Levente napjai

1. Szánkóztunk Dobogókőn. Hatalmas hó volt, fehér és hideg.  Sokat sétáltunk, láttunk igazi hóembert. Apa csúszott velem a szánkón, aztán húzott minket anyával, Andrissal, babakocsival együtt. Aztán cseréltek és anya húzott minket, csak azért, hogy megmutassa milyen erős.
2. Vonatokat néztünk a Közlekedési Múzeumban. Nem akartam hazajönni.
3. Családi összejövetelen voltunk Solymáron. Dédipapának saját készítésű szülinapi képeslapot vittem a postaládájába.Etettem kutyákat, pipiket, és bevittem a tojást, amit tojtak.                                                                                                                         Itt éppen fánkkal etetem dédipapát.                                                                                                                                 
4.                                                                                                                                             Itt meg Andris játszik a dédimama díszeivel, papa volt a fejbujtó.
5. Elvonatoztunk a mamához. Ültem igazi vonaton, ami az igazi pályaudvarról indult, igazi jegyet vettünk rá és igazi kalauznéninek adtam oda kilyukasztani.

Az Andris.

Már egy hete felkel éjjelente, kétszer is. Mit mondjak, kétségbe vagyunk esve és siratjuk magunkat. A két ébredésből egyszer biztosan szükség van teljes ruhacserére is, mert fülig pisis.

Levente megint fényképeket nézegetett, s mutogatta, hogy ki kicsoda. Petinek mutatta a strandon készült képet, ahol hárman vannak a papával. Peti mondta is neki, hogy majd holnap megyünk a papához. Én marha, meg kiegészítettem, hogy a dédimamához megyünk,  ahol a pipik meg a kutyák vannak. Ott lesz a papa is.

Erre boldog sikkantással szaladt a szekrényéhez, harisnyát vett elő és húzta a lábára. Segítenem kellett, mert nem sikerült a művelet, utána meg szaladt a cipőkhöz. Magyarázott, hogy: káká (kot-kot) vava mama papa tütü. Mutatta, hogy hányan megyünk: anya, apa, baba baba.

Még most sincs teljes béke, muszáj vele postára mennem trolibusszal, csak ezzel tudtuk leszerelni. (Postásnéniket szereti, mindig ő adja oda a pénzt.)

Tegnap reggel először fordult elő, hogy ő adjon program-tervet: a kijelentésemre, hogy megyünk tornázni Judithoz, megrázta a fejét és közölte velem: "Nem! Heheee, tledledle!" A Közlekedési Múzeumba akart menni trolibusszal, vonatokat nézni. (Vasárnap ott voltunk, az egy főre jutó fiús apák száma országos szinten itt a legmagasabb. Levente meg lecövekelt a terepasztalok előtt, nem lehett hazahozni. Szerencsére nagyon gyorsan tudunk ordító kétévest öltöztetni.)

Igazából ez vasárnapi hír, már akkor is evett két miniatűr falatot. Tegnap viszont megevett egy fél banánt, velem közösen, egy harapást én, egyet ő. Kérdeztem:" Finom?" Mire ő: "Aha!"

Mostanában minden főzési műveletben részt vesz, ha az ő gyümölcsös ennivalóját készítem, mindig hívom segíteni. Szerintem ez sokat nyomott a latban.

Tegnap együtt tettük főni a húslevest. Ő nyomta bele a hagymába a szegfűszeget, aztán jót nevetett azon, hogy szeme van a hagymának. A palacsintasütést nagyon szereti, napjában legalább egyszer előveszi a palacsintasütő serpenyőmet és lengeti föl-le, kiabál hozzá kacagva hogy: "Oppá! Oppá!" Egy cirkuszi idomár hangsúlyával imitálja  a palacsinta dobálást.

