Levente napjai

A vastagon szedett részeket Lev mondja, a többit én:

Cirmos cica jaj!

Hová lett a jaj!

Ott látom a bajuszodon, most lesz neked jaj jaj jaj!

Továbbá:

Ítaa, ajítaa!

Elköltözött a tévé. Még karácsony előtt, egy sötét éjszakán a tévé felrepült a galériára, hogy ott várja meg a jobb idők beköszöntét, mikor újra kap áramot.

Miért is?

Mert Lev rákattant, hisztizett a tévéért. Mert nem való neki, és igazából nekünk sem tesz jót. Vészhelyzet (fontos focimeccs) esetére van egy pici tévéje Petinek, amit a munkájához szokott használni.

Így most egyáltalán nem nézünk tévét. Vasalni elég unalmas, és takarítás idejére sem tudom Levit a kanapéra száműzni, egyébként más hiányát nem látom. Alig várom az estéket, mert ismét jó nagyokat olvasunk, éneklünk, mondókázunk, és természetesen hancúrozunk.

Szilveszterkor szóba került a kistévé beüzemelése, de inkább kuglófsütés, kislabdával célba dobás és legózás mellett döntöttünk, nem bántuk meg. Az újévet alvással köszöntöttük, testületileg kidőltünk fél 11-kor :)

Alapfelszerelés szellőztetés esetén

Cirka 7 kg, és 65 cm. Az első fogai hetek óta ott toporognak az ínyében, de nem bújtak elő. Kezd visszanőni a haja, egyelőre világos barnás. Szépen látszik a szemöldöke és a pillái feketék. Szemei gyönyörű mosolygósbarnák. Lábanként 4-4 hurka, és egy nagy toka boldog tulajdonosa.

Mit csinál: 

• főleg mosolyog. Mindig, mindenkire, rögtön.
• Alszik éjjel.
• Erősen, nyitott tenyérrel támaszkodik, magasra kinyomja magát.
• Kezeit többnyire ki tudja szabadítani maga alól.
• Nézi, figyeli a játékokat, a környezetét.
• Csörgőért nyúl, megfogni csak segítséggel tudja.

 Összpontosít és eléri

• Addig ficereg, míg akár 180 fokkal is elfordul eredeti helyéhez képest a járókában. Kicsi ringlispíl.
• Levinek és apának gurgulázva nevet, nekem csak akkor, ha csiklandozom a pocakját.
• Kézben fogva szépen tartja magát.
• Naponta négyszer kipisil a pelenkájából, teljes ruhacserét indukálva ezzel.
• Akkor sír, ha éhes, vagy teli a pelusa. (Ez utóbbi újdonság, a bátyja nyugodtan heverészett akár nyakig kakisan is.)

Mit nem csinál:

• legnagyobb bánatomra nem fordult még meg. Egy kicsit sem, véletlenül sem, semelyik irányba. Oldalára tud fordulni, de mostanában ezt is hanyagolja.
• továbbá nem csinál semmi olyat, ami tökéletes minta-baba imidzsét rontaná: úgymint sírás, bömbölés, cicin lógás; a nap 90%-ában csendben figyeli a világot.

 Rám mosolyog, én galádul pofánvakuzom.

Anyutól tudom, hogy ez a harmadik karácsonyom, Andrisnak az első. Apuéknak meg a sokadik. Karácsonykor Jézuska születését ünnepeljük, de nincsen torta, és nincsenek gyertyák sem, tehát fogalmunk sincs róla, hány éves is pontosan szegény. Az ajándékot sem ő kapja, hanem ő hozza nekünk. Érdekes szülinap.

Anyu szerint még mindig nem való nekem ez a nagy felhajtás. Erre megint utólag jött rá, mikor már kikészültem. Na nézzük, mi is történt:

Első napon készülődtünk. Reggel apa Zsuzsi néni fenyőfáját faragta a gangon. Utána elvitt engem a játszótérre motorozni. Anya mondta, hogy menjünk nyugodtan, teli lesz apukákkal meg kisgyerekekkel, akiket elküldött az anyukájuk a játszótérre motorozni. Igaza volt. Hazafelé kicsit hisztiztem apunak, ezért rém mérges volt mire felértünk, és kiabált. De anyu csak nevetett rajta, hogy végre apa is látja, milyen nehéz neki velünk egyedül. Ettől apa nem lett nyugodtabb. Aztán ebédeltem palacsintát, apu meg morgott, hogy miért nem ehet a vacsorából, ha már úgyis készen van. Megpróbáltak elaltatni, de makacsul tartottam magam két óráig. Pedig irtó fontos lett volna aludnom, hogy a Jézuska feldíszíthesse a fát, és becsomagolja az ajándékaimat, titokban. 

