Meglátogattam a fiúkat, a kisebbiket közben a szomszédnéni gondjaira bíztam. Mivel a mai éjszakát is kórházban kell tölteniük megfigyelés alatt (mindig éjjel jön a krupp), szükségük volt néhány dologra.
Trolival mentem. Hátamon a hátizsákom, zsákomban játék, pelus, ruha, Peti papucsa, Peti ruhája, neszeszer, vitamin, pótkonyharuha. Bal vállamon kilenc kilós pecafotel, szerencsére vállra akasztható zsákban. Jobb vállamon átvetve laptoptáska, töltővel, egérrel, fülhallgatóval. Kezemben kajás szatyor, két vödör húslevessel és 9 eléggé megégett kakaóspalacsintával, meg két banánnal. Mint aki egy hetes virtuális pecaversenyre készül, amit hálóban játszanak.
Még ugyan tegnap este összedobáltam nekik egy rakás könyvet, játékot, kispárnát, pelust, ruhát, klotyipapírt és szappant, telefontöltőt, iratot, evőeszközöket és poharakat, de miért nem raktam be az Anna és Petit, meg miért pont a sárga vonatot tettem be, és a szomszéd kisfiú Thomast néz az apukája laptopján, vigyem én is a miénket, azon is van Thomas. Plusz Lev fél tízre 3 nadrágot pisilt, baracklevezett össze, azóta harisnyában flangál. Tulajdonképpen még jobb viselet is, mint a tréningnadrág, mert elég meleg van bent.
Tehát vittem a további nélkülözhetetlen dolgokat, és nagyon büszke voltam magamra, hogy olyan feladatokat is megoldottam egyedül és gond nélkül, amik már régóta deklaráltan Petihez tartoznak. Például spájzot csak ő pakol nálunk, következésképp a pecafotelt három méter tíz centi magasból kellett levadásznom úgy, hogy előtte tizenkilós cső-és kábelkötegeket, valamint egy háromrészes létrát is ki kellett rámoljak, hogy hozzáférjek. Aztán mindent vissza. A palacsintákból minden második szétszakadt, a többi megégett, még sose szúrtam így el, de Levinek ízlett. Meg a szomszédos ágyakon fekvő gyerekeknek is.
Levi jól van. Ezt már reggel óta tudtam, mert Petivel csak 30mp-es teelfonbeszélgetéseket tudtunk lefolytatni, azokat is olyan háttérzörejek mellett, mintha Lev épp most döntené romba a kórházat. A beszélgetések felében Peti Levi után kiabált, eszembe jutott, én is így szoktam telefonálni itthon. Tehát jók a laboreredményei és jókedélyű. Kicsit nyűgös és nem marad egy helyben, de nem is várjuk el tőle, a körülmények nem ideálisak. Éjjel összesen másfél órát aludt, most a Thomas mesén elaludt miután eljöttem tőlük. (Kapott puszit, simogatást, mondtam hogy megyek haza Andrishoz. Mondta jó, és integetett. Ez Thomas hatása.) Egy óra után a szobatárs kisgyerek hisztijére ébredt fel, pedig biztosan aludt volna még. Hajlandó használni a párásítót, mert pöfög mint a vonat. Kap ACC100-at. A reggeli vérvételt és a nagyvizitet (mikor a hozzátartozókat kiküldik) is jól viselte, Peti nagyon büszke rá. Flangálnak az épületben, Lev egy alvóskutyával és egy csuklós busszal a hóna alatt, harisnyában és szandálban. Isszák az automatából a gépikakaót, haverkodnak a nővérekkel, szobatársakkal, és mindenkivel, mert Lev mindenhová begyalogol.
Csináltam itthon netet, webkamerát, skype-fiókot, hangot, és fülest is kerítettem, ugyanis a kórházban van wifi, tudunk skypolni. Virtuális beteglátogatás. Egyébként influenzajárvány miatt most látogatási tilalom van, elméletben senki sem lehetne az osztályon. Gyakorlatilag a kisebb gyerekekkel éjjel-nappal van egy szülő, napközben akár kettő is. Polifoamon alszanak az ágyak előtt. Én nem tudnék, mert a csótányok idegesítenének. Peti most a kényelmes pecafotelében fog aludni, sört azt nem vittem a fotelhez, valahol meg kell húzni a határt.
Ha éjjel a gyerek rendben lesz, holnap dél körül haza is jöhetnek. Jó lenne. Olyan üres ez a lakás, az ágyunkról nem is beszélve.
PS.1. Andrishoz nem adtam használati utasítást, szomszédnéni tévedésből dajkálta mikor sírt. Aztán némi tapasztalat birtokában észrevette, hogy Andris nincs ilyen luxushoz szokva, kiságyba tette, mire szegénykém két perc alatt elaltatta magát, a varázserejű balhüvelykjével. Ezt nevezik ridegtartásnak.
PS.2. Peti hív, éppen lépcsőznek. Ő már hullafáradt, a gyerek folyton meglép. Egy másodperc alatt elkódorog. Próbálja megértetni a kétévessel, hogy a (doktor)néni azt mondta, nem szabad szaladgálni. Meddő próbálkozás.
Solymáron
Utolsó kommentek