Andrissal orvosnál jártunk, oltást kapott. Nagyon aranyosan viselte, kicsit felsírt mikor kihúzták a tűt a combjából, majd rámosolygott a védőnőre. Előtte már azzal sikerült belopnia magát a doktornő szívébe, hogy odaadóan rágcsálta az ujját majd' egy percig.

7500 gramm, és egészséges. Almalé helyett narancslevet javasoltak, hátha az ízlik neki. Nekem fenntartásaim vannak a citrusfélékkel, ezért inkább fagyasztott barackpempőt fogok kóstoltatni Andrissal. A répán gondolkoztam még, de a répával az a baj, hogy gyökérzöldség, és most nincs megbízható forrásból répám. Egyébként az az érzésem, hogy ő még nincs "készen" az evésre. Nem tudom jól megfogalmazni, de úgy gondolom ehhez is megfelelő érettség kell, nem csak belső fizikai, hanem szellemi is, Andris pedig még nem jutott el idáig. Erőltetni nem fogom, eleget ehet még amit csak akar.

Voltunk neurológusnál is, a kéz és szemremegése miatt. A vizsgálati anyag szerint: "Bájos, jó kontaktusban lévő fiúcsecsemő..." azóta is így emlegetjük itthon. Egyébként semmi baja, csak egy kis torna kell neki ami stimulálja a bal oldalát. Ott egy kicsit feszesebb az izomtónusa. Ez még a méhen belüli kényszertartásból maradt vissza.

A napokban vettem észre, hogy Andris a jobb szemével bekancsalít, ha valamire fókuszál. Csecsemőknél ez gyakori jelenség, de éppen féléves korra kell rendeződnie, nála meg most kezdődik. Összevetve az ijedős szemrebegéssel, amit akkor is csinál ha messze történik valami, és azzal, hogy ügyetlenül nyúl és fog, gyanakodni kezdtem a szemére. No meg, Peti is kancsal és pluszos a szeme, így kértem időpontot és beutalót a Budai Gyermekkórház szemészetére. Leventének is, neki sem árt egy szűrővizsgálat. Márciusban megyünk.

Pipi már 7 éve van velünk. Sokszor lakott méltatlan körülmények között, ágyneműtartóban, zsákban, vagy egyszerűen csak a polc tetején porosodva. Mióta Lev észrevette a galéria nagy sárga lakóját, és Hápi Pipivé avanzsált, foglalkoztat a probléma, hogy Pipi még nem fürdött.

Pipi irtó koszos, poros és nagyon nagy. Megpróbáltam, de nem tudtam betuszkolni a Masába. Tisztítóba akartam vinni, hátha nem röhögnek körbe, de ma észrevettem, hogy Pipinek eltörött a szárnya. Tőből. Nem tudom, mit művelt vele az új gazdája, de 10 centis lyuk tátongott a szárnya tövében, és kandikált ki a szivacstömés belőle.

Nosza, nagy szatyrot kerítettem, és Levivel kibeleztük szegény Pipit, majd megeszéltem Levivel, hogy Pipi fürödni megy, mert koszos a tolla. És Pipi a mosógépben fürdik, 30 fokon, mosóporral, öblítővel. Lev tétován vette tudomásul, én meg gyorsan cselekedtem, nehogy ellenkezésig fajuljon a helyzet.

Pipi meg is kezdte az ultrarövid programot Masában, negyed óráig Lev sem kereste. Aztán valahogy szóba került, s Lev eszét vesztve rongyolt ki a fürdőbe, kétségbeesett kiabálással kereste Pipit:

Pipiii? Pipiiii????

...és próbálta megmenteni a mosástól. Cibálta a mosógép fedelét, Peti alig tudta elhozni onnan. Szégyen-gyalázat, de nem tudtam hova bújjak, úgy röhögtem.

Program végén Pipit száradni küldtük a radiátorra. Megbeszéltük, hogy ma este ott fog aludni, reggel kitömjük a begyét és meggyógyítjuk a szárnyát. Kicsit szétkapta a centrifugálás a masnit Pipi nyakában, még nem tudom mit kezdjek vele.