Olyan sok dolga volt, hogy nem is végzett időben, s mikor felébredtem, éppen azt láttam, ahogy apa meg anya segít neki, és  díszeket akaszt a műfenyőnkre. Mire mindennel elkészültek, szépen felöltöztünk és meglátogattuk a papát, akinél nagy mennyiségű ajándékot hagyott számomra a Jézuska.

Legeslegjobban a Thomas vonatomnak örültem, majd' kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam. Ettem finomat apával, aztán hullafáradtan hazamentünk. Este otthon is kibontottam az ajándékaimat, kaptam igazi tornyot meg sínt, és keresztül tudnak menni benne a vonatjaim, csodálatos. Óra van az elején, és harang belül, pont mint a játszótér melletti templom tornyán. Zsuzsi néni és Márti néni is átjött kicsit ünnepelni, alig győztem mutogatni nekik a sok újdonságot, de még ők is hoztak Jézuskától ezt-azt.  Végül már csak feküdtem a földön a sínek mellett, és tologattam a Thomast, a fáradtságtól már sihuhuzni sem volt erőm, csak suttogtam magam elé.

Másnap hajnalban ébredtünk. Anyuék csomagoltak, és kocsiba ültünk, hogy elutazzunk Gyöngyi mamáékhoz. Nagynénémék is ott voltak, én meg boldogan mondtam nekik, hogy Móóó, meg mamaaa, mert ezeket már tudom mondani. Ebédeltünk és kibontottuk az ajándékokat. Már annyi ajándékot kaptam, hogy inkább a húslevesnek örültem, de annak nagyon. Mindenkiéből ettem egy kanállal, anyu nem győzött etetni. Második már nem is kellett, na jó, egy kis sütemény, mézes zserbó, az még fért belém. Délután nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, Pityu öléből tévéztem inkább. (Otthonról elköltözött a tévénk, az ünnepek alatt igyekeztem hát kitévézni magamat.) Sötétedés után kimentünk a kertbe, ahol volt egy kis hó, anya tanított hógolyózni. Gyúrta nekem a hógolyókat, aztán én eldobtam. Anya egyszer jól eltalálta apát, aki gyorsan meg akarta bosszulni ezt, de én sírva fakadtam, úgyhogy megijedtek és vigasztalásul elővették  a szánkót.

A szánkó állati klassz dolog, csúszik a havon, és a felnőttek húzzák rajta a gyerekeket. Nem bírtam abba hagyni, nagyon élveztem. Az unokatesóimmal szánkóztunk a kertben, és a felnőttek felváltva húztak minket. Szóltunk mamának,hogy jövőre vegyenek nagyobb szánkót, mert Andris már nem fog elférni. Aztán fürdeni mentünk hárman, de én nem voltam hajlandó beleülni a vízbe. Úgyhogy gyalogoltam a kádban, és a vízcsapot piszkáltam, hiába próbált vigyázni a mama. A végére jó nagy vircsaftot csináltunk a fiúkkal, és gyorsan kiszedtek minket. Vacsorázni nem akartam, és aludni se. Aztán mégis elaludtam anya karjában, séltált velem. Azt hitték reggelig aludni fogok, de fél óra sem telt el, és felébredtem. Sírtam, hisztiztem, csapkodtam. Itattak vízzel, sétáltak velem, ágyba akartak dugni, de nem hagytam. Kértem a mamát, a Mónit, apát, anyát, a vaut. Mást nem kértem, mert a többiek nevét még nem tudom kimondani. Ennyien altattak engem egyszerre a kisszobában, aztán egyesével leléptek azzal az ürüggyel, hogy "mennek pú" (pisilni) én meg elhittem. És elaludtam nagy nehezen, az ezredik mondóka és ének után. Andris sem akart aludni, csak úgy, ha közben ehetett, de anyu nála is bekeményített.

Másnap kocsiba vágtak, és elszakítottak a mamától, mentünk a másik papához. Annyira nyuszifül voltam már addigra, hogy az első órát majomgyerekként csüngve töltöttem anyun és a nagynénéimen. Aztán felmásztam a karácsonyfa alá és csokizabálásba menekültem.  Anyuék értették, ennek fele se tréfa, gyorsan hazavittek végre.

