (Igazából pórázra voltam kötve, nehogy elszaladjak. Ez az anyu dilije.) Átmentünk a zebrán, bedobtuk a leveleket a postaládába, visszamentünk a zebrán, jött rengeteg trolibusz, innen is, onnan is, egymás után, anyu azt mondja ez a reggeli csúcsforgalom.

A játszón csúszdáztam, hintáztam, lovacskáztam, lefejeltem a lovacskát, homokoztam, mindent többször is. Két nagy autó hozott orvosságot a patikába, a takarítóbácsi kisöpörte a játszóteret, jöttek-mentek a trolibuszok, verebek és galambok, aztán álmos lettem, kezdtem kicsit hisztizni. Na gyorsan elmentünk kiflit meg tejet venni a Dórihoz a boltba, és a kiflicsücsköt rágcsálva nyugodtan hazaballagtam anyuval. Még a másodikra is felbaktattam morgolódás nélkül.

Mivel ilyen tündérfia voltam délelőtt anyának, csinált nekem barackos gombócot. Az valami fenséges eledel, csak barack ne lenne benne. De üsse kavics, megettem két és felet uzsonnára.  Ebédre spenót volt krumplival, az is döfi, ma egész normális volt a menü.

• Ki tudom nyitni a bejárati ajtónkat. Eddig nem értem fel a kilincset, de vasárnap papának megmutattam, hogy innentől új szelek fújnak. Növök, mint a gomba.
• Beszélgetek. Sajnos még mindig nem értenek a többiek, ez rendkívül frusztrál, hamar elveszítem a türelmemet anyuékkal szemben. Értetlen banda. Mutogatok és bólogatok hogy mit szeretnék, de jó, ha a felét megértik. Mondom nekik, hogy teee, néha teej, ez innivalót és ritkán ennivalót jelent. Mondom azt is, hogy elment és elfogyott, ezt a két dolgot egy szóval fejezem ki, ami úgy hangzik mostanában hogy "ebbe, vagy emme" . Anyu mostanában fonalakkal játszik, valami takaró lesz ha elkészül, és azt úgy hívják kötés, én úgy mondom "köő", aztán mindig felmutatok a szekrény tetejére, hogy ott van a többi fonal a narancssárga zsákban.
  
• Szennyest a szennyesbe, mosatlant a mosogatóba, szemetet a szemetesbe viszem. Leveszem a zoknimat és berakom a zoknijamhoz a szekrényembe. Mindent a helyére teszek, csak a játékaimat szoktam szétdobálni, hogy azért anyunak is legyen dolga.
  
• Bonyolultabb utasításokat is megértek, például anyu elmagyarázta, hogy a buszos-autós-hóemberes-szemüveges nénis-hintás-homokozós könyvet kéri, ott van a polcon a többi között, és én megkerestem, kivettem (igaz leborult a fél könyvespolc) aztán odavittem anyuhoz és jót böngésztünk a könyvből.
• Mindennek érdekel a neve, rámutatok és mondaniuk kell hogy mi az. Este végigmutogatom anyu arcán a dolgokat, és mikor anyu mondja hogy mi az, én megmutatom magamon is, hogy nekem is van. Például nyakláncom az nincs, akkor mutatok a nyakamra és rázom a fejem, közben ereszkedő hanglejtéssel hümmentek. Mutatom így a hajam, nyelvem, orrom, szemem, másik szemem, fülem, mutatom hogy nincs nyakláncom. Mutatom a köldököm, pocakom, pelusom, anyunak ott más van, meg neki cicije is van, meg másik cicije, meg cicibimbója. Kaptam egy babát, be tudja csukni a szemét, rajta is elmutogatom a testrészeit, bár neki nincs haja, csak rajzolva van. Abban hasonlít rám, hogy neki sincs nyaklánca. Apán is megmutatok mindent, neki olyan van a pelusa alatt mint nekem. Papának meg anyunak ugyanakkora pocakja van, de a papáéban nincs baba. Meg a papának is van szemüvege, de sosincs rajta.
  
• Apuval néha együtt tusolunk (mert amíg beteg voltam, megutáltam a fürdést, ordítok ha be kell ülnöm a kádba). Megtanultam megmosdatni, kezét-lábát bekenem tusfürdővel, aztán jól lezuhanyozom vízzel, néha az arcomba fröcskölök véletlenül, vagy apuéba, na az nagyon vicces. 
  
• Lemegyek a másodikról saját lábon, és fel is megyek a másodikra. Lefelé még kell anya keze, de felfelé már jövök egyedül a korlátba kapaszkodva. Ha apa is jön, akkor ő visz, mert neki addig ordítok, míg fel nem vesz.
• Nagyon apás vagyok, ha itthon van, le sem tud vakarni magáról. Tanít célba dobni kislabdával, és én egyre ügyesebb vagyok. (Mondjuk ez apa kunsztja, hogy tud altatni, pelenkázni, fürdetni, etetni -főleg nasival- , tudja mikor mi a bajom és mikor mit mondok. Ráadásul sokkal több mindent megenged mint anyu, és hajlandó ölben cipelni ha nyűgös vagyok. Sokat vagyok nyűgös ha itthon van.)
• Tudok tornyot építeni kockából, nagyon magasat, csak leborul. Mást nem építek, és másnak se hagyom hogy építsen, gyorsan lerombolom amit csinálnak.
  
• Sokat olvassuk anyuval a böngészős könyvet, irtó sok dolog van benne, amit meg tudok kérdezni anyutól. Ő is szokott engem kérdezgetni, hogy hol van ez meg az, de többnyire én irányítok. Kedvencem a szemüveges néni, gyorsan megmutatom hogy szemüvege az anyunak is van, meg a pocakos néni, az is van anyunak, és van egy bácsi, akinek olyan a szakálla mint az apué.
• Most amíg beteg voltam, elkezdtem mutatni a pelenkámra, ha belement a híg kaki.