Fent nevezett sütőipari termék a Bárányfelhő Fejlesztő Központban található, a konyhában, és alapesetben Kriszti ebédjének részét képezi.

Csütörtökönként 11 óra tájban kapja kiemelt és fontos szerepét az univerzum egyensúlyának, és a világbéke fenntartásának érdekében.

(Ekkor végez Sz.L. kiskorú a tornával és kezd eget rengető visításba ,ahogy a hazaindulás fenyegető réme testet ölt.)

Szeret fogat mosni, itt épp mamához készülünk, ő szeretné hozni a fogkeféket. Anyáé, apáé, babáé....

Egy közepes hiszti árán sikerült rávennünk, hogy a fogkefék inkább szokott helyükön, a neszeszerben jöjjenek velünk.

 A kis középső zsebében mindig van vmi útravaló játék, örök konfliktusforrás, hogy épp mi legyen az. Általában Thomas utazik velünk, de szokott hurcolni golyókat, BKV jegyet, fél disznót, harcoló német tankhadosztályt meg amit még nem veszünk észre.

A fogkefékkel lebukott, kilógott a lóláb.

Pipivel, hajnali négykor.

Ő az új alvóstárs, mi a méretei miatt kissé ferdén nézünk rá. Pipivel kel, Pipivel fekszik, még álmában is keresi néha felrikoltva, hogy Pipi???? Aki tulajdonképpen egy Hápi, csak pillanatnyi elmezavaromban rossz nevet mondtam. Aztán ez rögzült, s mivel ezt ki tudja mondani, nagyon ideges, ha mégis Hápiként emlegetem.

Mostanában ébredés után mindig valamilyen plüssállattal jelenik meg. Anitáéknál plüssnémóval, Móniéknál plüsstigrissel vagy plüssmacival jön elő, ez utóbbi kicsit kisebb csupán nála, itthon egy vagy két pingvint, újabban Pipit hozza. Ilyenkor még nincs igazán ébren.

Nem, nem és nem ízleik neki. Péntek óta próbálom, és semmi.

Ellenben Levente alig várja, hogy feladjam a próbálkozásokat, és megihassa az öccse kispohár almalevét. Legalább nem vész kárba. A reszelt almát nem kéri, csak a levét issza. Kényes majmok ezek! :D

Ma reggel készült, zsírkrétával. Levi úgy hozta oda nekem, hogy "ka-ka mam-mam". Ez az ő nyelvén tik-tak bimm-bamm-ot, azaz templomtornyot jelent.

Levivel újabban mindent meg kell beszélni.