Annyi játékom van, hogy nem is tudtuk elpakolni. Andris is kapott ajándékokat,  főleg szép ruhákat. De ő még nem foglalkozik a divattal, csak velem, meg a cicivel, meg anyuval. És csak mosolyog mindenkire.

Levi szép tarjáni tájszólásban kezd beszélni. Pár napja így kiabál utánam:

-Ányóóó! Ányú!

Egész este ezen röhögtünk Petivel, milyen kár, hogy nem tudja kimondani a banánt, az is így hangzana: bánón :)

Andris imádatának tárgyai, csökkenő sorrendben: cici, Lev, anya, apa.

9, azaz kilenc másodperc alatt ér fel

Sz. Levente bölcsis korú

a konyhából rajtolva a pelenkázó tetejére.

Konyhából startol a járókáig, a járóka melletti kisasztalra felmászik, átlép a járókába, járókából a pelenkázó oldalsó polcait lépcsőként használva, majomügyességgel mászik fel a pelenkázó tetejére.

Kiságyba is simán bemászik: kanapéról íróasztalra, onnan átlép a kiságyba.

Konyhapult: 20 mp-et késtem az "anya, nyam nyam!" elhangzásához képest, s addigra Lev a széket odahúzta a pulthoz, székre mászott, onnan pultra fel, ott két lábra állt, s a fali polcról tévedhetetlenül leemelte a kekszesdobozt.

Kéne itthonra egy tornaterem. Vagy egy berendezett majomketrec.

(megfejtést lásd a végén)

Szomszéd fűje mindig zöldebb:

Beszorult: 

Végre megkaparinthatta az öccsét, mindenki túlélte a fényképezkedést:

Na ugye, nem is olyan vadmalac:

Megtanult pózolni a kamerának, ezt ő építette:

Ezt is ő építette, atyai segédlettel hajnal háromkor, mert nem tudott aludni. És pózol:

Megfejtés:

A hiányzó dolog a CUMI! Karácsonyra azt kapjuk ajándékba, hogy önként és dalolva, egyik napról a másikra, elhagyta a cumizást. KÖSZÖNJÜK NEKI!!

Levi szókincse lassan, de biztosan gyarapszik.

A "tetű" szavát tökéletesre csiszolta, és mára szépen "tető"-nek mondja.

Újra nevünkön nevez bennünket, apa és anya vagyunk ismét. Szép tisztán ejti mindkét szót, s ha kell jó hangosan is, így pl. tegnapelőtt az Auchanban 4 sorral arrébb is simán hallottam a panaszos "Anya, anya, anyaaaa!" kiabálását. Nem szereti, ha nem vagyunk együtt. Láthatóan stresszben van, ha elválunk egymástól és külön sétálunk, ilyenkor pulikutya módjára terelget össze minket.

Új szava a nem, amit kissé oroszosan és csonkán mond, úgy hangzik: nyeee!

Legújabb tegnapi szava a gól, ennek is csak az elejét mondja, hogy "góóó", de azt teli torokból kiabálja, ahogy illik.

Hóember a földön:

Fékezett habzású hóember:

Apjának vigyorgó hóember:

Az első, eddig még négyesben nem készült rólunk.

Mostanában szoktunk bábozni, vannak pici ujjbábjaim. Anyu is felvesz kettőt, én is egyet, s általában kakaót főzünk velük.

Tegnap este az akvárium fényénél észrevettem, hogy a falon lehet játszani a kezem árnyékával. Anya mutatott nyuszit meg pipit és elalvás előtt árnyékbábosat játszott nekem. Nagyon jó volt. Pipit már én is tudok mutatni, igaz fordítva.

Ilyenkor, mikor képtelen vagyok elaludni, mert  a szemközti ház harmadik emeleti lakóinak ezer wattos, hat égős kristálycsillárja még éjfélkor is a pofámba világít,

na ilyenkor szoktam komisz bosszút forralni és képzeletben egy szintet építek a házunkra, az új lakásokba kizárólag délegyházi nyugdíjas nudistákat engedek beköltözni,

HOGY HÁTHA AKKOR BESZEREZNEK VÉGRE EGY FÜGGÖNYT LEGALÁBB, HA MÁR A TETVES ROLÓJUKAT KÉPTELENEK LEHÚZNI!

(talán akkor majd nyáron sem fog a csajszikám ordító zene mellett, pohár borral az ablakba ülni telefonálni, hogy túlkiabálja a zene hangerejét, s nem kell hallgatnom másik 50 Szalmás Piroska utcai ablakkal rendelkező hatodik kerületi sorstársammal a csaj szerelmi életét. )

Zajongó ablakszomszédokkal és utcai zajongókkal kapcsolatos imáim egy része már nyáron meghallgatásra talált, mikor örömmel konstatáltuk Márti nénivel, hogy a rozsdásodó Harley tulajdonosa elköltözött (vagy a rozsda győzött a gép felett) mert elmaradtak a tavasztól őszig minden reggelünket megkeserítő motortúráztatások. Alleluja.

Most az van, hogy szeretem is, meg zavaró is hogy létezik. Puszilgatni szeretem, simogatni is, ha nagyon sír, akkor rászólok anyára, hogy

-Anyanyaaa, teeee, babáé! (adjon már neki enni, hogy csönd legyen)

De magam is megpróbálom megnyugtatni ilyenkor, kicsit megsimogatom a buksiját, vagy adok neki játékot.

Andrisnak már van kiságya meg járókája. A kiságyért nem fáj a szívem, maximum néha hisztizek hogy kapcsoljuk be a zenélő plüssöket, de a járóka az király hely. Oda én is szívesen bemásznék néha. Eleinte sikerült is bekéredzkednem, mostanában azonban nem raknak be, csak ingatják a fejüket a szüleim. Andrisnak raktak néhány puha labdát, meg csörgőt, de Andrist még nem érdeklik ezek. Engem érdekelnének, de én ne vegyem ki őket, mert az az Andrisé, aztán ne tegyem vissza, mert fejbe verem, és egyáltalán. Nehéz ügy, de én elszánt vagyok és nem hagyom, hogy elszigeteljenek az öcsémtől, kierőszakolom a hozzáférést.

Minap anya végre megengedte, hogy kézbe vegyem és dajkáljam, nagyon büszke voltam magamra és nem is akartam visszaadni anyának a tesót, kicsit hisztiztünk is.

Ha fáradt vagyok, akkor Andris menjen a kiságyba és Anya velem foglalkozzon. Apa lehetőleg ne nagyon dédelgesse sokáig és a látogatók se ajnározzák hosszasan, mert az nagyon zavar és féltékeny leszek.

Tegnap meglátogatott a papa. A bajszos, fúj büdös cigizős papa. Jaj, nagyon örültem ám neki, mondtam is a kedvéért szépen szégyenlősen, hogy

tetűűűű

ami fedőt és tetőt jelent nálam, csak anya szerint még nem tudok rendesen ajakkerekítéses hangokat kiejteni. Így lehet nálam kakaóból kakaú, tetőből tetű, hóból hú. A pú az megy szépen.

Hagytam hogy kimenjen cigizni, cserébe autóbuszozott velem, és főztünk egy egész lábos gezemice levest. Papa el volt ámulva, milyen korrektül megsóztam a kaját. Képzeletbeli sóval. Aztán elfáradtam és jól hozzábújtam, puszit azt nem adtam neki, nehogy teljesen elbízza magát, de hagytam magam megzabálni. (Anya elmagyarázta papának, hogyan kell engem szépen sorban megzabálni: egyik kezem-másik kezem-egyik lábam-másik lábam-mindenhol. A sorrend fontos.)

Az egyik fiú még fogzik, a másik fiú már fogzik. Felváltva kenem az ínyüket Dentinox géllel, mindkettő elégedetten cuppog utána, mert finom édes, nekem meg lezsibbad a kisujjam.

Szegény Andris, tegnap mintha már láttam volna a két halvány vonalat, ahol az alsó két metszője készülődik napvilágot látni. Ma a Bárányfelhőben torna alatt úgy elkezdett ordítani, hogy kimentem hozzá szoptatni.  Nem kellett neki. Ilyen még sosem fordult elő, Andris mindig minden körülmények között szívesen fogadta, ha megkínáltam cicivel, most meg nem akart rácsatlakozni. Ezt teljesen biztosan a fogzás okozza.