Reggeltől estig, mindent. Ébredés után meg kell dumálni a

• pelenkázást és öltözést, (ettől függetlenül végigordítja),
• a reggelit. (Mi legyen a reggeli. Rövid kérdő mondatokkal igyekszem a konszenzust alakítani: kérsz ezt, kérsz azt, jó lesz? Lehetőség szerint együtt csináljuk meg, mert úgy nagyobb kedvvel eszi. A végén mindig tisztázzuk, hogy készen van-e, kér-e még, kivehetem-e a székből.)
• Megbeszélem vele már öltözés közben, hogy mit fogunk csinálni aznap. Szépen felsorolom, mi után mi fog következni. Ha elmegyünk valahová akkor kivel, mivel, kit/mit fogunk látni, mit fogunk ott csinálni. Vannak kulcsszavak, amikkel elég jól lehet motiválni, például ilyen a trolibuszozás, vonat nézés, mama, Móni, Anita, busz, kutya, jöhetsz motorral.
• A hazautat is vonzóvá kell tenni, nem lehet csak úgy ukmukkfukk öltözni és eljönni valahonnan, ahol jól érzi magát, különben botrány van. Vonzó dolog például, hogy otthon iszunk finom kakaót, megyünk haza Márti nénihez/Zsuzsi nénihez, gyere veszünk tejet a Dórinál, menjünk vonatokat nézni, stb stb. A lényeg, hogy mindig olyasmit kell ígérni, amit biztosan be is tartunk, különben legközelebb nem működik a dolog.
• Este meg kell vele tárgyalni, mit látott aznap, nagyon élvezi. Lehet látni ahogy felderül az arca, ahogy eszébe jutnak az események.  Örül, izgatott lesz, ő is próbálja mondani vagy jelezni a történéseket, sokszor már előre mondja, mielőtt odaérünk a történetben.
• Külön tészta a napi x hiszti kezelése. Több eszköz is van rá, de a leginkább humánus a figyelem elterelés. A figyelem elterelés úgy kezdődik, hogy beszélünk hozzá, igyekszünk kitalálni, mit csinálna szívesen. Itt is a kedvencei kerülnek elő, mint trolibusz, vonat, főzzünk valamit. (Én kerülni próbálom az édességekkel való csábítást, a kakaót is ide sorolom, de Peti még alkalmazza hébe-hóba.) Tegnap új ötletünk született, a panelházakban ugyanis nagyon izgalmas dolog kivinni a szemetet.
• A lényeg, hogy mindig mindent Lev igényeihez igazítva kell elintézni, úgy, hogy ő is kedvét lelje benne. Állati fárasztó a demokrácia.

Az első almalé-korty. A többi ugyanígy végezte, másnap is...

EZ NEM ANYATEJ!!

Mi történt a világgal, nem tudom, de harmadik napja adnak a számba valami fertelmes löttyöt, s nekem élveznem kellene. Pedig anyu idáig olyan jól főzött, mindig pont jó volt a hőfok, az ízvilág, az állag.... Ó édes változatlanság!

A második kanál után próbálom elfordítani a fejem, hogy köszi szépen de ezt nem kérem, ha lehet... De másnap újra megpróbálják...

Kétségbe vagyok esve.

/Bezzeg a bátyus, az megette. Rögtön, első kóstolásra ízlett neki, szürcsölte befelé, s negyed nap már almapépet evett. Hónapokig mindent megevett, amit megalmáztak neki, akkor is, ha azt épp nem szerette. Mostanában persze ő sem eszi, elromlott ő is./

Levinek lassan vissza kéne szoknia a saját ágyába, mielőtt Andris is öntudatra ébred és követi őt a szülői ágyba. Nagyon szeretünk velük aludni, de nem egy 135 cm széles kihúzható kanapén. 2 méter széles családi nyoszolya híján sajnos egyáltalán nem nevezhető pihentetőnek az alvás, már Levente mellett sem. Kezdetnek a délutáni alvást rögzítjük megint a kiságyhoz.

Persze nincs egyedül: a két teszkós pingvin ezen az ágyon lakik, s Lev nem engedi kilakoltatni őket. Mióta nem cumizik és nem markol folyton cicit meg könyököt, keres magának hálótársakat, egyelőre nincs még fix alvóstárgya.

Andris elmúlt fél éves, kezdődik a HOZZÁTÁPLÁLÁS. Féléves szülinapja alkalmából  testvérével elbattyogtunk a drágábbik zöldségeshez, és kiválasztottuk a két legédesebb és legszebb almát, amit kapni lehetett.

Almák, bevetésre készen:

Két új színárnyalat:

• micsodakék
• mosolygósbarna.

Igen, ilyen gyorsan telik az idő, Andrissal különösen gyorsan. Már eltelt fél év a születése óta.