(Levinél 3 és 7 hónapos kora között minden nagyobb sírást teljesen biztosan a fogzás okozott. Meg voltam győződve róla, hogy EZ MÁR AZ a fogzási nyűglődés. Hát eltartott egy ideig, mire a természet igazolta a feltételezésemet. Azóta megtudtam milyen Lev IGAZI fogzási dilije. Az első fogacskák szinte észrevétlenül bújtak elő a későbbi rágó- és szemfogakhoz képest. Ezek nyár elején jöttek ki szinte egyszerre, és pont olyan hisztis kis  disznó lett akkoriban, mint amilyen most is, hogy az utolsó turnus tejfogai, a hátsó rágók nőnek.)

Amíg én felmostam:

1. literes tusfürdőnket a domestosos vízben fürdette. Majd:
2. irodába osont, felmászott a székre, székről az asztalra, asztalon feltérdelt, elérte a polcot, polcon lakó nyomtatóba három marék noteszlapot gyömöszölt.

Linzert sütünk:

1. kimérem a porcukrot, vajat, lisztet, tojást. Vajat kicsomagolja, tojást megsétáltatja az asztal körül, maradék liszttel méricskélni kezd, negyed kilónyit hint szét a földön. Takarítás.
2. Gyúrni kezdem a tésztát (gyorsan kell csinálni a vaj miatt), Lev bekakil és tagadja, bár terpeszben szalad el előlem. Kezet mosok, tisztába teszek, kezet mosok, gyúrok tovább. Kikukázza a lisztes zacskót és még fél marék lisztet szór ki. Takarítás.
3. Hidegre teszem a tésztát, 10 perc hiszti, nem érti, miért szakítom meg a jó bulit.
4. Dió. Kintről behozunk egy tállal, mozsár és tálak elővéve, kiszék nagyszékre cserélve és adogatja a mozsaramba a diókat. Harmadánál járunk, mikor megunja, kicsit színesíti a feladatot és ő akarja törni. Nem hagyom, hiszti.
5. Játszani kezd a pucolt diógerezdekkel, egyik tálból a másikba önti, mindenféle egyéb alkalmatosságba tömködi. Végén a pucolt diók negyede a földön eltaposva, majd az egész tál kiborul a földre. Takarítás.
6. Hogy gyorsan túl legyünk a dió-témán, elektromos aprítóval akarom aprítani a diót. Lev önti az aprítóba (és mellé) a diót, takarítás.
7. Közösen nyomjuk az aprítón a gombot, mutatom milyen szép lett az aprított dió, kész is vagyunk. Hiszti, kezeivel köröket rajzol a levegőbe, mutogat a kézi daráló helye felé. Atomhiszti. Atom-atom hiszti. Feladom.
8. Feltakarítok, rendet teszek és újra visszaülök a mozsaram mellé diót törni. Lev kisvártatva csatlakozik. Előszedjük a kézi diódaráló apparátot, felszerelem, Lev letörli maradék könnyeit és teker. Nem engedi, hogy segítsek, s mivel visszafelé teker, nem sokat halad a darálás. Ellenben sikerül egy nagyobb rántással leszedni az asztalról a 6 kilós darálót, ami szerencsére a földön landol. Dióstul. Takarítok.
9. Kicsit megenyhül és hagyja, hogy segítsek, így sikerül megdarálni 10 dkg diót 30 perc alatt. Elkészülünk, mutatom, minden elfogyott. Kicsit nyugtalan, de tudomásul veszi és faképnél hagy, megy játszani.
10. Takarítok, mosogatok, leesik egy tányér, csillió darabra törik, káromkodva takarítok és a linzersütést másnapra halasztom.

TANULSÁG: kétévessel csak bögréssütit lehet pancsolni, minden más kész idegbaj. Csak hiszti meg suvickolás.

A mai esti mesében láttam egy baglyot. Ott ült Panka feje felett az ágon, a Panka és Csiribí könyvemben. Hónapok óta nem találkoztam bagollyal, mert a Pöfi vonatos könyvemet szét.. öööö... megette az idő vasfoga. Abban voltak baglyok. Anya mindig huhogott nekem baglyosan, nagyon szerettem.

Hát most ott ült a fán, és mutattam anyunak, hogy hu-hú-hu. Persze meg volt lepve, milyen jól emlékszem. Gyorsan felhívtuk apát is, huhogtam neki lelkesen. Neki, meg néhány másik vadidegen embernek, akinek apa büszkén kihangosította a telefont. Minden üzleti tárgyalást feldob egy kis bagolyhuhogás!