Az elmúlt félév számokkal jellemezve:

• 7200 gramm
• 67 cm hossz
• 45 cm fejkörfogat és ugyanennyi mellkörfogat
• 0 fog
• 6 lábhurka
• minimum 120 átaludt éjszaka
• átlagosan 5 evés/nap
• átlagosan 3 váltás pisis-kakis ruha/nap
• átlagosan 15 hatalmas vigyor/óra
• eddig mindössze 1 megfordulás
• 2 nagyon büszke, elfogult, boldog és elégedett szülő. (Két dolgot kértem az univerzumtól Andrissal kapcsolatban, mind a kettőt maradéktalanul megkaptam. Átalussza az éjszakát és jól szopik. Egyéb kikötésem nem volt, például, hogy 10 hónaposan járjon, tehát egy szavam sem lehet.)

Ki mit tud:

• Megismer bennünket. Más kezében is elvan, két percig. Utána szó szerint eltörik nála a mécses, kétségbeesetten sírva fakad. Ha közben mi is a látóterében vagyunk, nincs gond. 
• Boldog mosoly terül szét az arcán, ha közelítünk a járókája felé, és panaszos sírást hallat, ha mégsem hozzá mentünk.
• Evés közben minden ismerős és ismeretlen hangra és zajra felkapja a fejét és kutatja a környezetét. Ha ismerős hangot hall, azért, ha ismeretlent, azért. Bátyjához hasonlóan ő sem ereszti el ilyenkor a cicit. Jól összeszorítja az ínyét, el ne veszítse a kajaforrást és úgy fordul el világot látni. Ez cseppet sem cicibarát bánásmód.
• Kezét nézi, játékért nyúl, még csak két kézzel fogja.
• Hason fekve nehezen nyúl, viszont baromi szuggesztíven tudja nézni a csörgőit. Ha így folytatja, jedi lovag lesz.
• Alakul a napirendje. Körvonalazódik a délelőtti alvás ideje, ezt a csütörtöki napokon látom, mindig a Levente torna órája közben kéri az altató szopiját.
• Három típusú szopit lehet megkülönböztetni nála: 1.) evés - nem kell magyarázni, akár 20 percet is tarthat, mostanában másfél cici az adagja. 2.) komfort szopi - csak úgy, két evés közt, ébredés után, nagy sírás után, ijedtségre vagy fájdalomra megnyugtatásul. 3.) altatószopi - a kedvencem, pár perc után lecsukódnak a pillái és mély álomba szenderül.  Na ilyenkor a legnehezebb letenni, mert szívem szerint órákig fognám az ölemben.
• Négy típusú ordítást lehet megkülönböztetni nála: 1. éhes ordítást, 2. álmos ordítást, 3. pisis/kakis vagyok ordítást. 4. foglalkozz velem ordítást, de ez csak most kezd kifejlődni.
• Kedvence a Mici egér, (aki mostanában éppen ezért Levi kedvence is lett) a pelenkázó betét jobb felső részének pelyhes kacsa mintája, a kezei, és a takarója, amit folyton a fejére teker.
• Az ujjszopás egyértelműen altatási funkciót kapott, nem cumizik csak úgy bele a nagyvilágba.
• Képes igazi krokodil könnyeket hullatni. Amikor bömbölni kezd, igazán sír. Sokszor a füle is pillanatok alatt vizes lesz a csordogáló kövér könnyeitől.

Ritka pillanat: bömbölés előtt fél másodperccel

Két hete készült el a családi méretű babzsák fotelünk. Igazából csak csonka család méretű, mert ketten nem férünk el benne Petivel, de egyikünk a két gyerekkel simán.

Nagyon kényelmes, mindenki szereti. Tartja a meleget, ha ebben alszik Andris, sosem hidegek a kezei ébredéskor.

Fotelos fotóalbum:

Ébredés a fotelban

Apás fotelos

Telefotel, azaz a fotel tele van

Gondoskodó báty 1.: letörli a büfit az öccse képéről

Cicanyelvű fotellakó

Kollégák a fotelban

Tesók a fotelban 1.: Andris bátyót csócsál

Tesók a fotelban 2.: piktor és modellje

Gondoskodó báty 2.: gyere Andris, játszom veled, nézd csak megzabál a béka! (Leventéül: amm-amm- amm-amm-ammm!)

Az esős időnek hála, ismét előkerült a piros gumicsizma, amihez ősszel még egy pár evezőt is mellékelni kellett volna Levinek, most meg már kényelmesen belenőtt. Egyedül öltözni és vetkőzni ugyan nem tud, és idáig nem is érdekelte a dolog, de

újabban le tudja vetni a kabátját. Néha a sálját és sapkáját is, ha már eléggé kilazultak rajta. Szandált és cipőt is, eddig csak levenni tudott, és csak akkor ha volt valami motiváció, semmi rendszeresség.

Ma viszont cirka negyed órát szánt arra, hogy belekülzdje magát a gumicsizmáiba. Először feladta és durcásan a kezeire húzta őket, aztán megint nekiesett a problémának és pár perc múlva vígan klafoggott elő az egy szál body + harisnya + piros gumicsizma összeálításban. Zabálnivaló. 

Most épp mögöttem térdel egy javítani való számítógép tetején, az említett öltözékben, és a Hova fut a kisvonat című leporellóját olvassa, hallom is kik ülnek a vonaton: Baba, baba, babababa, babaa...

Piros gumicsizmák + pizsama, másnap reggel, ugyanott, Micimackó újságot lapozgatva

aha, ja, ühümm

Már ismer minden létező helyeslő kifejezést az okén kívül. Nem is csoda, hogy az "igen" szót nem mondja ki, arra már egyszerűen nincs szüksége...

Ma elneveztem őket, mert nem tudom kimondani, hogy Anita és Ádám. Azt viszont ki tudom mondani hogy

Baggabagga!

ezért aztán így hívom Anitát. Ádámot meg Bagga-apunak szólítom, mert ez így logikus. Viktort meg babának, de ez nem újdonság.

Hull a pelyhes fehér hó,

jöjj el kedves télapó!

Minden gyermek várva vár,

vidám ének hangja száll.

Van zsákodban minden jó,

piros alma, mogyoró.

Jöjj el hozzánk várunk rád,

kedves öreg Télapó!

A vastagon szedett szavakat Levente mondja/kiabálja/suttogja nevetve, szégyenlősen az énekbe.

Ui.: Ha incselkedni akar, akkor mindenhol almát mond és jól szórakozik azon, hogy én bosszankodom.

Mai napon fent nevezett csecsemő (mit csecsemő, nagy ló!) végre megfordult. Hasról hátra, lassú, nehéz ficánkolás eredményeként, miközben még a feje is helyet cserélt a lábaival. Fotó nincs róla, csak telefonnal készült rossz minőségű képmaszat, mert nincs meg az elemtöltő.

Így a tegnapi cukiságot sem tudtam lefotózni, mikor Andris az új babzsákfotelban aludt, fél kézzel Miciegeret ölelve, fél kézzel cumizva.

Múlt szerdán kicsiBót orvoshoz vittem. Mázsálás és méredzkedés után, megkapta az esedékes oltásait. 7 kg, 66 cm és másfél éves koráig nem kell több kötelező oltást kapnia. Azért mi megkínozzuk még két meningococcus elleni szurival a következő két hónapban.  A súlygyarapodása egy hónap alatt mindössze 10 dkg (ennyi párizsit Lev simán befal egy éhesebb reggelen), a hosszgyarapodása viszont figyelemre méltó, 60 nap alatt 5 cm. Erre mondja a Nyeső doktornő:

-Anyuka, nem lehet mindent egyszerre!

Szóval most a vertikális növés korszakát éli.

Más. A nyelvét egészen biztosan az apjától örökölte. Olyan mint egy cica, folyton forog a nyelve, kilógatja, visszahúzza, hegyét kidugja és cuppog, csetteg, cumizik vele. Hol hegyes, hol piskóta alakú, és majdnem az álláig ér. Szerintem ő lesz az a gyerekünk, aki az apját utánozva meg tudja majd nyalni az orrát.