Még mindig Döbrögi jellege van, tökkopasz és vigyori. Továbbá, még mindig átalussza az éjszakákat. (Bátyja még mindig nem)

Kapott egy kifutópálya méretű ketrecet járókát. 120x120-as, a lakásba már nem is fér el más. Mi is alig. Kicsinosítottuk fejvédővel, meg a siófoki Elmű üdülőből lopott lepedővel (sose jártunk ott, nem tudom honnan kaptuk a lepedőt). Tettünk be néhány színes labdát, aztán beraktuk pacAndrist, induljon a szabadfoglalkozás.

Hason fekve már látszik a kéthetes edzés. Ügyesen felemelkedik és valamennyire tartja is magát. Néhány napja jelentkeztek először a megfordulási szándékot jelző csípőcsavarások, egész pofásan oldalra fordítja így magát. A tornáját is új elemekkel bővítettük, a kartámaszra gyúrunk mindenféle vicces gyakorlattal, de csak, ha Levi nincs a környéken.

Gurgulázva nevet, gőgicsél, dumál, és álmában olyan hanergővel csámcsog az öklén, hogy simán felébredek rá. Olyan erős ujjszopó lett, hogy cumit már nem is mernék adni neki.

Teregetek némán, kis segítségem faképnél hagyott. No nem ment messzire, csak a hátam mögött a pultnál kisszékre állt,

s a pulton lévő tejből a pulton lévő pohárba töltött magának egy kis nedűt. Csak a csorgásra figyeltem fel. Rendes volt, mikor megkérdeztem mégis mit csinál, gyorsan töltött egy kicsit a másik pohárba is és megkínált vele...

Eldobom a hajam.

Kicsivel előtte azon vesztünk össze, hogy az én késemmel akart az én deszkámon igazi répát darabolni. Az én konyhámban persze. Kiegyeztünk játékkésben.

Levi egy diógerezdet sétáltat az asztalon és nyerít hozzá.

Még sosem játszott ilyet.

Nem megszemélyesítés, szerepjáték.

Vajon mit jelentenek az alábbi hangalakok illetve jelek?

• hú
• kű
• tű
• kéé
• jobb kézzel hatalmas köröket rajzol a levegőbe
• zzza
• panyanya
• agyaaa
• fó

 megfejtés:

• hó
• kő
• tű
• kés, kérem
• dió darálás
• csúszda
• szüleim
• add ide
• só

Ma délután megpróbáltam Leventét bevonni a sütésbe. A nagy alkalomból sima bögrés sütit csináltunk, gondoltam azt lehet kavarni rogyásig.

Nem kellett unszolnom, első szóra hurcolta a kisszéket a konyhapulthoz és otthonosan kapott a kicsi keverő fakanál után. Hogy ne legyen hamar vége a főzőcskézésnek, reszeltünk a tésztába narancshéjat, almát, végül a dió is eszembe jutott. A dióval nagyon jól elpepecseltünk, kezdve azon, hogy kimentünk dióért, majd mozsárban megtörtem, megtisztítottuk (rengeteg tálra van hozzá szükség, micsoda izgalom) végül kézi darálóval Sz. Levente bölcsis korú sk megdarálta. Bezony ám! Tekerte mint a veszedelem, nekem csak arra kellett ügyelnem, nehogy orrba vágja magát a nehéz öntöttvas kallantyúval, meg arra, hogy jó irányba tekerje.

Osztán kivajazott-kilisztezett tepsiben majdnem készre sütöttük, egy hajszálnyit ragadt a közepe, de Lev elég türelmetlen volt már...

Kis hír az emberiségnek, annál nagyobb nekem: Levi segített elpakolni a játékait!

Életében most először, és remélem nem utoljára. Segített halacskákat a fürdőszobába, labdákat az elefántba, vonatokat a kék ládába, főzős holmit a fehérbe, könyveket a polcra tenni. Még élvezte is.

Igaz, utána a nagy rend egyből kedvet csinált egy jó kis játékhoz. Most épp főzős-megterítőset játszott, míg én porszívóztam és pipifasírtot sütöttem a kelkáposzta főzelék mellé. (A főzelék leszerepelt. Csak azért kerülte el a totális bukást, mert krumpli is főtt benne, a pipifasírt krumplival pedig elnyerte házi ételkritikusom tetszését. Kipecáztam neki az összes krumplit a főzelékből, csak ebédeljen rendesen. Finnyás malac.)

Szóval most gyorsan elpakolok felmosás előtt...

Megtörtént a megtörténhetetlen.