Ma délelőtt kizárólag nem neki való dolgokkal akart tenni-venni, ráadásul pech-szériát fogott ki.

1. Szétdisznólkodott reggeli.
2. Hiszti a pelenkázás és öltöztetés közben.
3. Porcukortartó üvegem széttört tetetje.
4. Egy zacskó szétgurult szemes bors.
5. Egy nagy doboz (úgy negyed kilónyi) kiszóródott teafű.
6. Földre borított számítógép csavarok.

Nekem meg két porszívózás, plusz mindkét talpamban üvegszilánk. Azt hiszem ezt nevezik erős kezdésnek.

Válogatott jótettei:

• Reggel, ébredés után nem egészen hat perccel, egy bögrényi olajat locsolt a kint hagyott tegnapi csőben sült tésztára.
• Andrist bekente popsikrémmel és szaliciles kenőccsel, kb 4 perce volt a művelet kivitelezésére, míg én elindítottam egy mosást. Alapos volt: öccse fejét, homlokát, állát és nyakát kente be, valamint az ikeás kisegérlány fenekét. A rend kedvéért a kenőcsös tégelyek tetejét akkurátusan visszatette. Andris a járókában volt, a kenőcsök pedig a pelenkázó feletti polcon, de ezt a logisztikai akadályt gond nélkül (és hang nélkül) győzte le.  Andris csak vigyorgott és a szájába kenődött krémen cuppogott.

A sértettek:

És a tettes:

• Összekente magát az ÉN üvegmatrica festékemmel.
• Ha szomjas, már nem is szól nekem, ezt egyedül intézi. Marad utána kiöntött víz és szétlocsolt tea.
• Velem főz. Szorosan mellettem áll egy széken, amit saját maga vonszol viharos gyorsasággal a pulthoz, amint megneszeli, hogy főzni készülök. Csináltunk már közösen teát (meg akarta sózni és pirospaprikázni), az apróra vágott hagymát ő söpri bele a lábosba, adogatja a pucolnivaló krumplikat, együtt fogjuk a kézimixert sütikeverés közben, kever mindent, amit lehet.  Múltkor tészát főztünk, s mindenféle maradék tésztákat szedtem össze a spájzból. Volt egy bontatlan csomag is, azt szerette volna ollóval felvágni. Háromszor sikerült időben rászólnom, hogy tegye vissza az ollót, negyedszerre kinyitotta. Kiszórta a száraztésztát, adtam neki egy tálat, amibe összeszedtük, és megengedtem, hogy a többit is beleszórja, kevergesse, főzzön vele.  Fél perc múlva arra lettem figyelmes, hogy Levi sóz. Kábé 5 dkg sót borított a száraztésztára.
• Apjának szánt levest közösen tányérba merjük (Lev magától hozza az apja leveses vájlingját), pultra teszem s beljebb tolom, közben igyekszem tudatosítani, hogy az apa hamija, apáé. (Ha valamire azt mondom félretesszük apának, akkor abba nem eszik bele.)  Két perc múlva látom, hogy Lev főzöcskézik vele, és épp a sót borítja bele,  vastag sugárban szóródik a só a finom levesbe.

Hetente kb. 1-2 új szó épül be a szókincsébe. Próbál beszélgetni, kialakultak néhány mondatból álló monológjai. Közösen raktuk össze a mondatokat, olyan szavakból, amiket már tud mondani, vagy mutatni. Ő előadja, én meg narrátorkodom és "fordítok", így szoktunk beszélgetni elalvás előtt.

A kedvenc monológja, a Mit csinál a mama? így hangzik: (A vastagon szedett részeket Levi mondja illetve mutatja, a dőlt betűkkel írt mondatokat én mondom közben.)

-Mama heeheehee (lihegés).  Mama hazamegy a vonattal.

-Mama, szzzzz. Mamának cicája van.

-Mama, nyam nyam (imitálja a kavargatást). Mama finom vacsorát főz.

-Mama hmmm (jobbra, a vállára dönti fejét, közben összeszorítja szemeit). Mama alszik.

-Mama pú. Mama vécére megy.

Újabb keletű a Mit csinál a Móni?:

-Mó nyam nyam, baba. Móni ebédet főz a fiúknak, Milánnak és Rolinak.

-Mó hmm (fej jobbra dönt, szem becsuk). Móni alszik.

-Mó pú. Móni vécére megy.

-Mó heeheee, hammm! Móni bekapcsolja a párásítót, az gőzöl, mint a vonat, és te hamm bekapod a pipát!

Van még Liszkamamás-tyúkos-kutyás monológ is, Abban káká (kot-kot) jelenti a pipiseket, őket is megetetjük, nyam nyam, és vannak kutyák is, va-va. És természetesen minden nap százszor eldiskurálunk, hogy:

-Apa?

-Apa dolgozni ment, Levente.

-Apa péé. (bólintás)

A pénz örök körforgása nála elég leegyszerűsített, apa pénzt keres, aztán a pénzt bedobjuk a parkolóautomatába és jegyet veszünk rajta.

Szótár:

Állatok

Kutya (vava), cica (szzz), ló (nyerítés), csacsi (iáá), boci (múú vagy tej), zsiráf (nyakát nyújtja és mutogat rá), elefánt (orrmányt mutat magának), majom (maom), szarvas (agancsot mutat és mőőő). bagoly (hu-hu-hu)

Emberek

Anya, apa, mama, ezek mennek gyönyörűen tisztán. Sőt használni kezdte az anyu-apu megszólításokat is.  Papát most valamiért nem mond, szerintem még mindig keveri az apával. Móni (Mó, múltkor egyszer kimondta, hogy Mó-ni!), baba, néni (nénni, de ezt csak kérésre mondja). Szomszéd néniket mamának hívja, Márti néninél használta azt a megkülönböztetést, hogy miközben kimondta, hogy mama, a homlokára mutatott. Márti néninek a homlokán van egy nagy anyajegy.

Étel-ital

Összefoglaló néven nyam-nyam. Tej, kakaó szépen tisztán megy neki. Torta, tészta (ka-ka) csokoládéra a kakaót használja. Minden gyümölcs alma (aama), a hagyma és a krumpli pedig egyformán hagyma (amma). Só (fó). A főzés tevékenységet a kevergetéssel mutatja.

Egyéb

Vonat (he-he), trolibusz (tledledle, abszolút halandzsaszó), anyajegy (ajaje), pénz (péé). Tető- ezt szépen tisztán ejti, eredetileg fedőt jelentett, mostanra tökéletes értelemben képes alkalmazni minden, kicsit is tetőként funkcionáló dologra. Ennek birtokos alakját is próbálja mondani, a "teteje" szót, majdnem tökéletesen megy is. hó (hú), szánkózás (sza).

Elharapózott nála a birtokos jel használata: anyáé, apáé, babáé, mamé, érti is a jelentés beli különbséget, és minden tárgyat igyekszik besorolni aszerint, hogy kihez tartozik, sőt veszekedünk is rajta, hogy ez a dolog éppen a babáé (övé) vagy anyáé-e. Például a körtelé ilyen dolog szokott lenni.

A tagadás kifejezése igen-igen gyakori: nem! nemnemnem! neee! Illetve ellenkezőleg a de! szó is megvan a szókincsében, kedvenc párbeszédem vele a Nem! De! Nem! De! Nem! De! Dem! Kész, ezzel le is van zárva a vita, mit is mondhatnék erre, innentől marad a fenyegetés és nyers erőszak. "Igen" értelemben a kérek szót használja ez a kee hang, egy bólintással kísérve. Petinek valamelyik nap sikerült kicsiholni belőle egy halovány kéem-et, de azóta se hallottuk többet.